Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Búcsú a bűnöktől, alkalom az elmélyedésre

Szeged - Ezrek gyűlnek össze Szeged-Alsóvároson az éves Havasboldogasszony nagybúcsúra: a búcsújárás szokása átalakult a 20. században, de még az államszocializmus idején sem tűnt el teljesen. Mára kialakult a búcsúturizmus, és csak a mai Magyarország területén hetven búcsújáró kegyhelyet tartanak számon. Csodatévő forrásokat, könnyező Madonnákat, segítő kegyképeket keresnek fel a hívők.
Több ezer katolikus hívő gyűlik össze a szeged-alsóvárosi Mátyás téren a hétvégén, a Havasboldogasszony országos nagybúcsúra. Eredetileg - ahogy Péter László professzor irodalom- és várostörténész, folklórkutató rávilágított

- Havi Boldogasszonynak mondták, a szegedi ferencesek honlapján azonban Havasboldogasszony néven hirdetik meg a búcsút. Bálint Sándor néprajztudós kutatásai szerint története a török időkig nyúlik vissza, a szeged-alsóvárosi ferences templom és kolostor ekkor Dél-Magyarország missziós központja volt. A búcsújárás kultusza a XVII. században már virágzott, a következő évszázadtól pedig Havas Boldogasszony napja a hazatérés ünnepévé is vált. Szeged megmaradt magyarsága ugyanis ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falvat telepített újra, és az elvándoroltak a búcsú idejére visszatértek a szülőföldjükre. A XIX. századtól kezdve az ekkor kialakult Szeged környéki tanyavilágból is érkeztek zarándokok. A búcsújárás, bár szokásrendszere átalakult, korántsem tűnt el véglegesen a huszadik század második felében. Ma is legalább hetven búcsújáró helyet tartunk számon országszerte, és ekkor még nem beszéltünk a határon túli kegyhelyekről: a csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság ünnepe, több százezer ember részvételével.

Cigányzarándoklat 2010. július 10-én Mátraverebély-Szentkúton. Forrás: Mátraverebély-Szentkút honlapja
Cigányzarándoklat 2010. július 10-én Mátraverebély-Szentkúton.
Forrás: Mátraverebély-Szentkút honlapja

Alkalom az elmélyedésre

A búcsú fogalma teológiai értelemben a katolikus egyházhoz kapcsolódik. A bűnbocsánati szertartásban a bűneit megvalló feloldozást nyer, de a bűnök megbocsátása után visszamaradnak bizonyos ideig tartó büntetések. A búcsú ezeknek a halál után, a tisztítótűzben letöltendő büntetéseknek az elengedését jelenti. A Magyar Katolikus Lexikon szerint "a búcsújárás katolikus hívők zarándoklata. Alkalom az elmélyedésre, imádságra, bűnbánatra, ájtatos cselekedetekre és beszélgetésekre; erőpróbája a testnek és a léleknek a gyaloglás, utazás, éjszakai virrasztás, böjtölés és más fáradalmak által. A nép egyik legnagyobb közösségi élménye, indítéka lehet vezeklés, hálaadás, kérés (gyógyulás, nyomorúságtól való szabadulás), közösségi élmény utáni vágy vagy világjárás."

Cigányzarándoklat 2010. július 10-én Mátraverebély-Szentkúton. Forrás: Mátraverebély-Szentkút honlapja
Cigányzarándoklat 2010. július 10-én Mátraverebély-Szentkúton.
Forrás: Mátraverebély-Szentkút honlapja

A búcsújáró helyeken szentek ereklyéi, illetve tiszteletükhöz kapcsolódó kegyképek, szobrok stb. meglátogatása révén nyerhetnek el búcsút a hívek. A kultuszhelyek, zarándokhelyek jelentős része a középkortól kezdődően, különösen a 17-18. században, a Mária-tisztelet jegyében alakult ki. A búcsújáráshoz számos népszokás, a szertartások után pedig vásárok, szórakozási lehetőségek kapcsolódtak. Nem a modern kor terméke tehát a szent és a profán összekapcsolódása.

A csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság ünnepe. Forrás: www.dunaharasztima.hu
A csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság ünnepe.
Forrás: www.dunaharasztima.hu

Honlapok segítik a hívőket

A csoda, a csodavárás máig fontos összetevője a búcsújárásnak. Az olykor több napos gyaloglást azonban mára jórészt felváltotta a szervezett buszos, autós utazás, kialakult a "búcsús turizmus". Dr. Barna Gábor, a Szegedi Tudományegyetem néprajz tanszékének vezetője évtizedek óta kutatja a búcsújárás témakörét. Búcsújárók című könyvéből derül ki: a vezeklést szolgáló, testet sanyargató ájtatosság is visszaszorult. A zarándokházakban is jóval kevesebben éjszakáznak. Az internet korában a búcsújáró helyeket összegyűjtő honlapok is segítik a hívőket. Ilyen például a www.bucsujaras.hu vagy a www.zarandok.hu, amely dr. Barna Gábor Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon című könyve alapján mutatja be a hazai és határon túli kegyhelyeket. Hetven, ismert és kevésbé ismert kegyhelyet sorol fel Magyarországon. A legrégebbi Bodajk, Segítő Mária búcsújáróhelye Fejér megyében, a Székesfehérvári egyházmegye területén. Szent kútját a 9. században vallásos tisztelet vette körül, később Szent István kezdeményezésére kápolnát is építettek a Kálvária-hegy tövében, a Szűzanya tiszteletére. Szent István és fia, Szent Imre a legenda szerint többször elzarándokolt ide. A kegyhelyen történt csodás gyógyulásokról hivatalos okmányok tanúskodnak, ám a balinkai - 2003-ban bezárt - bánya miatt az egykori szent kút vize elapadt.

A mátraverebély-szentkúti nevezetes szent kút. Forrás: minibusz.lapunk.hu
A mátraverebély-szentkúti nevezetes szent kút. Forrás: minibusz.lapunk.hu

Csodatévő kutak, könnyező Madonnák

Nem csak Bodajkon gyógyultak szent kút vizétől. Szintén dr. Barna Gábor írja, hogy az európai és a magyar keresztény kultúrában a búcsújáró helyeken sokszor áll forrás, kút a tisztelet középpontjában. Ezt gyakran a hely neve is jelzi, ilyen például Mátraverebély-Szentkút, Magyarország nemzeti kegyhegye. A hagyomány szerint 1091-92-ben Szent László király ellenségei elől menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás. Az első gyógyulás a 13. században történhetett: a kegyhely honlapja azt írja, "A Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és azt parancsolta neki, hogy ásson a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélőképességét." 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást, és azok valódiságát elfogadta.

A máriapócsi könnyező kegykép. Forrás: www.atanaz.hu
A máriapócsi könnyező kegykép.
Forrás: www.atanaz.hu

Nem a víz, hanem a könny áll a középpontban a legnagyobb görögkatolikus kegyhelyen, Máriapócson, amely a bazilikában lévő Szűz Mária kegykép többszöri könnyezéséről nevezetes. A 18. században vált nemzetközi búcsújáró hellyé. 1991. augusztus 18-án maga II. János Pál pápa is elzarándokolt Máriapócsra, és százezreknek celebrált misét. 2005-ben Máriapócs a Nemzet szentélye címet kapta, a Mariazell és Csíksomlyó közötti gyalogos zarándokút, a Mária Út egyik fontos megállóhelye.

A szegedi segítő kegyképek

A Ferenc-rendi szerzeteseket Szegeden 1316-ban említik először, az Alsóvárosban 1444-ben telepedett le a rend szigorúbb, obszerváns ága. Templomukat a 13. század eleji johannita lovagrendi templom romjaira építették, és a legendás hagyomány szerint az 1500-as évek közepén kezdődött a kegykép, a Szögedi Segítő tisztelete. A legenda úgy meséli, a Mária-képet a mohamedán törökök elől a Csöpörke-tóba rejtették el, a mai Ady tér helyén. Pár évvel később épp egy török katona találta meg, s adta át a szerzeteseknek. A tó vizében a búcsúsok megmosakodtak, és a régi népszokás szerint itt részesültek búcsúkeresztségben az első ízben ide zarándoklók. A tavat az 1879-es nagy szegedi árvíz után feltöltötték.

