Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Bohémek – utcai harcokban

Szeged - Pál Tamás újszerű rendezésében, Gyüdi Sándor vezényletével mindkét szereposztással sikert aratott a Szegedi Nemzeti Színházban a Bohémélet. Több fiatal énekes is debütált Puccini népszerű operájában.
Nem is értem, miért gondoltam, hogy Pál Tamás karmestertől majd a Zeffirelli-opera-produkciókhoz hasonló, minden apró részletében korhű, klasszikus Bohéméletet várhatunk. Az örökifjú muzsikustól ehhez képest zavarba ejtően újszerű, a zenéből építkező, sok saját gondolatot, eredeti ötletet tartalmazó modern értelmezést kaptunk.

Székely László letisztult, már-már minimalista díszletet tervezett: feketéből indulva fehérbe vált a padlásszoba, a Momus kávéház, de még a bútorzat is. A párizsi háztetők halszemoptikával torzított sziluettje is feketén tűnik fel a háttérben. Fekete-fehér a játékot végigkísérő angyal- és ördögfigura is – fekete kalapban, kabátban feltűnik a kávéházi fehér zongoránál Puccini hasonmása is. Pilinyi Márta konkrét korszakhoz nehezen köthető jelmezeiben a bohémek hoznak élénk színeket a színpadra.

Legfeltűnőbb az élénkvörös bundában, vörös hajkoronával afféle túlérett bestiaként színre lépő, felékszerezett Musetta. Vajda Júlia hisztérikus vadmacskának mutatta, váltótársa, Fülöp Zsuzsa inkább fülledt bujaságát nyomatékosította, miközben nagyszerűen énekelte a keringőt.

Kónya Krisztina Mimi és László Boldizsár Rodolfo szerepében a negyedik felvonásban. Fotó: Segesvári Csaba
Kónya Krisztina Mimi és László Boldizsár Rodolfo szerepében a negyedik felvonásban.
Fotó: Segesvári Csaba

A pénteki premieren László Boldizsár alakította Rodolfót – fényes, erőteljes hanggal, olaszos ízekkel-színekkel, latin temperamentummal. A szombaton bemutatkozó, szimpatikus Boncsér Gergely kamaszos fiatalsága illik az álmodozó poéta szerepéhez, kiváló adottságokkal rendelkezik („olyan a hangja, mint a fiatal Franco Corellié" – mondta róla egyik kollégája), de énektechnikáját érdemes még továbbfejlesztenie.
Mimiként mindkét este Kónya Krisztina lépett színpadra, pénteken még kicsit fáradtnak tűnt a hangja, másnap már sokkal frissebben, erőteljesebben, élményszerűbben énekelt – talán játéka is ettől vált még plasztikusabbá.

Operadömping

Az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval holnap kezdődő idei döntője miatt legközelebb csak november 27-én és 28-án, valamint december elején játsszák a nagyszínházban a Bohéméletet. Akkor mutatkozik majd be a másik Mimi, Pasztircsák Polina, aki a világhírű szoprán, a szerep legendás megformálója, Mirella Freni tanítványa. Azért nem tudott most debütálni, mert az elmúlt napokban nemzetközi énekversenyen vett részt külföldön.

Andrejcsik István Benoit szerepében olyan jelmezben tűnt fel, mintha nem is a háziúr, hanem maga az ördög vagy legalábbis Cipolla, a varázsló lenne. Alcindoróként bankárszerelésben karakteres volt a kopaszra borotvált Gábor Géza – és másnap Koczor Kristóf is.
Lélekmelengető „kabátáriát" énekelt a Colline szerepét mai hippiként alakító Altorjay Tamás. Váltótársa, a debütáló Kiss András kicsit elfogódottan indított, de muzikalitása így is bebizonyosodott. Schaunardként Réti Attila, majd Cseh Antal bohémkodott. Marcellóként Kelemen Zoltán és Geiger Lajos két teljesen különböző, mégis hangban és játékban egyaránt érvényes művészfigurát hozott.

Gyüdi Sándor vezényletével a zenei csúcspontokat drámai erővel hangsúlyozva, kifejezően játszott a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Jól vette az akadályokat a Szegedi Egyetem Énekkarának és az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola gyermekkórusainak tagjaival kibővített színházi énekkar.

