Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Csengelén mindent tudnak, ''amit illik''

Csengele - A panelszomszédok nem akarják tudni, kicsoda a másik, Csengelén viszont az utca végéről is tanácsokat adnak egymásnak. A falubeliek szerint jó így, hiszen titkok azért vannak.
Ki mit tud a mellette élőről? – kérdeztük nemrég a szegedi panelokban, ahol kiderült: legjobb esetben is csak az ugyanazon emeleten lakók nevét tudják a szomszédok. Volt, aki azt mondta: önvédelemből nem ismerkedik. Annyira közel laknak egymáshoz, hogy jobb, ha legalább átvitt értelemben megtartják a három lépés távolságot. Csengelére mentünk a hét végén, hogy megtudjuk: barátkoznak-e azok, akiket nem vékony panel, hanem komoly tégla- vagy vályogfal, kert, kerítés választ el egymástól.

– Nemcsak a szomszédokat ismerjük, hanem mindenkit, aki Csengelén lakik. Amit illik tudni, azt tudjuk egymásról – közli a kevesebb mint kétezer lelkes település buszmegállójában várakozó hat asszony közül az egyik, Tóth Jánosné Mária.

– Jó ez így? – kérdezzük. Szerinte rendben van, hiszen „titkok azért vannak".

– Magával akarok beszélni! Hallom, magát is leszidta a buszsofőr, amikor megkérte, hogy nyissa ki a középső ajtót! – lép Máriához egy asszony, de kiderül: a hírforrás tévedett, Máriát nem leszidta, hanem állítólag majdnem odacsukta. Egy ideig ez a téma, közben aki arra jár, köszön. Még nekünk is. Mária aztán elmeséli, hogy a jó szomszédság előnyökkel jár: segítenek – ő például időnként bevásárol nyolcvan feletti szomszédainak –, és társaságot biztosítanak egymásnak. Van kivel megbeszélni az áremeléseket – megint felment az ötliteres étolaj ára –, a falu ügyeit.

Továbbhajtunk, találomra kanyargunk, majd egy virágokkal teli kert láttán megállunk. A kutyaugatásra Horváth Béláné Aranka nyit kaput, de eleinte bizalmatlan. Később elmeséli: egy utcabeli férfi parancsolt rá, ne engedjen be idegeneket, és ne írjon alá semmit, amit a „tanácsházán" nem ellenőriztek. Mi nem kérünk aláírást, így hamar felenged, mesél arról, hogy mindenkit ismer, tudja, ki hol lakik a faluban. Vannak ellenségeskedő szomszédok? – kérdezzük, de különösebb konfliktusról nem tud.

– Biztos van olyan, hogy nincsenek jóban, de egy ház nélkül a koldus is megél – fogalmaz. Csak nézünk, mire elmagyarázza: ha egyikkel nem felhőtlen a viszony, barátkoznak a másikkal.

– Szeretünk itt, jó kis csendes falu ez. Segítünk egymásnak, ha úgy jön sorba, de mindenkinek sok a dolga – mondja, majd behív, hogy az ötvenéves körtefáról körtét adjon. Vannak betelepülők? – érdeklődünk, és kiderül: Pestről költözött nemrég egy orvos a településre. Amikor látja, hogy a szemben lévő építkezést bámuljuk, magyarázni kezd: a 97 éves Pöszike lakott ott, most pedig ez és ez újítja a házat. Tényleg ismerik egymást – nyugtázzuk, ő pedig elnézést kér, amiért eleinte bizalmatlan volt. Kifelé megyünk a faluból. Mindenki köszön.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pénteken nyitott a szegedi korcsolyapálya

Szeged - Sok diák lógott az iskolából, csak azért, hogy az elsők között korcsolyázhasson a szegedi… Tovább olvasom