A Szögedi Segítő Szűzanya. Forrás: www.frh.theol.u-szeged.hu
A Szögedi Segítő Szűzanya.
Forrás: www.frh.theol.u-szeged.hu

A hagyomány szerint a Szögedi Segítő Szűzanya közbenjárásának köszönhették a török fölötti győzelmet az 1697-es zentai csatában, és számos csodás gyógyulás történt itt. A csodatevő kép a főoltáron a holdsarlón álló, napsugarakkal övezett Boldogasszonyt ábrázolja, karján a gyermek Jézussal. A templom másik nevezetes kegyképe a czestochowai Fekete Mária-kép a bejáratnál, vagy ahogyan a szegedi nép nevezi, a Szerecsön Mária.

Olvasóink írták

  • 15. novaklaszlo56 2010. augusztus 03. 02:00
    „Szívből örülök, kedves Lugas6, hogy sikerül valakivel egyetértened. Én is egyetértek Titanillával, de azért ne pártolj el tőle! :)”
  • 14. Lugas6 2010. augusztus 03. 00:43
    „Egyetértek Titanillával.
    Viszont novaklaszlo 56 és jozkó, össze vissza beszélnek, hetet havat összehordanak.”
  • 13. novaklaszlo56 2010. augusztus 02. 23:48
    „Hű, ez meredek volt, Jozko! :) De azt bevallhatom, hogy sok szempontból egyetértek, hozzátéve, hogy nem vagyok vallásos, istenfélő ember. Jézust és a hozzá hasonlóan intelligens embereket (akiket később éppen az egyház, és bizony főként a r. k. egyház elkeseredetten üldözött, hisz megvilágosodottságuk komoly veszélyt jelentett az egyház, világi dolgokra is kiterjedő hatalmára - lásd: magát Jézust is a korabeli papság tartotta "bűnösnek", félelmet keltve a sokaságban, el is érte a célját...) azonban mindig is nagyon tiszteltem. Ma is élhetnek közöttünk ilyen remek emberek.
    Mellesleg az egyház egyik fő érdemét éppen abban látom, hogy a működése által sok mindent összegyűjtött, megőrzött, és enélkül bizony lehet, hogy magáról Jézusról sem tudnánk semmit. Másrészt az egyház által kontrollált vallási élet érzelmi mélységei nagy művészek inspirálói voltak, s így az európai művészet roppant gazdag forrásává lettek. Itt azonban számomra pont van, és van a mérlegnek egy másik serpenyője is, amiről nem lenne szerencsés e helyt beszélni...”
  • 12. jozko 2010. augusztus 02. 21:50
    „Istenben hinni és elhinni azt, amit a Római Katolikus Szentegyház tanít- két kölönböző dolog!
    A katolikus egyház kisajátította Krisztust és az Ő tanítását!
    Pontosabban fogalmazva tőkét kovácsolt magának a hitből, így alapozta meg /betonozta be / a hatalmát!
    Ezzel együtt én a vallási tolerancia híve vagyok, távol áll tőlem katolikusok százmillióinak sértegetése-az én véleményemtől függetlenül a Vatikán erős lábakon áll!
    Magatoknak kell döntenetek!”
  • 11. Titanilla 2010. augusztus 02. 20:16
    „Jók a képek, /főleg a kisfiú/ csak én úgy érzem, miután a cikk apropója az Alsóvárosi búcsú, arról is kellett volna néhány kép, úgy teljesebb lett volna. Egyébként tetszik a cikk!”
  • 10. novaklaszlo56 2010. augusztus 02. 17:37
    „Jó választásnak tartom, kedves Petrov!
    Ugye, milyen "beszédes" az a kép? Én nem vagyok istenfélő, vallásos ember, de szinte érzem, ahogyan az a kis kölyök irgalomra áhítozik, és reménykedik a megváltásban, de legalábbis egy nyugodt, biztosnságos, valamennyire boldog élet esélyében. A magamfajta az irgalmat nem annyira a Mindenhatótól, mint inkább az embertársai elfogadó szeretetétől remélné, napjainkban, úgy tűnik, nem sok eséllyel. Pedig hogy lobogtatjuk a keresztény zászlainkat! Hogy szajkózzuk a keresztényinek tartott értékeket, ugye? Csak éppen a tetteinket nem sikerül - sosem sikerült még - ehhez