Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Batthyány titka: egység és együttműködés

„Igen, tisztelt utókor: lehet a történelemből okulni. Különösen, ha megint egyszer sikeresek akarunk lenni" – véli Katona Tamás történész, akit az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából arra kértünk, meséljen a 159 évvel ezelőtti március idusáról.
1848 márciusában három helyszínen is diadalt kellett aratni, hogy március sikere teljes legyen. Kellett hozzá Pest, a ragyogóan felkészült, lelkes fiatalok forradalmi lázban égő városa, kellett hozzá Pozsony, ahol az országgyűlés ülésezett, és kellett hozzá Bécs, az osztrák császár és egyszersmind a magyar király székvárosa.

A gróf és az alkotmány

Magyarország ugyanis alkotmányos ország volt: az uralkodó csak akkor gyakorolhatta felségjogait, ha megkoronáztatta magát, letette a koronázási esküt – és törvényt utána is csak az országgyűléssel közösen hozhatott. A Habsburg birodalom többi tartománya, nevezzük kényelemből Ausztriának, nem rendelkezett semmiféle alkotmánnyal, az uralkodó kezét semmilyen parlament nem kötötte meg. Ha pedig egy birodalom egyik felét alkotmányosan, másik felét abszolút úrként kormányozza az uralkodó, erős a kísértés, hogy mindkét félbirodalomban azt tegye, amit akar, félresöpörve a kényelmetlen parlamentáris megoldást. Ezt tette az orosz cár, amikor 1831-ben felszámolta a lengyel alkotmányt, és az Oroszországhoz csatolt Lengyel Királyságban is egyeduralkodóként uralkodott – ez is volt a hivatalos címe: minden oroszok cárja és egyeduralkodója.

A magyar országgyűlés már akkor kiállt a lengyel alkotmány mellett, Batthyány Lajos gróf pedig az 1843–1844. évi országgyűlésen világosan kijelentette, hogy az uralkodónak alkotmányt kellene adnia nem magyar tartományainak. Batthyány 1847 decemberében megismételte ezt a magyar követelést, 1848. március 3-án pedig Kossuth Lajos mennydörögte oda – immár a februári párizsi forradalom súlyával is alátámasztva – ezt az önzetlen magyar célkitűzést. Kossuthnak ez a beszéde lesz aztán a március 13-i bécsi forradalom szent szövege: ezt olvassa fel Pulz joghallgató és Fischhof orvostanhallgató a bécsi egyetemen.

A pesti fiatalok pontjai

Kossuth beszédében igen óvatos formában benne van mindaz, amit az alsótáblán már többségre vergődő ellenzék fontosnak tart. Nem azért volt óvatos, mert Kossuth vagy az ellenzék ostoba vagy gyáva volt. Józan meggondolásból, hiszen ezeket a követeléseket a főrendeknek is el kellett fogadniuk, mégpedig olyan formában, hogy a jóságos, de felettébb szerény képességű V. Ferdinánd királyunk különösebb vonakodás nélkül szentesíthesse.

A pesti fiataloknak nem kellett minderre tekintettel lenniük, ők a hosszú beszédet tizenkét, tömören radikális pontba összevonták.

Küldöttség Pozsonyból Bécsbe

Abban az órában, amikor Petőfiék történelmet csinálnak a pesti egyetemeken és utcákon, a magyar országgyűlés küldöttsége hajóra száll Pozsonyban, hogy az uralkodó elé terjessze az ország követeléseit. Tudják, hogy sikerrel fognak járni, hiszen induláskor hirtelen eláll a csúf eső, és a felragyogó napfény csodálatos szivárványkoszorúba fogja a Ferenc Károly főherceg nevét viselő hajót. Az út hegymenetben hosszú, csak 15-én este kötnek ki Bécsben, a császármalmoknál. A hosszú úton, aki tehette, kártyázással ütötte el az időt, a küldöttség vezetői azonban tanácskoztak. Széchenyi István gróf fejéből pattant ki az a ragyogó ötlet, hogy az uralkodótól egy legfelsőbb kéziratot kell kérni, amely a régi magyar törvények szerint a nádort, a küldöttség követeléseit lelkesen támogató István főherceget az uralkodó távollétében a törvények szentesítése és bizonyos kinevezések leszámításával teljhatalommal ruházza fel.

Tizenkettőből három

A pesti fiatalok március 15-én hozzáláttak, hogy a 12 pont közül azt a hármat, amelyhez nem kellett törvény, meg is valósítsák. Sikerrel. Eltörölték a cenzúrát és kivívták a sajtó szabadságát. A pesti polgárőrséget korszerű nemzetőrséggé alakították át, és kiszabadították az államfogságból a szociális gondolat apostolát, Táncsics Mihályt. (A másik neves foglyot, Eftimie Murgu lugosi román ügyvédet bent felejtik, csak egy hónap múlva jön el a román–magyar együttműködés bajnoka számára is a szabadulás napja.)

