Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 28°C Még több cikk.

Csodálatos mandarin - a színfalak mögül

Szeged - A kulisszák mögé kukkantani mindig izgalmas. Mi a nagyszínház bársonyfüggönyei mögé lestünk be, a Szegedi Kortárs Balett táncosainak produkció előtti készülődését követtük percről percre. Benyitottunk az öltözőkbe, beültünk a sminkeshez és a színpadról néztük végig az előadást.

Már javában tart az előadás előtti utolsó próba, amikor belépünk szombat délután fél hatkor a Szegedi Nemzeti Színházba. Rendhagyó produkcióra érkezünk: a Szegedi Kortárs Balett társulata próbálja a Csodálatos mandarint, Juronics Tamás főszereplésével. Elhangzanak az utolsó rendezői instrukciók, hat óra körül eltűnnek a színről a táncosok, az előadás nyolckor kezdődik.

Palman Kittit az öltözőben találjuk meg: fehér trikóban ül a tükör előtt, sminkeléshez készülődik. – Ha kérném, kisminkelnének, de én általában magamat szoktam. Mindenféle bonyolult festést megtanulok – magyarázza alapozóval a kezében. Elárulja, hogy nagyon ideges. Pár perccel korábban még a testvérével telefonált, aki nyugtatgatta. – Könnyen beszél, nem neki kell a színpadra menni és nem neki kell attól tartani, hogy beremeg a lába – mosolyog a fiatal táncos.

Kitti idegességének oka, hogy csak három esti próbájuk volt a produkció előtt. A következő előadások miatt feszített munkatempóban dolgoznak. A bájos balettos azt mondja, nem babonás és kabalája sincs. A kezdés előtti percek számára a legrosszabbak, különösen az utolsó öt-tíz perc, amikor a színpadi ügyelő elkiáltja magát: „A nézőtér sötét! Kezdés!". Utána megszűnik minden izgatottság és remegés, csak a balett létezik, a zene és a tánc.

Palman Kitti egyedül kszül a fellépésre. A sminket és a frizuráját is maga kszíti.Fotó: Frank Yvette
Palman Kitti egyedül készül a fellépésre. A sminkjét és a frizuráját is maga készíti. Fotó: Frank Yvette

Nekünk viszont még egy óránk van a kezdésig: megkeressük a főszereplőt. A színészek büféjében találjuk meg Juronics Tamást, energiaitalt kortyolgat. Elkísérjük a sminkeshez, közben a kulisszák mögötti hangosbemondón közli a színpadi ügyelő, hogy megnyitották a nézőteret.

– Egyre jobban izgulok a színpadra lépések előtt – árulja el a balettművész. – Szinte soha nem táncolok már. Fiatalon nem éreztem ekkora nyomást magamon, mint most. A nagyobb felelősség miatt borzasztóan izgulok – avat be bennünket a Kossuth-díjas táncos-koreográfus-rendező. Hozzáteszi: a mandarint alig kell próbálnia, mert az évek alatt beépültek a mozdulatok, nem nehéz feleleveníteni azokat. A szegedi társulat 1999-ben vitte színpadra először a Csodálatos mandarint, Juronics Tamás körül azóta kicserélődött a csapat.

Bodnár György sminkes gyors mozdulatokkal viszi fel az alapozót a főszereplő arcára, majd kihúzza a szemöldökét. A szemkontúrt Tamás saját kezűleg festi meg: a cél az, hogy öreg és fáradt kifejezést varázsoljanak az arcára.

A Szegedi Kortárs Balett táncosainak produkció előtti készülődését követtük percről percre. Fotó: Frank Yvette (galéria)

A színfalak mögött összetalálkozunk Pataki Andrással. A Szegedi Kortárs Balett igazgatója szinte minden előadáson jelen van, figyeli a rendet, hogy a fellépés zavartalan legyen. - Mivel én is táncoltam, megnyugtat a színpad közelsége. Szeretem a készülődés és a produkció minden pillanatát szemmel tartani - árulja el Pataki András.

Az előadás előtti percekben a táncosok már a színpadon vannak: folyamatosan nyújtanak, mozognak, bolondoznak egymással, mégis érezhető a feszültség. A paravánok mögött, a színpad szélén ülünk le, a nézői bal oldalon, a függönyök takarásában. Itt monitorokon figyelik a színpadot szemből és a nézőteret. Utoljára ellenőrzik a kádban lévő víz hőmérsékletét, majd teljes csend és sötét, felmegy a függöny. Az egyik kellékes még fúr egy utolsót az egyik paraván alján – a közönség ebből semmit nem hall. Felcsendül a zene, kezdődik az előadás.

A produkció közben is mozgolódás van a színfalak mögött. A kellékesek, az ügyelő és az asszisztens figyelik az előadást, hogy minden hiba nélkül menjen. Segítségükkel Juronics pillanatok alatt átöltözik, a vízzel teli kád ritmusra gördül ki a színfalak mögül, és az akasztókötél is ütemre emelkedik. A körülbelül negyvenperces előadás végén a meghajlás is vezényszóra történik, kiabálják, ki, mikor szaladjon a színpad széléig megköszönni a tapsot.

Végül a függöny összezárul, a táncosok pillanatok alatt eltűnnek az öltözőkben. A hangosbemondóból halljuk az utasítást: „A műszakot kérem a színpadra, bontásra!".

Olvasóink írták

  • 2. katisanta 2010. március 19. 11:31
    „---és eszembe is jutott ECK IMRE neve , ő volt csodálatos a maga hetven évével, és persze ,ahogyan Ő táncolt”
  • 1. katisanta 2010. március 10. 22:10
    „-----biztosan csodálatos volt a"Csodálatos", sajnos nem láthattam.Már csak a régire tudok a televizióból vissza emlékezni...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Taroltak a szegedi kamaramuzsikusok

Szeged - Az SZTE Zeneművészeti Kar Kamarazene Tanszékének hallgatói nagy sikert arattak az elmúlt… Tovább olvasom