Pál Tamás élő, mai színházként vitte színre Puccini operáját. A bohém művészek sorsszerű tragédiáját a negyedik felvonásban előrevetíti a kettétört mestergerenda. A széteső mikrovilág mögött korábban felsejlik a fenyegető, már-már polgárháborús társadalmi háttér is: plasztik védőpajzsokkal felsorakozó rendfenntartók küzdenek az utcai harcokban a dobáló, fegyverrel támadó szélsőséges tömeggel. Az utalások nyilvánvalóak.

Olvasóink írták

  • 4. Enim 2009. december 13. 19:34
    „A zenekar és az énekesek gyönyörű zenei élményt adtak.
    A rendezésnek, főleg a szerintem erőltetetten aktualizáló külsőségekkel, sikerült sokszor kifejezetten a zene s a darab ellen dolgoznia...
    Kár.
    Miért kell rohamosztag a rezesbanda helyett?
    Miért nem adják oda a haldokló Miminek a kézmelegítőt? Pedig a szövegben még ezt éneklik...
    A zárójelenet, úgy éreztem, teljesen szétesik. Amit a színpadon láttatnak, az ellentétes a zenével.

    Pedig a rendező is tudja: "Ez egy nagyon szép darab. Akárhogy gondolkozik az ember, és akármit akar, egyre borzasztóan vigyázni kell: hogy ezt a törékeny dolgot, a szépségét ne tegyük tönkre."
    http://www.helyitema.hu/2009110425417/Szeged/Fel%ADnotte_eresa_N%ADemzeti_szinpadan.html

    Mégis, majdnem megtette...
    Még szerencse, hogy a zene s maga a darab jóval erősebb az okoskodásnál.”
  • 3. zebegény 2009. november 02. 22:17
    „Tragédia... Mármint az írás. Az előadás viszont nagyszerű!!! :-) Egyébként aki kicsit is konyít az énekléshez, annak hallania kell - az írás szerzőjével ellentétben -, hogy technikailag leginkább László Boldizsárnak kellene fejlődnie, mert nem kiegyenlített a hangszíne. Felül gyönyörű, fényes és nagy vivőerejű, de a középregiszterben és alul levegős és matt. Ezenfelül gondjai vannak a pianoval, ehelyett sokszor falzettba menekül, főleg frázisvégeken. Adottsági viszont tökéletesen alkamassá teszik Rodolfo igen nehéz szerepére.
    Ellenben Boncsér Gergely technikailag sokkal kiegyensúlyozottabb, gyönyörű frázisokat énekelt mezza voce és piano is. Neki a hangi adottságai viszont éppen határesetnek mondhatók a szerep követelményeivel szemben.
    Mindezzel együtt is nagyon élmény volt hallgatni mindkettőjüket, példás teljesítmény volt, le a kalappal!!! Emlékezetes este volt mindkettő!”
  • 2. Szögedi 2009. november 02. 21:42
    „Hollósi Zsolt ismét nagyot alkotott. Komolyan az ilyen miért nem megy el mondjuk szenet lapátolni ha ennyire nem ért hozzá. Rendszerint ugyanaz a szöveg: Bemutatkozott, megállta a helyét, karakteres volt, muzikális volt, jól énekelt azt kész. Ez kritika, vagy mi ez? Ez a kimért párszavas jellemzés. Ja hát mégse lehet rosszat írni. Ezt várják tőlem mégse lehetek rosszba a színházzal című írás. Mindenki kap egy szót és örüljenek neki.Nincs hely?? Vagy ennyire nem tud semmit írni? Meg volt a Bohémélet féloldal kész. Elégedettek vagyunk nesztek. Én meg megyek haza. Na meg ez a cím. Na jó nem is folytatom. Ennyit érdemelt az előadás. Köszönjük Hollósi úr. Eddig is ez volt, várjuk a következő darabról az írását. Reméljük az is ilyen tartalmas lesz. Jó munkát hozzá :-(”
  • 1. klj_54 2009. november 02. 09:39
    „Már megint egy agyament cím:(”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új klinikai tömb: nincs döntés a támogatásról

Az egészségügyi intézménynek helyet adó telkek összevonásáról megszületett a határozat, így az utolsó adminisztrációs akadály is elhárult – indulhatna az építkezés. Tovább olvasom