igazítanunk. Pedig éppen a keresztény egyházak emblematikus figurája, maga Jézus oktatta az írástudó farizeusokat is, amikor azok, mintegy vizsgáztatván őt, a legfontosabb parancsolatok felől faggatták. Az ő szavai szerint a fő parancsolat lényege az Úr szeretete. S milyen különös, a második legfőbb parancsolat "ehhez hasonló": szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez szerinte lényegében ugyanaz. Beszél még másutt az idegenek befogadásáról, a gyermekek iránti szeretetről "(aki egyet is befogad ezek közül, az engem fogad be"), szóval általában a szeretetről, amelyhez nekünk, úgy tünik, nem sikerült még felnőnünk...
    Hát, így állunk. :)”
  • 9. petrov 2010. augusztus 02. 14:41
    „Üdv "novaklaszlo".
    Én sem hiszek egy fajta, egy rassz, bármire való determináltságában. Az előítélet sokszor nem észbeli döntés. Ezért "gyakorlatként" most egy pár napig a térdeplő fiúcska lesz a sz.gépem háttárképe...”
  • 8. novaklaszlo56 2010. augusztus 02. 04:12
    „Kedves Flexsnake!
    Ez az ország az ő hazájuk is, még ha nem is nagyon érezhetik mostanában. Amúgy meg, az őseink révén mindannyian egyformán "jövevények" vagyunk itt, nemde? :) És jól össze is keveredtünk az évszázadok, meg korábban is, az évezredek során. Igaz, a cigányság zártabb etnikum volt mindig, millió okból, ezért lehet a többségüket szemrevételezéssel is felismerni és mintegy megkülönböztetni a többi, jóval kevertebb rassztól. De nemcsak, hogy otthon vannak itt, hanem genetikailag is lényegében azonosak velünk: egy faj vagyunk, ha tetszik, ha nem. Nekem mondjuk tetszik, nagyon is, és ne ölj meg ezért! :) Nézd meg, kérlek, jól azt a képet, amelyen egy cigány fiúcska látható, amint éppen áhítattal térdel a zarándokhely lépcsőjén. Mit gondolsz, mi mehet végbe éppen abban a kis emberkében? Én sejtem..., fenét sejtem: tudom. :) És bizony a legszívesebben odamennék, és megsimogatnám a fejét. Komolyan.
    Na, most lőj le! :D”
  • 7. jozko 2010. augusztus 01. 23:49
    „6-Celtis:
    Legyen igazad.
    Istenfélő vagyok. Külsőségek nélkül.”
  • 6. Celtis 2010. augusztus 01. 23:43
    „jozko: Azt mondják, hogy amíg valaki nem egy szobor vagy e világi dolog hatalmában hisz, és nem halott emberek lelkeit imádja (bármennyire is éltek azok szent életet), hanem Istent hiszi mindenek urának, minden mást az Ő teremtményének, addig nem számít bálványimádásnak. Egy jóbarátunkat is szerethetjük bensőségesen, és kérhetjük a segítségét anélkül, hogy bálványoznánk, sokak szerint ugyanígy van a már mennybe jutott "ismerősökkel", a szentekkel, vagy az angyalokkal is.”
  • 5. jozko 2010. augusztus 01. 23:06
    „Mitől kezdve bálványimádás?”
  • 4. maros50 2010. augusztus 01. 22:54
    „flex!
    Neked is elkelne egy zarándokút egy sötét alagútban ahol szembe találkoznál a romákkal.”
  • 3. flexsnake 2010. augusztus 01. 21:01
    „cigányzarándoklat.... ez igen :D és mi volna ha hazazarándokolnának már végre indiába?”
  • 2. cinkapanna 2010. augusztus 01. 14:22
    „Jó lenne hallani többet a tóról .”
  • 1. Lugas6 2010. augusztus 01. 13:54
    „A TIK bejáratára, vagy az elé valahova illő volna egy emléktáblát elhelyezni arról, hogy itt volt, a búcsúsok megtisztulását is adó szent tava, a Csöpörke-tó.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Volánbusz személyszállítási szolgáltatást vásárol Dél-Magyarországra

Szeged - A Volánbusz Zrt. két közbeszerzési felhívást tett közzé menetrendszerű, közforgalmi… Tovább olvasom