Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Bővítenék a kiállítóházat

Páratlanul gazdag életművet hagyott hátra a 2002-ben elhunyt Varga Mátyás díszlettervező, Szeged Kossuth-díjas díszpolgára. Közelgő 95. születésnapjához kapcsolódva alapítványt hoznak létre az általa alapított Bécsi körúti színháztörténeti kiállítóház fejlesztése, hagyatékának bemutatása, megőrzése érdekében.
A tárlatok már a szabadtéri 75 éves jubileumára készültek. Fotó: Hollósi Zsolt
„Ne múljék el nap vonal nélkül!" – ez volt a hitvallása a nemcsak díszlettervezőként, hanem keramikusként, festőként és grafikusként is elismert Varga Mátyásnak. Az alkotómunka megszállottját örökös tagsággal tisztelte meg a szegedi és a budapesti Nemzeti Színház is, és 1936-tól 1996-ig, azaz hatvan éven át a Szegedi Szabadtéri Játékok legtöbbet foglalkoztatott tervezője volt. A színpadi díszítőmunkásoktól a Kossuth-díjas színészekig, énekesekig, rendezőkig mindenkivel azonnal összebarátkozott. Szerették, mert ő is szerette és tisztelte az embereket.

1987-ben Színháztörténeti Kiállítóházat alapított Szegeden, a Bécsi körút 11.-ben, ahol díszlettervei, festményei, rajzai és kerámiái mellett ma már személyes tárgyait, bútorait, kitüntetéseit is megtekintheti a közönség.
– Ez a csodálatos színháztörténeti gyűjtemény nincs benne eléggé a város köztudatában, érdemes tenni azért, hogy még többen megismerjék és megforduljanak itt – mondja Kovács Ágnes, a hagyaték feldolgozója, aki a '80-as, '90-es években a szabadtéri igazgatóhelyetteseként rendszeres munkakapcsolatban állt Varga Mátyással. Az ország legnagyobb csillagtetős fesztiválja jövőre lesz 75 éves, legutóbb erre készülve rendezte át a kiállítóházi tárlatokat. Szegeden nincs olyan átfogó színháztörténeti kiállítás, amilyet például Miskolcon és Debrecenben is létrehoztak. A Bécsi körúti épület földszintjén nemrégiben megürült a szomszédos lakás, amivel egyszerűen bővíteni lehetne a kiállítóházat.
Még Matyi bácsi rajzolta be az alaprajzon, hogy hol kellene összenyitni a két teret. Az új szárnyban időszakos tárlatokat is lehetne rendezni. Az ingatlan megvásárlására a hagyaték kezelőjének, az egyébként is szűkös költségvetésből működő Móra Ferenc Múzeumnak nincs pénze.

A múzeumok köré szerte a világban támogató baráti körök szerveződnek, Kovács Ágnes kezdeményezésére Szegeden is létrehozzák a Varga Mátyás Alapítványt. Az alakuló ülést a névadó 95. születésnapján, december 1-jén, csütörtökön este 6 órakor a kiállítóházban tartják. A közhasznú alapítvány nyitott, bárki csatlakozhat hozzá. – Azoknak az intézményeknek a vezetőitől kértem támogatást, amelyek valamilyen módon kapcsolatban álltak Varga Mátyással. Az alapítvány célja a hagyaték ápolása, a kiállítóház működésének segítése és általában a szegedi vizuális színházi kultúra fejlesztése. A színházból például Papp Janó jelmeztervező vesz részt a munkában – mondja Kovács Ágnes, aki szerint jó lenne, ha a kiállítóház a jövőben néhány szegedi civil szervezet befogadó otthona is lenne.

A Soroptimist Klub is tartott már ott ülést, az operabarátok egyesületének összejöveteleit is szívesen fogadnák. Az önkormányzattól pályázattal nyert pénzen folytatódik a hagyaték feldolgozása, diákoknak is tartanak foglalkozásokat. A felhalmozott anyagnak rengeteg izgalmas helytörténeti, színház- és filmtörténeti vonatkozása van, így a gyűjteményt az általános iskolától az egyetemig a mozgókép és a média oktatásában is lehetne hasznosítani. Bár a nyitvatartási idő nem túl hosszú, hiszen 10-től 14 óráig várják az érdeklődőket, de előzetes bejelentkezés után a csoportosan érkező látogatók kedvéért máskor is kinyitják a kiállítóházat.


Ilonka néni emlékei

– Először Matyi bácsiék Kazinczy utcai otthonában segítettem takarítani. Amikor 1987-ben megnyílt a múzeum, a felesége, Anna asszony kért meg, hogy vállaljam el a takarítását. Azzal biztatott, jól jön majd az a kis pénz akkor is, ha nyugdíjas leszek. Milyen igaza lett! – mondja Kocsis Mihályné Ilonka néni, aki tizennyolc éve ügyel a kiállítóház rendjére, tisztaságára. – Szeretnivaló emberek voltak mindketten, Matyi bácsi reggel felment a műtermébe és szakadatlanul dolgozott. Délben a feleségének úgy kellett könyörögni, hogy jöjjön ebédelni. Az utolsó hónapokban megígértem nekik, amíg erővel bírom, rendben tartom a múzeumot. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sok vakcina fogy

A háziorvosok eddig jóval kevesebb ingyenes és receptre írható, influenza elleni védőoltást adtak be… Tovább olvasom