Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Cáfolatok az út és áram nélküli Árpa utcában

A Dorozsma határán, az Árpa és Búza utcában élő cigányok visszautasítják, hogy környékük az idegenek számára veszélyesebb lenne Szeged más részeinél, mint ahogy azt a taxisok állítják. A rendőrségnek nincsenek adatai arról, hogy a városban hol követik el a legtöbb bűncselekményt.
„Szegeden, az egyes városrészekre lebontott, bűnügyi fertőzöttséget kimutató, konkrét nyilvántartás nincs. Amennyiben egy-egy területen bizonyos bűncselekménytípusok számának növekedése tapasztalható, a rendőrkapitányság munkatársai eseteket kielemezve, a jelenség körülményei, háttere ismeretének birtokában az ezek visszaszorítására ilyenkor szükséges lépéseket megteszik" – olvasható a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjének szerkesztőségünkhöz eljuttatott válaszában. A rendőrséget azért kerestük meg, mert néhány napja a lapunknak nyilatkozó szegedi taxisok közül többen azt állították, hogy vannak olyan városrészek, ahová nem visznek utasokat, és hívásra sem mennek ki. Példaként a Búza és az Árpa utcát említették.

– Nem értem a taxisokat, állításuk valótlan, ide mindenki nyugodtan bejöhet, senkinek nem kell támadástól tartani – jelentette ki az Árpa utca végén feleségével, gyermekeivel és unokáival, egy minden igényt kielégítő házban lakó Kolompár József. A középkorú férfi még be sem fejezte iménti mondatát, a körülöttünk állók egymás szavába vágva, mégis nyugodt hangon ismételgették, keressek olyan embert, akit itt megtámadtak, vagy aki ide nem mer bejönni.

Kovács Márk konkrét javaslatot tett. Kérte, hívjam fel a Don Pepe Pizzériát, tapasztalni fogom, hogy minden további nélkül felveszik a rendelést, 20-30 percen belül megláthatom a pizzafutárt, „aki még sötétedés után is minden további nélkül bejön a mi utcánkba".

– Az a baj, hogy ide már a postás sem jár. Még ha a rendőrség vagy a bíróság ír valamelyikünknek levelet, azt sem hozzák ki. Hiába tettünk panaszt a postán, az ígéretek ellenére semmi sem változott. De a mentő és a kukásautó sem hajt be. Mi, cigányok, ki lettünk szorítva a magyar negyedből, és ez ellen senki nem tesz semmit – fakadt ki Kolompár Zoltán. – A repülőtér mellől kiköltöztették a cigányokat, nekik segítettek, mi is elfogadnánk hasonló megoldást, mert ez a környék a város szégyene lett.

Az utcában kénytelenek áram nélkül élni, kézzel mosnak, a gyerekek gyertyafénynél tanulnak. Fotó: DM/DV
Egyre többen csatlakoztak hozzánk, egymást kiegészítve sorolták vélt és valós sérelmeiket. Hogy őseikhez hasonlóan kénytelenek áram nélkül élni, hogy kézzel mosnak, hogy gyerekeik, unokáik esténként már csak gyertyafénynél tudnak tanulni, hogy hónapok óta nem szólnak a tévék, rádiók, hogy a város a parlagfüvet csak az utca egy részében vágta le, pedig közöttük is sok az allergiás.

– Évekig becsületesen fizettünk az áramért, de egy idő után nem jelentkezett a díjbeszedő, senki nem kérte tőlünk az áram árát. Azt hittük, meghalt. Néhány hónappal később azonban találkoztam vele, megkérdeztem, miért nem jön. Azt válaszolta, a Démász más rendszerre tért át. Elismerem, sok adósságot halmoztunk fel, de megpróbáltunk egyezkedni, kifizettük volna egy részét, a többit részletekben törlesztettük volna, de a cég ezt nem fogadta el, ragaszkodott a teljes összeghez. Előbb kikapcsolta az áramot, majd a vezetékeket is elvágta – magyarázta az áramnélküliség okát Kolompár József. Azt már egy asszony tette hozzá, hogy emiatt nem tudnak rendesen mosni és mindig tiszta ruhába járatni gyermekeiket az iskolába, akiket emiatt gyakran megszólnak.

Beszélgetésünk alatt három-négy ételhordóval a kezében befutott egy szociális munkás, aki néhány nyugdíjaskorúnak hord naponta meleg ételt. Azt mondták, ennél sokkal nagyobb az igény, de csak páran részesülnek ilyen támogatásban.
– A segélyt pedig csak papíron kapjuk meg, a pénz tartozásokra megy el – vetette közbe Kolompár József.

Az Árpa utcaiak egybehangzóan jelentették ki: nem azt várják, hogy mások oldják meg problémáikat. Az itt élő cigányok és magyarok közül mindenki részt venne például az utca helyreállításában, de ehhez, Szeged más városrészeiben lakókhoz hasonlóan, segítséget várnak, amit nem kapnak meg.
– Látja, magával és az autójával sem történt semmi, ez is bizonyítja, nincs igazuk a taxisoknak – mondta búcsúzóul Kolompár Zoltán.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vasszécsénnyel kezdődött a bontás

A vasszécsényi önkormányzat emléklapjának eltávolításával megkezdődött tegnap Ópusztaszeren a… Tovább olvasom