Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta Még több cikk.

Beavató Hamupipőke

Dicséretes a szegedi társulat vállalkozása, hogy megszerettesse az operát a diákokkal, de ha olyan kevesen nézik az előadásokat, mint a Hamupipőke csütörtöki bemutatóját, akkor kár a gőzért.
Simon Krisztina (Hamupipőke) és Andrejcsik István (Alidoro) jelenete. Fotó: Schmidt Andrea
Mulatságos, szórakoztató, nem csak gyerekek számára élvezhető produkció Rossini Hamupipőkéje a kisszínházban. A beavató előadást jegyző Toronykőy Attila megmászta a színházi szamárlétrát, ma már gyakorlott operarendező, ügyes kezű mesterember, aki rendre megbízható színvonalon teljesít. Csapatával most is pár nap alatt, szemmel láthatóan takarékos költségvetésből állította színpadra a vígoperát. A fanyar humorú előadás mégsem fércmunka, ügyes ötletekkel, gegparádéval tették érdekessé.

Az operaegyüttes fiatal mezzója, Simon Krisztina már-már túlzásba vitt szendeséggel és szépelgéssel alakította a címszerepet, ugyanakkor virtuózan énekelte a végén Hamupipőke kacifántos slágeráriáját. A két mostohanővért, Clorindát és Tisbét sok ízzel, színnel, dölyfösen pöffeszkedve, duzzogva, gonoszkodva Rácz Rita és Kónya Krisztina adta. Remekeltek mindketten, többször is megnevettetve a nézőket. Szerekován János is jól hozta a cseles, óvatoskodó Don Ramiro herceget.

A Don Magnificót játszó Cseh Antal nagy nyeresége lehet a szegedi társulatnak: a fiatal basszista máris megmutatta oroszlánkörmeit, amikor Gregor Józsefet idéző könnyed bolondozással keltette életre a számító apát. Bátki Fazekas Zoltán Dandiniként ismét lóháton gurult a színpadra, és újra bebizonyosodott, hogy anyanyelvi szinten beszéli a Rossini-operák zenei nyelvét. Andrejcsik Istváné volt a legnehezebb feladat, hiszen Alidoróként egyúttal az előadás narrátora, mesélője, kommentátora is volt. Néhány erősen lexikon ízű magyarázat ugyan túlzottan didaktikusnak tűnt, de ügyesen játszott a folyton közbekotyogó, kérdező kukacfigurával. Félrecsúszó fehér parókában Molnár László zeneigazgató stílusosan, könnyedén dirigálta a háttérben látható élvezettel, játékosan muzsikáló színházi zenekart.

Szimpatikus, kellemes produkció született, amely tényleg alkalmas lehetne arra, hogy közelebb hozza az operát a gyerekekhez. Kár lenne, ha szervezési hibák vagy érdektelenség miatt az egész előadássorozat ugyanolyan üresen tátongó széksorok előtt menne, mint a csütörtöki negyed házas premier.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szili Katalin: Jó úton halad a lap

Szili Katalin szerint az új székházunk arra is bizonyíték, hogy a Délmagyarország olyan színvonalas… Tovább olvasom