Délmagyar logó

2018. 11. 18. vasárnap - Jenő 0°C | 7°C Még több cikk.

Csonka András: Esőkabát szeretnék lenni a sötét előszobában

Csonka András színművész egyfajta önvédelemből is szeret jóban lenni a világgal, mert nem viseli túl jól a konfliktusokat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy önmagával harmóniában éljen - így fogalmaz, amikor pozitív gondolkodásról és boldogságról faggatjuk.
Kedvencek

– Popszám?
– Az Earth, Wind & Fire-től a Boogie Wonderland.
– Kedvenc országa? – Talán Olaszország. Nekem nagyon fontos az ő életérzésük.
– Fagylalt? – Sós karamell.
– Könyvszerző? – Janikovszky Éva, mert ő az egyetlen olyan író, aki gyerekként és felnőttként is ugyanolyan nagy hatást gyakorolt rám. Gyerekként mondtam tőle prózamondó versenyeken, és nyertem is, és az életem legnagyobb élménye volt, mikor a Reggeliben műsorvezetőként találkozhattam vele személyesen.
– Az e-mail-címében is ott van az egyik beceneve: Brandy. Úgy írja, mint az alkoholos italt, bár semmi köze a borpárlathoz, annál inkább a főiskolához...
– Nekem a becenevek szempontjából is vannak korszakaim. A gyerekkoromat felöleli a Bandika-korszak, ami kinyúlt egészen a felnőttkorig, mert valakinek ma is Bandika vagyok. Zárójelben jegyzem meg, hogy a főiskola utolsó évéig hivatalosan Endre voltam, édesapám nyomán. Csak nem akartam a színészi pályán ifjabb Csonka Endre lenni, ezért változtattam Andrásra a keresztnevem. Még az egyik osztálytársam kezdett a főiskolán Brandykének szólítani, így maradtam Brandy. A Família Kft.-ben a stábból már mindenki így hívott.
 
– Sokan azonban inkább Csonka Picinek hívják, főleg a rajongók. Ha már itt tartunk, melyik a kedvence?
– Nehéz lenne választani, mert mindegyik életben tart egy emléket. A Pici nem az én becenevem volt, hanem egy szerepé a Família Kft.-ben. Érdekes, hogy ma talán többen hívnak így, mint annak idején. Többek között a sajtóban is.

– Elárulom, mi is így szólítjuk magunk között a kolléganőimmel...
– Nem bánom, mert szerintem ez egy szerethető név. Ha úgy tetszik, a népszerű emberek közül ketten vagyunk talán azok, akiket így szólítanak. Az első számú Presser Gábor. Bár ő Pici bácsiztatja magát, amit soha nem értettem. Engem soha nem bácsizhat senki!
Fotó: Kuklis István
Fotó: Kuklis István

Jóban van a világgal

– Mindig jókedvűnek, vidámnak tűnik. Pozitív embernek tartja magát?
– Nekem is vannak olyan korszakaim, amelyek depresszívebbek, de számomra fontos, hogy jóban legyek a világgal – ez egyfajta önvédelem is számomra, mert nem tudom a konfliktusokat kezelni. Ha viszont én valamiféle harmóniát, kiegyensúlyozottságot tudok magamból sugározni, akkor ezt kapom vissza. Azt gondolom, hogy nem vagyok egy megosztó személyiség, szeretem, ha számíthatnak, építhetnek rám és bíznak bennem. Sajnos a mai világban ez a tulajdonság kérdőjelessé válik. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a felnőttek világából, többek között emiatt is, kezdek kiábrándulni. Az őszinteség hiányzik a legjobban. Azt szoktam mondani, hogy én esőkabát szeretnék lenni a sötét előszobában.

– Mit jelent ez?
– Amikor a családomnak, a barátaimnak szükségük van rám, nem kell, hogy „villanyt kapcsoljanak", egyszerűen csak elég, ha „odanyúlnak" értem, és elérnek. Akkor is, ha fél évig nem kerestek, mert „nem esett az eső". Ennyi nekem elég is.

