Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Cserepes-piaci képeslapok

Meleg ruha, kabát még kevés van, a nyári viszont olcsó a Cserepes sori piacon. Túránkon találtunk tekergő műnövényt, használhatatlan távirányítókat, műanyag malacot. A Boci-boci tarkát kínai kisfiú zongorázta.
Ling, a világító, zenélő cserepes virággal. Fotó: Karnok Csaba
Őszi ruhákat, cipőket még alig látni, a kereskedők a nyári holmiktól szeretnének megszabadulni a Cserepes sori piacon. Néhány standon találtunk ugyan vastag mellényt és az ősz divatszínéül választott barna árnyalataiban nadrágot, szoknyát, sok helyen azonban még a napszemüveg, a pántos felső, a strandtörülköző keresi gazdáját.

Pedig szerda

– Nahát, hogy milyen kevesen vannak, pedig szerda van. Világos lángost kérek, puha középpel – halljuk a lángososnál, és majdnem ugyanezt a ruhák közt válogatva: – Furcsa ez a nap. Alig vannak, pedig szerda van.
Nagyobb méret nincs?

Valóban: szinte több az eladó, mint a vevő. Így azonban lehetőségünk nyílik arra, amire a tömegben nem, az árusok társadalmát tanulmányozzuk.

Nem biztos, hogy a Toldiból tudna idézni, de a Boci-boci tarkát remekül játssza mini zongoráján egy kínai kisfiú egy magyar bicikliárus standján. Keleti lányt fotóznánk, roma asszony segít fordítani. Magyarról magyarra. Mi hiába kértük, ő rábeszéli. Kínaiak játszanak francia kártyával, néhány árus reggelizik, mások összetolt székeken fekszenek. Egy kislány zsírkrétával dekorálja a járdát, a környékbeli eladók megállapítják, milyen sokat fejlődött.

Kollégámtól elszakadok, nevemen szólít, nem hallom. Zsuzsi, hívnak! – szól oda az egyik eladó. Akárha egy kempingben... Bár néha felhangzik egy-egy „tessék, olcsó, akciós".

Rózsaszín disznó hóesésben

A vásárlók is ráérősek: kismamák, nagymamák. Egyikük óvodai váltócipőt keres unokájának. „De mama, nem kell cipő, labda kell" – szipogja a szemüveges kisfiú. Amikor újra találkozunk vele, már vidámabb: lila labdát szorongat.

Az egyik standnál megrémülünk: műanyag gömbben műanyag rózsaszín disznó, amit a Für Elise dallamára színes hópelyhek lepnek el. Nyolcszáz forint. Beljebb lila, sárga, piros virág, a közepe világít, a műnövény nyikorogva tekereg. Ezernyolcszáz. Sokalljuk. Továbbállunk, az eladó utánunk szól: ezerhatszáz. De egyéb szépségek kötnek le: tigrisfejes törülköző ezerháromszázért, női aktdombormű bőrből, ötezer-ötszázért. Utóbbitól olyan érzésünk támad, mintha Kőműves Kelemen az életfogytig tanulás jegyében szakmát váltott volna és szűcsként bőrbe zárta volna szegény feleségét.

Szakadtaknak olcsóbb

Találunk még használt tankönyveket – Zolikáé volt – és teleírt iskolai füzetet – ötvenért. Ugyanitt eladó fél pár cipő, összetört mobiltelefon, és számtalan távirányító. Próbavásárlást tartunk – nem itt – és kapunk blokkot.

A barna szoknyák között fiatal lány válogat. Elárulja a módszerét: nem szabad csinosan, márkás ruhákban kijönni a piacra, tapasztalata szerint ugyanis sok árus a vevőhöz szabja az árat. Ha „szakadt" vagy, olcsóbb a termék.

Kifelé indulunk, utánunk jön hatalmas törülközővel egy fejkendős asszony: „Fogja meg, vegye meg! Kilencszáz forint." Tovább megyünk. „Nyolcszáz." Nem állunk meg. „Hétszáz." A hétszázát! Túl messzire értünk a hatszáznál!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged és Szentes a nyertes

Csongrád megyéből két település kap címzett támogatást. Szegeden oktatási és kulturális intézményt… Tovább olvasom