Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Dakota bölcselet és tisztaszoba

Budapest, Szeged - Hangoskönyveket készít és a Madách Színházban Ray Cooney vígjátékát próbálja Székhelyi József. Ha lenne feladata, legszívesebben itthon maradna, így azonban csak a hétvégenként láthatja Sárát, nemrégiben született kislányát.
Székhelyi József produkciói nem csak a legkisebbeket szórakoztatják. Fotó: Schmidt Andrea
Székhelyi József produkciói nem csak a legkisebbeket szórakoztatják. Fotó: Schmidt Andrea
– Direktorátusom alatt önmegtartóztatva működtem, nem vállaltam Szegeden kívül munkát. 5–6 év alatt könnyű kikerülni a szakmai körforgásból. Kitört rajtam a pánik, mert úgy érzem, munkaképes, fürge és eleven agyú vagyok még, nem hagyhatom, hogy rám öregedjen a színházi naptár. Amikor fölkértek, hogy olvassam föl Graham Greene Utazások nagynénémmel című pazar regényét hangoskönyvnek, boldogan vállaltam – mondja Székhelyi József színművész, aki Gerendás Péterrel szövetkezve épp egy saját projekten is dolgozott. Post scriptum címmel írt egy hangoskönyvet, „afféle közérzeti naplószerűséget", az is hamarosan megjelenik.

– A Greene-regényt mámorosan olvastam, mert káprázatos volt. Remélem, nagy sikere lesz a CD-nek. Ahogy befejeztem a stúdiómunkát, egykori kollégám, Szirtes Tamás, a Madách Színház direktora hívott, hogy a május végén színre kerülő produkciójukban, Ray Cooney 1×3 néha 4, avagy egyszerháromnéhanégy című darabjában van egy aranyos, komplex apaszerep, vállalnám-e. Boldogan mondtam igent azért is, mert 18 évvel ezelőtt léptem ki a Madáchból, ahol csaknem két évtizedet töltöttem. Borzongatóan furcsa érzés újra ott próbálni, megismerkedni a fiatalabb generációval.

Remek csapattal dolgozok, Nagy Sándor, Szerednyey Béla, Magyar Attila, Oroszlán Szonja, Balla Eszter, Tóth Enikő, Pusztaszeri Kornél, Sándor Dávid és Kovács Péter a játszótársaim. Megnéztem a József Attila verseire épülő musicaljüket is, ami nagyon tetszett. Költészettelen világunkban ez a produkció bátor vállalkozás: szembe megy a mai trendekkel – hangsúlyozza a szegedi teátrum korábbi direktora. – Itt is megmaradt a szerződésem, de egyelőre nem tudom, mit játszom majd a következő évadban. Furcsállottam, hogy a Palacsintás királyon kívül a szezonban nem volt más feladatom. Igaz, abból közel hatvan előadást játszottunk.

Egy egri honlap a napokban azt állította: a hevesi megyeszékhely önkormányzata politikai hovatartozás alapján dönt a helyi kulturális rendezvények fellépőiről. 2011-ben a Középkori Piactér elnevezésű rendezvény egyik fellépőjét, Székhelyi Józsefet tették tiltólistára, ezért a szervezőnek vissza kellett mondania a színművész Villon-estjét. Az egri önkormányzat cáfolta, hogy „cenzúra" működne a városházán.

Kétlaki apuka

– Egy null kilométeres kisbaba apukája vagyok; péntekenként, amikor hazajövök, bemutatkozom a lányomnak: én vagyok az apukád. Sára lányom varázslatos, nagy élménye az életemnek. Egy egész tornasor gyerekem van, mindegyiket imádom, ráadásul van már két unokám is. Az külön pikáns a történetben, hogy Rozi unokám négy évvel, Lili unokám pedig másfél évvel idősebb, mint Sára. Még csak interneten látták egymást, de hamarosan jönnek egy hétre. Napi téma nekik a szegedi kis „póttesó".

