Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Bányaiék inkább fagyiznak

Szeged - A cukrász olyan ember, aki megfelelő fizikai erővel rendelkezik a tészta nyújtásához, bírja a korai kelést, és mindig van új ötlete. A dorozsmai Bányai cukrászdában a mester egész családja belekóstolt az iparba.
Egy cukrász napja általában öt órakor kezdődik, és sosem lehet tudni, mikor ér véget. Bányai Attila cukrászmester ül velem szemben fehér egyenruhájában, amin a reggeli munka már csokifoltot hagyott, és arcán nem lehet látni, hogy előző nap késő estig a barátaival kártyázott, majd hajnalban a fagylaltgép mellett keverte a friss vaníliát. A cukrász is ember, szeret esténként társasági életet élni, így nincs más választása, későn fekszik, korán kel. Szerencsére feleségével már délelőtt végeznek a finomságok előállításával, és hazamehetnek egy kicsit pihenni.

– A hétköznapi korai keléshez hozzá vagyunk szokva, inkább a hétvégék a húzósabbak – meséli a cukrászmester. – Olyankor jönnek az esküvői megrendelések: tortán kívül egyéb aprósüteményeket, pogácsákat kell készíteni, továbbá családi összejövetelekre friss finomságokat. Múlt szombaton is hajnali egytől este tíz óráig voltunk talpon. És a szállítással is vigyázni kell, mert borult már be a kocsi hátuljába esküvői torta. Hosszú hétvége? Egy cukrásznál szóba sem jöhet.

Bányai Niki kínálja a süteményt. Ő végzi az értékesítést és veszi fel a rendelést. Fotó: Miskolczi Róbert
Bányai Niki kínálja a süteményt. Ő végzi az értékesítést és veszi fel a rendelést.
Fotó: Miskolczi Róbert

Délután Bányaiék lánya, Niki végzi az értékesítést, felveszi a rendelést. Arra még nem gondolt, hogy a keverőpult mellé is beálljon. Testvére, Andrea szintén a vendéglátóiparban helyezkedett el. Kevés hölgy választja a cukrászmesterséget, de Bányai Attila felesége, Margit profi a habverésben is. Ezt mi sem bizonyítja jobban a szakmai kitüntetésekkel teli falnál. Férje Aranyhabverő díja mellett az általa megszerzett cukrász aranykoszorú is ott lóg.

Arra a kérdésre, hogy egy olyan szakmabeli, aki egész napját sütéssel tölti, otthon készít-e süteményt, Attila egy vicces történettel áll elő: – Egyszer ebéddel vártam cukrász kollégáimat, akiknek eszembe sem jutott süteményt készíteni, de ők addig nyaggattak, hogy végül nekiálltam a konyhában barackos piskótát sütni. Otthon azonban nem eszünk sütit, inkább a fagyit szeretjük.

Bányai Attila azt szereti a legjobban, amikor különleges kívánságra különleges tortákat kell készítenie. Például versenyautó, élethű harcsa vagy éppen edzőcipő formájút. Persze az is fontos, hogy valami egyedivel odacsábítsák a vendégeket, ezért talál ki minden cukrászda saját specialitásokat. – Sokan azt hiszik, hogy ez egy könnyű szakma, csak szeretni kell a süteményeket. A gyakornokaink közül általában négyből csak egy marad, aki cukrászként helyt tud állni – meséli Bányai Attila.

Olvasóink írták

  • 4. 19701230 2009. augusztus 28. 19:43
    „1
    ez igaz
    exdorozsmai”
  • 3. passar 2009. augusztus 27. 13:41
    „Hááát a fociban a játékán akad javítani valója:))”
  • 2. károgó 2009. augusztus 27. 11:47
    „Nagyon igényes, kulturált cukrászda, mindenkinek csak ajánlani tudom az ott készült finomságokat!
    Próbálják ki, többféle árkedvezményt is hirdetnek, ami miatt szintén érdemes betérni, még soha nem csalódtunk. A "házi krémes" fantasztikus! További sikeres, jó munkát kívánok a családi vállalkozáshoz!”
  • 1. 9-es 2009. augusztus 26. 16:23
    „Nagyon szerény a Mester!
    Nem említette meg a cikkíró,hogy Dorozsmán nincs olyan társadalmi rendezvény-iskolai,óvodai,nyugdíjasklub,egyházi műsor-,amit a Bányai család ne támogatna.
    Köszönettel tartozik nekik az öregfiúk csapat is-melynek ő a csapatkapitánya is.
    Benyalás nélkül:
    Tisztelettel-azt hiszem,mondhatom...barátod.
    Szilágyi Imre”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegények istápolói

Szeged - Két évtizede alapították a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot. A szegedi csoport tagjai… Tovább olvasom