Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 25°C

Beszterczey Attila, a reklámokból ismerős arc

A színházi rendezők szerint Beszterczey Attila rosszfiú, a reklámfilmesek úgy gondolják: kiválóan fogy majd a Vilmos, ha azt issza a képernyőn. Próbáltak már eladni vele telefont, biztosítást és joghurtot. Egyik alakítása után a közönség megkergette.
Beszterczey Attila Szegeden, a Városházi Színházi Esték színpadán betörőt játszik a Mennyből a hulla című darabban. A legtöbben azonban óriásplakátokról és tévéreklámokból ismerik.

– Az emberek azt mondják: valahol már láttalak, de nem tudom, hol. Legutóbb az egyik budapesti bevásárlóközpontban egy nő azzal jött oda hozzám, hogy ismerlek ám, itt dolgozol valamelyik üzletben – meséli a fiatal színész, majd hozzáteszi: ügyel arra, hogy ne legyen túl sok belőle. Ezért egy évben lehetőleg csak egy reklámot vállal. Az sem mindegy, hogy milyet.

– Légfrissítőt még nem ajánlgattam egy vécécsésze mellett állva – jelzi, mi az a termék, amelynek értékesítésében nem számíthatnának rá. Fontos a rendező személye is, legszívesebben Bergendy Péterrel és Szabó Gáborral dolgozik. És ha nagyjátékfilmről lenne szó? – kérdezzük, mire mosolyogva válaszol: akkor Fellinit választaná.

Felvetésünkre, mely szerint a reklámszínészet jól fizet, közli: a sztároknak biztosan, de ő nem tartozik a drága színészek közé. Egyúttal visszautasítja a reklámszínész jelzőt, szerinte ugyanis nincs olyan. Ő sem csak hirdetésekben tűnik fel, számára a színpadi színészet az első. Játszik a Vidám Színpadon, tagja a Műhelymunka Társulatnak és a SZÉF Alapítvány társulatának, és rendszeresen alakít gonoszt a Mia Manó meseszínházban.

Szentesen tanult

Beszterczey Attila a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozatának diákja volt, akárcsak Kárász Zénó, akivel a Vidám Színpadon közös az öltözőjük. – Bár csak egy évig tanultam Szentesen, nagyon szerettem. Zénóval sokszor emlegetjük a várost, az iskolát. Abban az időben sokat stoppoltam, és amikor iskolai találkozóra hívtak, a régi idők emlékére stoppal utaztam Budapestről.

– Abból tudom, hogy jó voltam, hogy a gyerekek utálnak a darab végére. Egyszer Szekszárdon A három kismalacot játszottuk, én voltam a farkas. A gyerekek annyira haragudtak rám, hogy letépték a farkam, bekergettek a művelődési ház mosdójába, és kintről kiabáltak: tudjuk, hogy itt vagy, farkas! A legnehezebb nekik játszani. A felnőttek úgyis megtapsolnak, ha már felvették a szép ruhát és eljöttek a színházba.
Attila a forgatást és a színpadot is szereti. A reklámfilmeket megelőző válogatásokat azonban már kevésbé élvezi.

– Lóvásár? – kérdezzük, ő pedig bólogat. Meséli: a hirdetésben szereplő színésszel utólag bármit megtehetnek.
– Szinkronizálhatnak, vagy befesthetik sárgára a fejed. Nincs beleszólásod. Ez eleinte lelki traumát okozott. Antal Nimród viszont azt tanácsolta: menni kell a forgatásokra, mert az itt megismert rendezők legközelebb talán nagyjátékfilmbe hívnak.

Attila azt mondja, a castingokon általában nem a színészi kvalitás a döntő – hiszen tapsra nevetni vagy sírni mindegyikük tud –, a rendezők inkább típust keresnek.
– Nem szeretnék karakter lenni – válaszolja ezt firtató kérdésünkre –, de ha az a kérdés, hogy mire használnak, akkor azt mondom, hogy iszom pálinkát, vagyok betörő, autótolvaj és rossz arcú drogos. Egyszóval rosszfiú.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Belebuktak a lőszerügybe a rendészeti iskola vezetői

Váratlanul távozott a Szegedi Rendészeti Szakközépiskola igazgatója és a gazdasági osztály vezetője.… Tovább olvasom