Délmagyar logó

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -1°C | 7°C Még több cikk.

Bányászbecsület és Bajazzók-cirkusz

Szeged - Kesselyák Gergely és Kerényi Miklós Gábor nyerő páros operában a szegedi szabadtérin: az előző nyarakon sikerrel játszott Carmen után idei kettős produkciójuk, a Parasztbecsület és a Bajazzók is nemzetközi színvonalú.
Szicíliai bányászfalut mintáz – bár jobban emlékeztet valamilyen mexikói indián településre – Khell Csörsz mindkét operához jó alapot adó, zegzugos, lépcsős, templomdombos és -tornyos, látványos díszlete. Ez a színpadkép is bizonyítja: csak a Dóm téri színpadra álmodott díszlet nem kényszeríti komoly kompromisszumokra az alkotókat.

Kerényi Miklós Gábor a közelebbről meghatározhatatlan 1960-as évekbe helyezte az eredetileg 1880 húsvétvasárnapján játszódó Parasztbecsületet. Ezt abból lehet sejteni, hogy a fehér öltönyös, napszemüveges szicíliai maffiafőnökké lett Alfio fuvaros – Perencz Béla alakította – tűzpiros oldtimer Ford Mustang 289 kabrióban érkezett meg a színpadra. Turiddu sem parasztlegény, hanem vagány bányászfiú; kollégái is lámpás bányászsisakban jelennek meg az átírt magyar szöveggel feliratozott előjátékban – talán az opera címét is érdemes lett volna Bányászbecsületre módosítani. Máskülönben Mascagni darabját nem viseli meg ez a kis átértelmezés, hiszen a lényeg, a szerelmi sokszög bárhol, bármikor aktuális, örök probléma. Amellett, hogy Kero a részletekre is mesterien ügyelt, és sok-sok mikroéletképpel is folyamatosan pulzálóvá tette a produkciót, a főszereplők minden megmozdulása is aprólékosan kidolgozott, már-már pszichorealista tanulmány.

Remek páros volt a színpadon Frankó Tünde és Dolhai Attila. Fotók: Segesvári Csaba
Remek páros volt a színpadon Frankó Tünde és Dolhai Attila. Fotók: Segesvári Csaba


A musicalszínész Dolhai Attila sokkal jobb Turiddu, mint remélni lehetett; a komoly tréning énekstílusán és -technikáján is érződik. A többnyire korrekt hangi megformáláshoz dinamikus, robbanékony, profi színészi játék társul, így összességében több a pozitívum, mint a hiányérzet alakítása kapcsán. Aki Simionato, Cossotto, Obrazcova vagy Baltsa felvételeihez szokott, annak először kicsit furcsának tűnhetett Frankó Tünde karcsúbb lírai szopránján hallani Santuzzát, ám olyan drámai erő, oly sok érzelem, egzaltált szenvedély volt alakításában, hogy ezt hamar sikerült feledtetnie. Hagyományosabb Santuzza-hangnak tűnt a Lolát megformáló Mester Viktóriáé, még inkább a Mamma Luciát éneklő Bódi Marianné.

A Santuzza románca és Turidduval énekelt duettje mellett az előadás egyik csúcspontja volt a pazar tablóképként színre vitt húsvéti kórus: a körmeneteket idéző egyházi lobogók, feszületek, Mária-szobrok hatásosan hirdették Krisztus feltámadását. Kesselyák Gergely – az apró pontatlanságokat nem számítva – mindkét operánál nagyszerűen kézben tartotta a szegedi szimfonikusokat és a fesztiválkórust; karakteres, jól felépített, drámai hatásokban bővelkedő örömmuzsikálást hallhattunk.

Hangnagybirtokosok parádéja és szórakoztató cirkusz volt egyszerre a Bajazzók. Kero valószínűleg saját alkotói ars poeticáját is beleszőtte a Prológ magyar átköltésébe. A szöveg így csöppet vesztett lírai értékéből, viszont megtudhattuk: „a művész is ember csupán, ő is bérből él; ember, ki játszik, hogy emberek nézzék". Szegedi Csaba pazar baritonját élvezettel hallgatta a közönség; a fiatal énekes remek humora, színes, könnyed és természetes játéka Gregor József buffo alakításait juttatta eszembe. A Prológ után helyreállt „a talján forma, a rendszer, mit kíván a szakma", és olaszul folytatódott a produkció.

Asmik Grigorian és Avgust Amonov. Sajnálhatja, aki lemaradt róluk.
Asmik Grigorian és Avgust Amonov. Sajnálhatja, aki lemaradt róluk.

A Canio szerepét alakító Avgust Amonov már az első áriával bizonyította, hogy elsőrangú, magvas, nagy vivőerejű, igazi hőstenor hang birtokosa. A katartikus, pazar Vesti la giubba után hosszan ünnepelte is a közönség. Asmik Grigorian kifinomult mozgáskultúrával rendelkező, illúziókeltő szoprán; muzikálisan énekelte Nedda balladáját; Gyarmathy Ágnes finom, artisztikus jelmezeit pedig mindvégig úgy tudta viselni, akár egy modell. A Silviót alakító jóvágású baritonista, Boris Grappe poétikus kettőst énekelt Grigoriannal. Bár Kerényi Miklós Mátét valószínűleg sohasem sorolhatjuk majd a hangnagybirtokosok közé, a musicalszínész első operaszerepében, Beppeként mint örökmozgó, vitális pokolfajzat sok humorral fűszerezte, színesítette az előadást.

Kero a Bajazzókat is a 20. század közepére tette, jó ötlet volt az artisták, a Tűzmadarak tűzzsonglőrcsapat felléptetése. Duda Éva egyszerű, mégis művészi erejű koreográfiáit Felméry Lili, Apáti Bence és Gonzales Otero Hassan kifinomultan táncolta – élvezetesebbé tették mindkét darab előjátékát és intermezzóját. Izgalmas, katartikus előadás mindkét produkció; akár bevezetésként is ajánlható az operairodalomba. Kár, hogy csak kétszer játszották, és a két estére is épphogy megtelt a négyezres nézőtér.

Olvasóink írták

  • 4. abcdef 2012. augusztus 02. 20:34
    „A szombat esti előadás utáni hosszú rendezői szövegelés azért elmaradhatott volna.”
  • 3. AN 2012. július 30. 21:51
    „Én az idén először, egyszer sem megyek a szabadtérire. Sajnos választani kell: utazás vagy szabadtéri.”
  • 2. Roy 2012. július 30. 18:42
    „Szuper előadás volt!!!!”
  • 1. diringo 2012. július 30. 13:25
    „Látványos és nagyszabású előadás volt. Nagyon tetszett.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Morognak a tarjáni panelprogramosok

Boldog-boldogtalan vállalt homlokzatszigetelést és nyílászárócserét a panelprogram hőskorában. Tovább olvasom