Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Carmina Buranával ünnepel a 25 éves Szegedi Kortárs Balett

Szeged - A Szegedi Kortárs Balett ma 19 órától legsikeresebb produkciója, a Juronics Tamás koreografálta Orff-mű, a Carmina Burana előadásával ünnepli 25 éves jubileumát a nagyszínházban a szimfonikusok és a Vaszy-kórus közreműködésével, Gyüdi Sándor főigazgató vezényletével. Az évforduló kapcsán Pataki András, a társulat igazgatója úgy fogalmaz: amikor szűkösen mérik a kultúrára fordítható pénzt, a helyi értékek megőrzése fölértékelődik; össze kell fogniuk a várossal és a színházzal.
Azt tervezték, meghívják a társulat korábbi tagjait is, végül spórolni kellett, szerényebben ünnepli ma a Szegedi Kortárs Balett 25. születésnapját. A jubileumi program persze különleges: élő zenére táncolják legnagyobb sikerüket, a Carmina Buranát. Nincs könnyű helyzetben a hazai táncszakma, a társulatok a túlélésükért küzdenek – a szegedi is.

Egy archív kép 1989-ből: Imre Zoltán koreográfus, a Szegedi Balett akkori vezetője két táncosával, Bodor Johannával és Pataki Andrással a nagyszínház balett-termében.
Egy archív kép 1989-ből: Imre Zoltán koreográfus, a Szegedi Balett akkori vezetője két táncosával, Bodor Johannával és Pataki Andrással a nagyszínház balett-termében.


A miniszterelnök válaszleveléről

A Markó Iván vezette Magyar Fesztivál Balettnek juttatott 130 millió forintos kormányzati támogatás ellen tiltakozó táncművészeknek válaszoló levelében Orbán Viktor kormányfő úgy fogalmazott: „be kell látnunk, hogy a minőség sajátos elbánást, a kiemelkedő kiemelkedő elbírálást is érdemel..." – Nem tartom elfogadhatónak ezt a fajta megközelítést, mert azt gondolom, szakmai ügyekben egy szakmához értő testületnek kellene javaslatokat tennie, mint ahogy az előadó-művészeti törvény alapján is egy szakmai bizottság tesz javaslatot a miniszternek a pénzek szétosztására. Az, hogy a miniszterelnök felülről belenyúl a forráscsökkentések miatt amúgy is nagyon kényes egyensúlyi helyzetbe, morálisan nem vállalható. A táncszakmában ez olyan feszültséget okoz, ami hosszú távon nehezen orvosolható. Markó Iván korábbi eredményeit, művészi kvalitását senki nem vonja kétségbe, de ezt el lehetett volna ismerni egy újabb Kossuth-díjjal vagy valamilyen neki szóló juttatással. Itt azonban egy társulat működési támogatásáról van szó – véli Pataki András. Markó együttese ebben az évben összesen már 155 millió forint állami forráshoz jutott, miközben a független táncművész szakma közel ötven szervezete mindössze 211,9 millió forintos támogatási keretre pályázhatott az előadó-művészeti törvény szabályai szerint. – A Markó Ivánéknak juttatott kormányfői ajándék és kiemelt figyelem a szakma számára elfogadhatatlan, hiszen komoly teljesítményt felmutató társulatok várnak kiemelt figyelemre. A Magyar Fesztivál Balett még azt az évi 20 előadást sem teljesítette, amennyivel egyáltalán regisztrálhatott volna a VI-os kategória pályázatán – állítja Pataki András.