A boldogsághoz mindenkinek más út vezet

– Mikor boldog?
– Jó lenne azt hinni, hogy a boldogság egy folyamat, vagy egy egészen nagy korszakát átöleli az ember életének, de valójában, ha analizálni próbáljuk, rájövünk, hogy töredékekből, pillanatokból áll össze. És ha találkozunk egy kis szomorúsággal, ha van az életünkben egy kis dráma, annál jobban felértékelődik a boldog pillanat. A színházra is pontosan ez a jellemző. A vígjátékban is benne van a dráma. Az egy megint érdekes téma, hogy ki hogyan találja meg a boldogság felé vezető utat. Erre ugyanis szerintem nincsen recept, és senki nem is szabhatja meg, hogyan kell eljutni oda. És ha valaki a megszokottól eltérő utat jár, attól még nem eretnek. Különösen akkor mondom ezt el, amikor szóba kerül velem kapcsolatban a családalapítás, a gyerekvállalás. Bár magam is nagyon szeretném, de nem biztos, hogy valaha eljutok odáig. Elindulok egy ösvényen, de ki tudja? Ha úgy alakul az életem, hogy egyedül viszem végig, nem alapítok családot, vagy nincs tartós párkapcsolatom, amire alapozhatnék, akkor is azt gondolom, hogy lehetek nagyon értékes és hasznos tagja ennek a társadalomnak. Ha olyan ember vagyok, akire lehet építeni, számítani, és a munkában is lehet rám számítani. Az az én gondom, tragédiám, de ha úgy tetszik, a sorsom, ha nem lesz saját családom – ebben hiszek. De végül is apám is 50 éves volt, amikor én születtem, még bármi lehet... De nem akarok szorongani az elmúlás miatt. Bízok benne, hogy azért időskoromban is lesz valaki, aki ad egy tányér levest, és mondjuk akkor is gondoz engem, ha nem vagyok a rokona. Mert azért zárójelben azt is jegyezzük meg, hogy attól még, hogy valakinek van családja, nem garancia arra, hogy öregkorában boldog lesz. Sokakkal nem foglalkoznak a gyerekeik.
Fotó: Kuklis István
Fotó: Kuklis István

Trendi apuka

A Holnap tali! ifjúsági magyar tévéfilmsorozatban Soma apját alakítja. Egyetért a nevelési elveivel?
– Elek egy kicsit korunk embere. Mondhatnám úgy is, hogy egy Mekk mester szerű lény, aki igyekszik mindenhez érteni, de közben nem nagyon ért semmihez. De talpraesett. Jó fej akar lenni a gyerekével, ez főleg a Holnap tali!-ból készült színházi előadásban, a SunCity-musicalben, csúcsosodik ki. Egyszer például meg szeretné lepni a fiát, és elkezd úgy viselkedni, mintha fiatal lenne, és szlengeket kezd használni: „Ez milyen zsír sirály! Gyerekek, no para bro!" Borzasztó kínos. Derék Bence, aki a fiamat játssza, és a többiek azonban rendkívül helyesek!

– Az Apáca Show, amelyben most O'Hara atyát játssza a Szegedi Szabadtéri Játékokon, rendkívül muzikális darab. A gospelt, a rock and rollt vagy a humort kedveli a legjobban?
– Amit felsorolt, mindent! Musical-CD-gyűjtő vagyok, és ha tehetem, elutazom Londonba megnézni a klasszikus darabokat. Az Apáca Show-val is így volt. Nagyon megfogott a nyolcszoros Oscar-díjas zeneszerző, Alan Menken. A notre dame-i toronyőr, az Aladdin, illetve A szépség és a szörnyeteg zenéjét is ő írta. Utóbbiban évekig a lángőrt játszottam az Operettszínházban. Az Apáca Show behozta Magyarországra a diszkós, soulos zenét, ami úgy képviseli a musical műfajt, hogy közben nagyon erősen táncolható. Emellett számomra garancia a rendező személye: Szente Vajk. Színészi munkái mellett nagyon komoly rendezői, színdarabírói és dalszövegszerzői múltja van, ez az ötödik közös munkánk. Számomra fantasztikus látni, hogy mennyire tudja, mit akar, és ezt milyen határozottsággal képviseli. Képes arra, hogy mindenféle feszültség és kiabálás nélkül átadja mindezt nekünk.

 Gyerekként elvarázsol a színház

 – Szabadúszóként 7 színházhoz kötődik valamilyen módon, de a budapesti Játékszín a vezérhajó. Ott öt darabban játszik, tavasztól például a Szente Vajk rendezte Legénybúcsúban...
– Ahogyan a magánéletemben, a szakmámban is fontos számomra a függetlenség, a szabadságérzés. Nekem így zajlott az életem, hiszen a főiskola után fél évvel már szabadúszónak kellett lennem, mert a Família Kft. mellett nem lehettem máshol társulati tag.

 –Édesapja, Csonka Endre is színművész volt. Gyermekkorában a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre egyértelmű volt a válasz?
– Kicsit lusta voltam választani, mert valóban, automatikusan ez jött. Nyilván minden gyereket, ahogyan engem is, elvarázsol a színház világa; a jelmezek, a fények, az illatok, a siker, a taps. Ugyanakkor tudtam, hogy a színészek igazi emberek, lementem velük a büfébe, feljöttek hozzánk a lakásba. Nekem azért is volt szükségem erre a választásra, mert olyan lehettem színészként, ami felnőttként nem feltétlenül: mondjuk viccesebb, határozottabb... Kicsit szerettem volna magamat másképpen látni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több réteg apácaruhában szaunázik a Szabadtérin: Sári Éva 20 éve vágyik egy Dóm téri szereplésre

Hét előadást tartanak az Apáca Show-ból a Dóm téren - szombaton, a második előadásban Deloris Van Cartier-t már Sári Éva alakítja. A főszerepet Peller Annával felváltva játsszák Tovább olvasom