– Tanulság: ha Egerbe akarok menni, akkor előtte vízumot kell majd kérnem. Olvassák irodalmi munkásságomnak azon részeit, amelyeknek ilyen dakota ihletésű bölcseletei vannak: „Kétharmados tető alatt háromharmad ázik. Kevély ácsnak gőgje hordja a cserepet, és fedél nélkül marad a házad. Hiába nyergeled fel a virslit, paripa már nem lesz." Világnézetem, politikai hovatartozásom közel hatvan éve nem változott: liberális, szocdemgyanús. Nagyon nemzeti és polgári ihletésű a világképem – ebben a hazában ez hol tűrt volt, hol tiltott, és csak elenyésző mértékben támogatott. Hogy a konjunktúralovagok, barom pártok hogy gondolják az ország jövőjét, az továbbra is nagyon izgat, de csak abból a szempontból, hogy én is abba a négyötödbe sorolom magam, akinek tele van a töke a magyarországi történésekkel; az ország szennyes arcának büszke mutogatásával. Helyette a politikusoknak – oldaltól függetlenül – azt a nemzetspecifikus, gyönyörűséges nemzetarcot kellene középpontba állítaniuk, amelynek jellegzetessége az egész Európában unikum tisztaszoba hagyománya. Mi egy olyan nép vagyunk, akik ugyan szegények vagyunk, de az otthonunkban fönntartunk egy rendezett, illatos, finom kis szobát, hogy ha jössz, legyél nálunk otthon. Szeretettel, nyitottsággal, barátsággal várunk, és kapsz még egy tányér levest is. Magyarországnak ez az egyetlen exportképes hungarikuma, erre kellene építenünk az ország arcát. Helyette dobpergéssel menetelünk vissza az ötvenes évekbe, meg a negyvenesekbe és a harmincasokba. Azokból már készültünk, tudjuk, mit jelentenek.