– Volt egy egyezségünk a Szegedi Nemzeti Színházzal: a nemzeti kategóriába kerülését azzal segítjük, hogy a mi teljesítményünk is a teátrumnál realizálódik. Ez akkor volt különösen érdekes, amikor még nem lehetett tudni, milyen tartalmú szerződést köt majd a minisztérium a nemzeti kategóriába sorolt színházakkal. A folyamat végére kiderült: a szaktárca nem kér számon erős táncos jelenlétet, hiszen évente legalább egy balettbemutatót kell tartaniuk a kategória feltételeinek teljesítéséhez. Amikor ezt még nem lehetett tudni, arról szólt a belső egyezségünk: a Szegedi Kortárs Balett sem a nemzeti, sem a kiemelt kategóriára nem pályázik, mert ha megkaptuk volna, teljesen független társulatként esetleg gyengíthettük volna a színház pozícióit. A megegyezésnek az is része volt: cserébe a társulatunk működését továbbra is biztosítják – mondja Pataki András balettigazgató, aki szeptember 20-án tudta meg, hogy a tavalyinál 3 millió forinttal kevesebb, azaz 20 millió helyett csak 17 millió forint állami támogatást kapnak ebben az évben a működéshez.

A várossal és a színházzal korábban úgy állapodtak meg: az önkormányzat a teátrumon keresztül minden évben annyival egészíti ki a balettegyüttes állami támogatását, hogy a végösszeg 106 millió forint legyen. A balett közbeszerzési pályázaton vesz részt, és féléves terminusokban kapja meg a színháztól a működéséhez szükséges pénzt – cserébe évente több mint harminc előadást tart a szegedi közönségnek.

– Önálló stratégiát nem tudunk kialakítani, össze kell fognunk a várossal és a színházzal. Most, amikor igen szűkösen mérik a kultúrára fordítható pénzt, a helyi értékek megőrzése fölértékelődik. Figyelnünk kell egymásra, lokálisan kell gondolkodnunk arról, hogyan tudjuk megmenteni az értékeinket – hangsúlyozza Pataki András. – A magyar kulturális piac rettenetesen beszűkült, ezért fokoznunk kell aktivitásunkat nemzetközi téren, a külföldi kulturális piacokon. Ez egyszerre gazdasági, szakmai és művészi kérdés. Ezzel párhuzamosan erősítjük a városi jelenlétünket is. A 25 éves jubileumunk kapcsán is jó példa erre: kivonulunk a város tereire, utcáira, fotókiállításokkal is igyekszünk új nézői rétegeket megnyerni. Kimegyünk az iskolákba, sőt már az óvodás korosztálynál is odafigyelünk arra, hogy a gyerekek időben megismerkedjenek a táncművészettel. Olyan táncszerető új generációkra van szükség, amely felnőtté válva értő szemmel tekint erre a műfajra.

Carmina Buranával ünnepel a 25 éves Szegedi Kortárs Balett. Fotó: MTI/Rosta Tibor (galéria)

* * *

Imre Zoltán ablakot nyitott a világra

Pataki András Markó Iván akkori társulatából, a Győri Balettből szerződött 1988-ban Szegedre. – A rendszerváltás előtt Magyarországon a tánc területén is beszűkültek voltak a lehetőségek; egyedül a győri társulatban lehetett információkat kapni a táncvilág történéseiről, mert Markó Iván a Béjart-iskolát honosította meg. Ugyanakkor kíváncsiak voltunk arra is, milyen más folyamatok zajlanak a nemzetközi táncművészetben, milyen táncműhelyek léteznek még. Szegeden mindezt Imre Zoltán kapcsolatrendszerével, saját művészi teljesítményével pillanatok alatt elénk tárta, ablakot nyitott a világra. Azonnal észrevettem ezt, amikor még a Győri Balett tagjaként eljöttem az első szegedi bemutatóra, ami friss inspirációt adott. Rögtön tudtam, hogy ide kell jönnöm, mert a következő években itt történik majd valami új – emlékezik a kezdetekre Pataki András, aki táncos pályafutásából Imre Zoltán és Juronics Tamás koreográfiáin kívül Roberto Galvan darabjaira és látásmódjára, különösen Mozart Requiemjére készült koreográfiájára gondol vissza szívesen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝A fiú behülyítette Annát˝

Megmutatta lapunknak eltűnt lánya, Juhász Anna búcsúlevelét Juhász János. Csalás, sikkasztás gyanújával feljelentést tesz S. Péter ellen. Tovább olvasom