Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Cipolla és a végzet a Pinceszínházban

Mestere emléke előtt tiszteleg Kancsár József a Mario és a varázsló színpadra állításával. A Thomas Mann-novella adaptációját ma este fél 8-tól mutatják be a Pinceszínházban.
Kancsár József és Czene Zoltán a próbán Fotó: Schmidt Andrea
Czene Zoltán alakítja Mariót, Kancsár József lesz Cipolla a szegedi Pinceszínház új produkciójában, a Mario és a varázslóban. A Thomas Mann-novella színpadi változatát eddig csak egyszer, az 1997-es országos színházi fesztiválon láthatta a közönség Szegeden. Akkor Mácsai Pál hatalmas sikerrel alakította a varázsló szerepét az üresen álló Régi Hungáriában. Kancsár József akkor találkozott először a darabbal, amikor fiatalon, amatőr színjátszóként Szép László volt a mestere. Azóta eltelt másfél évtized, a mostani produkció egyben tisztelgés is a tavaly elhunyt mester előtt, aki László Zsolttól Tóth Juditig sok befutott színészt indított el a pályán. A tervek szerint egy Párizsban élő magyar előadóművész és bűvész játszotta volna Cipolla szerepét, ám ő egy közbejött több ezer eurós spanyolországi fellépéssorozat miatt lemondta a sokkal szerényebb gázsit jelentő szegedi vendégjátékot. Kancsár József ezért nemcsak rendezte a produkciót, hanem a varázslót is megformálja.

– Az előadásunk egyik érdekessége, hogy Signora Angiolieri – Dobos Kati alakítja – úgy jelenik meg a darabban, mint a nagy olasz színésznő, Eleonore Duse barátnője és pártfogoltja, aki feláldozta a színészi karrierjét, letelepedett és családanya lett a tengerparti kisvárosban, Torre di Venerében. Előad egy nagy drámai monológot is a Phaedrából, ami úgy hat, mintha személyes vallomása lenne – árulja el Kancsár József, aki szerint mindig aktuális kérdés: ha egy olyan erővel találjuk magunkat szemben, amitől kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, akkor meddig tűrjük el a megaláztatást, mikor jön el az a pillanat, amikor végül fellázadunk, mint Mario a darabban. – Persze nem mindig egy pisztolylövés jelent jó megoldást, ha ilyen helyzetbe kerülünk, de a megaláztatás ellen mindig küzdenünk kell. Számomra az egyik legfontosabb érték a szabadság az életben, a munkában, az alkotásban is. Thomas Mann is a szabadság tiszteletben tartása mellett tett hitet ezzel a művével. A színpadképpel is felidézzük a jellegzetes olasz kisváros sajátos hangulatát, és azt is szeretném elérni, hogy a nézők hátborzongva találják magukat szembe Cipollával, aki bármelyik pillanatban akár őket is a színpadra szólíthatná. Így saját bőrükön érezhetik a kiszolgáltatottságot.

Ugyanakkor Cipolla szánalmasságának is ki kell derülnie az előadásból, hiszen ő valójában nem pusztán gonosz, hanem egy szerencsétlen ember, aki megpróbálja legyőzni az életet. Mindaz, ami szinte végzetszerűen megtörténik vele, valójában megváltást jelent számára.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tavaszias hétvége lesz

Véglegesen még nem lehet eltemetni a telet, viszont jó hír a tavaszváróknak, hogy a következő két… Tovább olvasom