Délmagyar logó

2016. 09. 27. kedd - Adalbert 10°C | 20°C

Csonka Pici újra Szegeden

Prózai szerepben láthatja a közönség Csonka Andrást a Városházi Színházi Esték egyik darabjában. A színészt családi kötelékek és az éjszakai tejbegrízevés emléke is Szegedhez köti.
A Mennyből a hulla című bűnügyi komédia Lorenzójaként láthatja a szegedi Városházi Színházi Esték közönsége Csonka Andrást. A színész szórakoztató és mozgalmas darabként jellemezte a komédiát, amit a fővárosi Vidám Színpadon évek óta sikerrel játszanak.

– Az előadás előtt, amikor már bent ülnek a nézők, a függöny mögött megfogjuk egymás kezét, és pár másodpercig koncentrálunk, erőt adunk egymásnak. Véletlenül alakult így, de nagyon jó. A darab és a csapat nagyszerű. Fehér Anna és Kerekes József (a két másik főszereplő) a legjobb barátaim közé tartozik a szakmában. Ez nagy dolog, mert a színészek között kevés az őszinte kapcsolat.

Arra a kérdésre, hogy kedveli-e a krimiket, Csonka úgy válaszolt: azokat a helyzeteket szereti, amikor nézőként, olvasóként gondolkodnia kell. Agatha Christie írásai és az ezekből készült filmek például ilyenek. Ott az olvasó, néző legtöbbször csak a végén tudja meg, hogy ki a gyilkos. Ebben a darabban viszont minden a közönség előtt zajlik, a hulla hol felbukkan, hol ismét eltűnik. Éppen ettől szórakoztató.

– A szabad térnek megvan a maga varázsa. A városháza udvara jó tér, remek az akusztika, nem szállnak el a poénok, a reakciók – beszélt a helyszínről a színész, aki azt is elárulta: kellemes emlékek fűzik Szegedhez. Itt élnek nővéréék, így ezekben a napokban velük is több időt tud tölteni.
– Napközben pihenünk, az este pedig a felhőtelen szórakozásé. Nemcsak a nézőknek, nekünk is.

Csonka András Szeged többi vendégétől eltérően nem a halászlét, hanem a tejbegrízt és a túrógombócot említette a város gasztronómiai vonzerejeként. Színésztársaival korábbi ittlétük alatt többször betért éjszaka a tejivóba, és úgy tervezi, ezt ebben az évben sem hagyja ki.

Az egyik tévécsatorna ismétli a Família Kft.-t, a színésztől ezért arról is érdeklődtünk, milyen érzés viszontlátni azt a sorozatot, amivel ismertté vált.
– Furcsa és szórakoztató. Most másodjára vetítik újra. Amikor először ismételték, kollégáimmal forródróton voltunk és egymást zrikálva röhögtünk azon, hogy néztünk ki. Nyolc év volt az életünkből. Az egész 90-es éveket ez jelentette számomra. Meghatározó volt az életemben.
András azóta több műfajjal – tánc, ének, műsorvezetés – is elkötelezte magát, és azt mondja: ha valamelyiket abba kellene hagynia, boldogtalan lenne. Akkor valóban csonkának érezném magam – fogalmazott.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy igazi boszorkány a szegedi platánok alatt

Amit a szervezők csak remélni mertek, az tökéletesen beigazolódott, Szeged egyetlen valódi… Tovább olvasom