Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Csőke József mesélő filmkockái

A szegedi Belvárosi mozi egykori kamaraterme két éve viseli Csőke József nevét. A nyolcvanéves névadó egy ma már nem létező műfaj, a híradófilm mestere volt. Szombaton ismét összegyűltek a Balázs Béla-díjas filmrendező tisztelői és a barátai a Belvárosiban, ahol a Takács Tibor szerkesztette Csőke: Mesélő filmkockák című könyvet mutatták be.
Csőke József maga az élő sporttörténelem. A kamera mögül látta a csodálatos londoni 6:3-at, hat olimpián készített mozgóképeket, 29 sportágról forgatott filmhíradót. 85 országban fordult meg, több mint 7000 filmriport fűződik a nevéhez. 115 különböző díjjal tüntették ki. Abban a szegedi Belvárosi moziban tette le a mozigépész vizsgát, ahol két éve termet neveztek el róla, és ahol szombaton bemutatták a Csőke: Mesélő filmkockák című könyvet.

– Az egyik legszebb emlékem, hogy közel két éve rólam nevezték el ezt a termet. Ennél nagyobb elismerés soha nem ért. Hiába az életműdíj a filmszövetségtől, az elismerés a sportújságíróktól, ez jobban esik, mert innen indultam, itt lettem mozigépész – beszélt meghatottan.

Olimpiák a kamera mögül

Csőke József összesen hat olimpián dolgozott: látta, ahogy '52-ben, Helsinkiben Papp László aranyérmet szerez, ő filmezte a legnagyobb magyar bunyós híres kacsintását is. Szemtanúja volt '60-ban, Rómában, ahogy Gerevich Aladár ötven évesen lesz ismét olimpiai bajnok. '64-ben, Tokióban megkönnyezte Polyák Imre győzelmét, aki három ötkarikás ezüstérem után jutott fel a csúcsra. '68-ban, Mexikóban együtt örült Balczóékkal az öttusacsapat sikerének, négy évvel később az elsők között szorított kezet Hegedűs Csabával, akinek a századik magyar olimpiai aranyérmet akasztották a nyakába. És végül az utolsó, hatodik olimpiáján, '76-ban, Montrealban a lólengés bajnokát, Magyar Zoltánt ünnepelték, akit világversenyen soha senki nem tudott legyőzni.

Mintha az emlékei is filmkockaként peregtek volna előtte egy vásznon: tökéletes memóriával idézte fel a több mint ötven éve történteket. Először az '53-as angol–magyarról faggattuk. – Hárman voltunk kint operatőrök, mázlimra én álltam az angol kapunál. A kamerám nyolc és fél kilogrammot nyomott, de szinte pehelykönnyűnek éreztem, amikor Puskás belőtte azt a csodálatos, harmadik gólt.

Az ötvenes évek elején a háztartásokban még nem voltak televíziókészülékek, a híradókat és a sportfilmeket a mozikban vetítették. A 6:3 után valóságos eufória lett úrrá az országon. Hihetetlen sikere volt annak a „Az évszázad mérkőzése" című kisfilmnek is, amelynek az ötlete Csőke József fejéből pattant ki. Máig feledhetetlenek azok a képsorok, ahogy a Bozsik és a Grosics család a rádión keresztül hallgatja a közvetítést.

Filmrendezőként többnyire csendes szemlélője volt a sporteseményeknek, de egy alkalommal maga vette a kezébe az irányítást: – Volt egy Szalai Margitka nevezetű kajakos. Négyéves korában elvesztette a lábát. Egyszer beültették egy négyes hajóba, mert az egyik lány megbetegedett. Mindjárt az első versenyt megnyerték. Aztán még ötöt. Egyesben viszont csak kilencedik lett. Közben elkezdtem filmet forgatni róla, ezért megkértem az akkori szövetségi kapitányt, hogy vigye ki egy nemzetközi versenyre, Jajcéba. Kivitte. A film, és Margitka szerencséjére – megnyerte.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Igazgatót keres a múzeum

Tömegeket vonzó kiállításokat rendezett a Móra Ferenc Múzeum, a megyét érintő pénzelvonás miatt… Tovább olvasom