Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 9°C Még több cikk.

Bujna Zoltán, a biciklis dervis

Szeged - Több mint 7000 kilométert tekert 107 nap alatt saját készítésű kerékpárján a révkomáromi Bujna Zoltán. Szegedi pihenőjénél találkoztunk a Kirgizisztánból hazafelé tartó, 13 kilót leadó férfival.

– A türkmén sivatagban 490 kilométert tekertem, itt 150 kilométerenként van csak kút. A kanálisnak azonban nem rossz a vize – mondta Bujna Zoltán. A révkomáromi férfival Szegeden találkoztunk, miközben hazafelé tartott 107 napos biciklitúrjáról.

– Pakisztán volt a végcélom, de Kirgizisztánban vissza kellett fordulnom, az országban zajló események miatt – mesélte a sportember. Szegedi megállóját azért iktatta be, mert felesége és családja idevalósi, itt éjszakázott, hogy aztán vasárnapra szülővárosába érhessen.

A most 31 éves Bujna Zoltán 2005-ben Iránig kerekezett, a híres utazó, Vámbéry Ármin által meglátogatott országot fedezte fel. Könyvet is írt az expedícióról, Biciklis dervis címmel.

– A teljesítmény élménye mellett óriási dolog megismerkedni a helyi emberekkel, egyáltalán nem olyanok, mint ahogy a médiában látjuk őket. Mostani túrámon Iránban 170 kilométeren keresztül követtek a rendőrök, nem engedtek megállni. Végül egy ismeretlen férfi segített rajtam, megmentett tőlük, az egyik rendőrt ismerte valahonnan, rábeszélte, hogy engedjenek el. Később a fővárosba, Teheránba is utánam jött, mert bajba kerültem. Nem nagyon tűrik a hasonló idegeneket a hatóságok. A férfit elhívtam magunkhoz, remélem, eljön, és viszonozhatom a segítségét. Az irániak el sem tudják képzelni, hogy itt mennyivel másabb az élet. Sokkal jobb dolgunk van, mint nekik – hallottuk Zoltántól.

Bujna Zoltán néhány napja Szegeden pihent meg. Maga építette a biciklit, amellyel Kirgizisztánig tekert. Fotó: Karnok Csaba
Bujna Zoltán néhány napja Szegeden pihent meg. Maga építette a biciklit, amellyel Kirgizisztánig tekert. Fotó: Karnok Csaba

Tadzsikisztánban rengeteget fogyott, mert ott alig van élelem. Húst a helyiek szinte nem is esznek, kásán és fekete teán élnek. Itt 28 napot töltött, itt vesztett a legtöbbet tömegéből. 13 kilót fogyott, a túra elején még 84 kiló volt, mára 71 lett. Csomagja összesen 55 kilót nyomott.

Vámbéry Ármin nyomában

Az orientalista, egyetemi tanár, aki a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, szenvedélyesen kutatta a keleti kultúrát és nyelveket. 1861-ben indult útnak, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Az MTA támogatásával Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve indult el Konstantinápolyból. Teheránig jutott, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz. Velük átutazta Közép-Ázsia sivatagjait, Erzerumot, állomáshelyeik: Tabriz, Zandzsan, Kazvin, majd Iszfahánon keresztül Siráz. 1864 májusában visszaérkezett Pestre. Az ő nyomába eredt Bujna Zoltán, csak éppen két keréken.

– Sok ruhát kellett vinnem, hiszen 0-tól egészen 55 fokos hőmérsékleti területeken vezetett az út. A leghidegebbek a Pamírban töltött éjszakák voltak. Sokszor a szabad ég aludtam. Azt hiszem, ez és a sivatagi út volt a legnehezebb – eleveníti fel Zoltán.

A férfi mérnök egy kerékpárokat gyártó cégnél, így saját készítésű járművével utazott. Az alkatrészeket megrendelte, majd az egészet ő szerelte össze. Különlegesen könnyen és jól forgó pedál, egyedi, vastag kerekek könnyítették az útját. Defektje egy sem volt, egyszer kellett a csomagtartót hegeszteni, de azt is csak azért, mert Iránban elütötték, neki nem esett nagy baja, de érezte, hogy gyengült. A vízum és a megváltozott útvonal miatt hazafelé Kirgizisztánból Belgrádig repülnie kellett, de összesen így is 7350 kilométer van már Zoltán lábaiban. Egy-két alkalommal csatlakoztak hozzá, például svájciak, de szinte végig egyedül tekert.

Szegedi születésű felesége az út elején néhány száz kilométeren kísérte, ők annak idején egy kerékpáros táborban találkoztak először. Amikor Zoltán pénteken végre letámasztotta kerékpárját az alsóvárosi családi háznál, anyósa megkérdezte az elcsigázott férfit, hogy mire van szüksége.

A válaszon nem csodálkoztunk: – Nem is tudom, azt hiszem, egyelőre csak egy pohár sörre.

Olvasóink írták

  • 1. szabójóska 2013. augusztus 22. 16:08
    „Végig olvastam a" A harmadik út" úti beszámolóját is. Mindenkinek ajánlom. Csodálatos írás és a máról szól! Egy érdekes világot láttat meg , ahol szintén élnek jó és gonosz, szegény és gazdag emberek. Minden tiszteletem az övé,az a gondolat,hogy ma is van mit keresnünk Vámbéry nyomában csodálatos!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SZIN-hatás: üzletekben, fürdőben, vasúton

Sok ezer fiatal szórakozik a Szegedi Ifjúsági Napok rendezvényein szombatig. Hol vásárolnak a Partfürdőn kempingező fesztiválozók, amikor kijönnek? Tovább olvasom