Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Carmen: újra fellobbant a szenvedély

Szeged - Tavaly még csak Don José és Carmen záróduettjét mosta el az eső a Dóm téri bemutatón, péntek este már az első felvonás közben meg kellett szakítani az előadást, hogy vasárnapra esőnapot hirdessenek. Szombaton lelkesen ünnepelte a közönség Kerényi Miklós Gábor visszatérő produkcióját.
Az idei felújítás tovább erősítette a tavaly már megfogalmazott véleményt: Kerényi Mikós Gábor izgalmas, felkavaró, szenvedélyes, mai Carment rendezett a Dóm téren. A felmelegítés általában nem tesz jót a produkcióknak, most azonban a rövid próbaidőszak ellenére is hatásosabb, jobb lett az előadás. Kero nagy mágus, tanítani kellene, hogyan képes egy ekkora színpadon ilyen hatalmas csapatot ennyire összehangolt, profi munkára bírni. A premier kapcsán tavaly részletesebben elemeztük az előadást, amely napjaink mediatizált világában, valahol Latin-Amerikában teremti újjá Mérimée és Bizet XIX. századi meséjét – a japán katasztrófa fényében a földrengés képei a háttérben felállított LED-rácsfalon idén talán még jobban hatottak.

Kero finomított egy kicsit a szereposztáson, ami egyértelműen a produkció javára vált. A görcsösen, de legalábbis sokkal merevebben játszó amerikai Lee Poulis helyett honfitársát, Nmon Fordot kaptuk Escamillóként. Az afroamerikai baritonista elődjénél jobban megértette, mit vár tőle a rendező: természetes lezserséggel, öniróniával fűszerezett humorral, színpadi intelligenciával és látható élvezettel játszotta el az önimádó celebet. Nmon Ford kifinomult technikával rendelkező, muzikális énekes, hatásosan szólaltatta meg a Torreádor-dalt, bár hangja nem az a sötét, sűrű, a mélyebb regiszterben is gazdagon zengő bariton, ami a legideálisabb lenne a szerephez. Lenyűgöző színpadi produkciójával, attraktív megjelenésével azonban így is megfőzte a publikumot, megérdemelten nagy ünneplést kapott.

Másik Escamillóval tért vissza a Carmen a Dóm térre. Fotó: Segesvári Csaba
Másik Escamillóval tért vissza a Carmen a Dóm térre.
Fotó: Segesvári Csaba

A Csempész-kvintettben és a Kártya-áriához kapcsolódó tercettben vált világossá: jó döntés volt a tavalyi Frasquita, Bucsi Annamária helyett Fischl Mónikát hívni a szerepre, mert egy erőteljesebb, fényesebb hangú, izgalmasabb kisugárzású szopránnal más a jelenetek hangzásképe, színpadi hatása.

Mester Viktória Carmenként, Frankó Tünde Micaela, Arnold Rutkowski pedig Don José szerepében idén talán még meggyőzőbb volt, és Kesselyák Gergely is a tőle megszokott vehemenciával, energiával, szenvedéllyel vezényelte a szegedi szimfonikusokat, így újra sikerült elbűvölniük a közönséget. Amíg vannak ilyen felkészültségű, a műfaj érvényességében, a modern zenés színház erejében ennyire hívő rendezőink, mint Kerényi Mikós Gábor, addig nem kell attól tartani, hogy kihal az opera a Dóm térről.

Olvasóink írták

  • 3. karolyfa 2011. augusztus 03. 11:19
    „A produkcióban énekkar, tánckar, gyerekkar és statisztéria is szerepelt, sok munkával, nagy teherbírással! Esetleg meg kellene említeni őket is, ugyanis nélkülük egy előadás sem jönne létre; és az opera műfaja kihalna a Dóm térről...! Köszönjük!”
  • 2. szgy 2011. augusztus 01. 20:19
    „Jó lenne egy link a tavalyi kritikához. Be lehetne szerkeszteni a cikkbe?”
  • 1. Ebgondolat 2011. augusztus 01. 08:59
    „Igen, ez egy kimondottan színvonalas produkció volt! Ha akarnék se tudnék belekötni! A Carmennek a legnagyobb erénye, hogy hogy lehet egy amúgy gagyi sztoriból világszínvonalú produkciót előállítani!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négyszer fosztották ki a tejautomatát

Tesztelni akartuk a Rókusi körúti tejautomatát, de a berendezés jelenleg nem működik – állandóan feltörik. Május óta négyszer fosztották ki. Tovább olvasom