A magyar küldöttséget a bécsi nép óriási lelkesedéssel fogadja. A hosszú kocsisort a Práterban megállítják, és egy fiatal ügyvéd, dr. Alexander Bach tüzes beszédben köszönti a magyar forradalmárokat a bécsi forradalom nevében. (A köpenyegforgatás akkor sem volt ismeretlen: egy év múlva Bach ügyvéd úr már Schwarzenberg herceg abszolutista kormányának belügyminisztere és a Bach-korszak névadója lesz.) Az estét a szállásokon ki-ki egyéniségének megfelelően tölti el. Kossuth kiáll a Károly főherceg szálló ablakába és a maga zsíros németségével is csodálatosan fel tudja tüzelni a derék bécsieket. Széchenyi gonoszkodik: tudja, hogy Eötvös József báró kiváló művelődéspolitikus, de roppant ijedős ember. Éjfélkor Széchenyi vezetésével egy csoport dörömbölni kezd Eötvös szállodai szobájának ajtaján, azt kiabálják, hogy: „Rendőrség! Kinyitni!" – és homéri kacajjal fogadják a reszketve kilépő Eötvöst. Másnap azonban már nincs tréfa: a küldöttség a Burgba megy, és néhány tagja az Állami Konferencia résztvevőit iparkodik meggyőzni arról, hogy a magyar követelések jogosak, minden további nélkül teljesíthetők, és hogy az első független és felelős magyar kormányt fel lehet, sőt fel kell állítani.

Lajos főherceg és Ferenc Károly főherceg tudja, hogy ez a helyzet, csak éppen nem akarja megtenni. Időt akar nyerni, elvben megadja az uralkodói hozzájárulást, de a kormánytagok névsorát hosszadalmasan egyeztetni kívánja. Csalódásukra a magyar udvari kancellária alkancellárja, Szőgyény László olyasféléket mond, hogy a törvények szerint és szellemében már eddig is úgy kellett volna kormányozni Magyarországot, ahogy most az előterjesztés kéri. Az öreg Esterházy herceg, akit mégsem lehet forradalmárnak tekinteni, eredményesen puhítgatja Lajos főherceg egyre kevésbé határozott ellenérzéseit, István nádor pedig lemondással fenyegetőzik, ha nem hagyják jóvá az országgyűlés előterjesztéseit. Úgy fest, hogy minden sikerül – a nádor ki is szalad, hogy a terembe be nem bocsátottaknak odakiáltsa: „Megvan!"

Az első miniszterelnökünk

De nincs meg. A leírt szöveg megint csak a már ismert időhúzó játékot ismétli meg. A nádor ekkor határozott lépésre ragadtatja magát. Bemegy magához az uralkodóhoz, elmondja, hogy a legfelsőbb kézirat értelmében joga van a miniszterelnök kinevezéséhez, és elmondja, hogy Batthyány Lajos grófot akarja a kormány élére állítani. A jóságos király rábólint. Most már csakugyan „Megvan!" A küldöttség diadalmasan tér vissza Bécsből Pozsonyba, az országgyűlés pedig alig néhány hét alatt meghozza a csodálatos törvényeket. A király április 11-én szentesíti mindezt. Egy nem akármilyen hűbéri állam helyére a korszerű Magyarország lép.

Köszönhetően a pesti fiataloknak, a pozsonyi országgyűlés bölcsességének, a küldöttség és vezetői határozottságának és a létrejövő kormánynak, minden idők és minden országok valaha volt legcsodálatosabb kormányának, amelyben egyszerre volt ott Széchenyi és Kossuth, Deák és Eötvös, és amelynek élén a hallatlan tekintélyű, a minisztereknek szabad kezet adó, de együttműködésüket mindenkor biztosítani képes kormányfő, Batthyány Lajos állt. Az a Batthyány, akinek támogatására tódult ki az utcára a pesti fiatalság, aki március 17-én kapta miniszterelnöki megbízatását – és aki kétszáz esztendeje született Pozsony városában. Ideje, hogy ezt a nagy magyar államférfit végre történelmi nagyságának megfelelően ismerje meg és tisztelje az utókor, amelynek éppen arra volna szüksége, amit az első mártír magyar miniszterelnök olyan csodálatosan teremtett meg és képviselt: egységre és együttműködésre.

Katona Tamás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meghalt egy építőmunkás - tizenhat méter magasból zuhant le

A szegedi Budapesti körút egy felállványozott panelházának hatodik emeletéről lezuhant egy munkás… Tovább olvasom