Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Csuja Imre nem csak az Üvegtigrisben motorozik

Szeged - Csuja Imre (48 éves) színész, szinkronszínész, az Üvegtigris-filmek Csokija, és nem utolsósorban Al Bundy magyar hangja szerint egy színésznek a tömegközlekedés a „figura les” egyik legkiválóbb terepe.
A hét közepén Szegeden járt legújabb, Para című vígjátékának díszbemutatóján. Ott beszélgettünk vele motortuningolásról, színészrémálmokról, parákról és a dzsesszről.

– Kávé, konyak, cigaretta?
– Pontosan ebben a sorrendben. Ami pedig a gasztronómiai egészségkárosító szokásokat illeti: csülökpörkölt.

– Autó, kerékpár, villamos?
– Autós ember vagyok, egy évben talán egyszer vagy kétszer van olyan alkalom, hogy leteszem a kocsit, mert egyszerűen elegem van. Amikor nem vezetek, akkor tömegközlekedek, ami egy színésznek az egyik legkiválóbb „figura les".

– Az ízirájderekkel és a motorozással hogy áll?
– A fiammal van egy közös motorunk, amit jelenleg szervizelnek. Vettünk nemrég egy Apriliát, és az a hobbink, hogy folyamatosan újítgatjuk, tuningoljuk.

– Legújabb, Para című filmjének szereplőit az ezotéria köti össze. Vonzza a spiritualizmus?
– Nem nagyon konyítok hozzá, nem is ástam bele magam különösebben.

– Mi a legnagyobb parája?
– Az, hogy nem jut eszembe a szöveg a színpadon. Vagy az, hogy valami teljesen mást kezdek el mondani. Álmodtam már ezzel, nagyon szörnyű. Most játsszuk Tasnádi István Finitóját, és gyakran jön elő az a félelmem, hogy mondjuk a Portugál című tragikomédiából kezdek el szöveget citálni.

– Milyen a viszonya fakanállal?
– Szoktam főzni.

Csuja Imre mint Csoki az Üvegtigris 2.-ben.
Csuja Imre mint Csoki az Üvegtigris 2.-ben.

– Szőke, barna, fekete?
– Ebben a sorrendben. A viccet félretéve: mint kiderült, a fekete a tartós.

– Akkor a szőke milyen?
– Potenciális lehetőség. De a feleségem fekete.

– Film, színház, muzsika?
– Muzsikát a közelmúltban nem nagyon hallgattam, hacsak nem tekintem annak, hogy a televízió előtt a Mezzo csatornán néha leragadok. Ha meghatározó élményt kellene kiemelni, akkor az a West Side Story lenne, de mondhatnám a dzsesszt, a Benkó Dixieland Band muzsikáját is. Ami a filmet illeti: nemrég megnéztem Woody Allen Annie Hall című moziját, amit korábban ugyan láttam már, de akkor nem teljesen. Most végre a fiammal megnéztük. A legkedvesebb színházi élményem pedig az, amit éppen most csinálok az Örkény István Színházban. Ez egy Georges Feydeau-darab, A hülyéje a címe. Rendkívül üdítő, ahogyan játsszák a kollégák, és az, hogy én is részt vehetek benne.

– Megbocsátó típus?
– Igen. A legkevésbé sem vagyok haragtartó. Persze van, hogy valamin bepöccenek, de azt azonnal megbeszéljük.

– Optimista vagy pesszimista?
– Inkább optmista vagyok.

– Álmok, rémálmok?
– A legnagyobb rémálmom, hogy elfelejtem, előadásom van. Ezzel gyakorta álmodok: leizzadok, mert fél nyolc van, és már hívnak a kollégák, hogy hol vagyok. Ez talán a legszörnyűbb színészrémálom.

– Három kívánság?
– A legfontosabb, hogy egészséges legyen a család. Szakmailag csak annyit kívánnék, hogy menjen ugyanúgy a szekér, ahogyan most. És nem utolsósorban: az emberek szeressék, amit csinálok.

Olvasóink írták

  • 2. k 2008. november 02. 18:20
    „Sanyi a király! :)

    Lesz üvegtigris 3-om?”
  • 1. magdika56 2008. november 02. 17:11
    „Csokiiii!!! Király vagy!!

    Én is akarok viszkit vedelni papírzacskóból!!! :-)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Teszteltük a szegedi zöldhullámot

Szeged - „Ha másnak el nem mondod, elmesélem neked, ⁄ bár veled épp oly könnyen… Tovább olvasom