Olvasóink írták

31 hozzászólás
12
  • 31. tucat 2012. április 23. 22:12
    „31. bánki 2012.04.23. 11:26
    Kedves Bánki!
    Én úgy gondolom, hogy minden élő ember, a csecsszopótól az aggastyánig, politizál valamiképpen, minden gondolatában, minden szavával és mozdulatával. Az is, aki elhatárolódik azoktól a (köz)ügyektől, amelyeknek az intézést tekintjük voltaképpen politikának: ő protestál, és ezzel fejezi ki a (politikai) hozzáállását.
    A (hivatásos) politikus, jó esetben, valóban a köz ügyei intézésének szenteli az ideje és energiája nagy részét, hiszen azt vállalta, hogy a legjobb tudása szerint szolgálja azt a közösséget, amelytől a közérdekű (HU: ?) munkája végzéséhez bizalmat és eszközöket kapott.
    Ugyanakkor a művészetnek is van, némelykor minden másnál fontosabb, politikai küldetése, s ez a politika lényegéből és természetéből egyenesen következik. Ha pl. a közhatalom politikája nem a közt, hanem, azzal fondorlatosan, netán nyíltan szembefordulva, a hatalmi struktúrát kezdi szolgálni, akkor a köztudatnál mindig is érzékenyebb művészetnek kell próbálkoznia a veszélyes folyamatok leleplezésével - "vétkesek közt cinkos, aki néma" alapon. Ha nem teszi, cinkosa lesz a köz ellen forduló ármánynak. Természetesen nemcsak az ilyen küldetések betöltése, hanem számos, egyetemes meg kisebb közösségi (pl. nemzeti) értékek őrzése és közvetítése is feladata a művészetnek, így a színművészetnek is. De amikor az istenadta démoszt olyan veszély fenyegeti, amelyet a hétköznapok sodrában nem érzékel, s ami rosszabb: félreért (mert becsapják), akkor bizony a problémaérzékeny művészet felelőssége a fanfárok megfújása. A festő ecsettel, a komponista a kottán keresztül a hangokkal, az író meg a költő az egymásba fűzött szavakkal..., a színész pedig, gyakran mindezeket is felhasználva, az empatikus, érző-értő lényével. Az, aki még ilyen időkben sem tudja félretenni az önérdek-érvényesítő kalandorkodást, netán éppen a zavaros helyzetet használja ki önmaga felemelésére, az, uram, művész nem lehet, csak a kultúra olcsó kofája, de (erkölcsileg) jobb esetben is csak ostoba, buta ember, aki érdemtelenül keveredett a művészet misszionáriusai közé. Székhelyi számomra nem ilyen. Dörnerről nem kívánok szólni, de amint látja, a két nevet nem foglaltam egy mondatba.
    Válaszoltam, akár be is fejezhetném itt. De még talán annyit megjegyeznék bátortalanul, hogy arra a színvonalra, amelyet a szandálos Thália halhatatlan világában Gobbi Hilda képviselt, nem "degradálódni", hanem csak felemelkedni lehet. Örömmel látom, hogy azért ebben, a fenekestől felfordult, rémület-rángatta világban is akadnak igyekvő, tisztességes követői. Nos, uram, én őket tekintem MŰVÉSZEKNEK. Ők azok, akik, bár személy szerint nem ismerik, Önért is formálják a fát, a bronzot, a márványt, vagy a kétdimenziós képet, a hangokat, a szavakat, s ahogy mondtam, az emberi lélek és személyiség vezérelte, hol félelmetes, hol kedvesen megejtő, de mindig csodálatos és borzongatóan mély, izgalmas szerepeket. Egyszerűbben így is mondhatnám: ők számunkra a tükör, s ha nem tetszik a kép, azért a leggyakrabban nem a tükör a hibás.
    Azt kívánom hát mindannyiuknak, hogy legyen erejük kitartóan munkálkodni - Önért is, kedves Bánki! :)”
  • 30. bánki 2012. április 23. 11:26
    „30. tucat 2012.04.23. 08:31

    Elméletben tökéletesen igazad van !

    Szerintem egy politikus ne színészkedjen és egy színész ne politizáljon ! Légyen Dörner vagy székhelyi a vezetéknevük.

    Gondolom mind két szakma rokon a tekintetben, hogy ,,hazudni" kell egy álomvilág eladása érdekében.

    Mellesleg gyerek színészként még kedveltem Székhelyit, politikai szerepvállalása után degradálódott Gobi Hilda szintjére. .”
  • 29. tucat 2012. április 23. 08:31
    „29. bánki 2012.04.23. 07:12
    Nos, eszerint akár személyesen is elmondhatta volna neki a véleményét. Igaz, ehhez elé kellett volna állnia, mondjuk egy pohárka borral a kezében, és elmondani neki: mily különös, hogy jóformán semmit se tud róla, csak a színészi és a színi direktori teljesítményéről, no, meg a politikai nézeteiről van némi, felszínes benyomása. S talán éppen az utóbbi lehet az, ami miatt nem is kíváncsi a személyére (dehogynem, hisz itt vitatja az értékeit és az érdemeit :)), hanem, mint más táborhoz tartozót, a saját csapatzászlajára tett néma esküjéhez hűen, minden lehetséges eszközével üldözőbe veszi. Mint ellenséget. És, bizony, nincs egyedül.
    De vajon tényleg az? Lehet, hogy a hely, ahol tegnap Ön is elidőzött, nem a legalkalmasabb e dilemma megoldására - ki tudja, már elmulasztotta kideríteni -, de azt láthatta, hogy olyan emberről van szó, aki, mint Ön, a fenekével ül a széken, a lába földig ér, és általában is lényegi azonosságot mutat Önnel. Ne ijedjen meg ettől, ez nem káprázat, valóban olyan, mint Ön. Egy sor dolgot másként gondol ugyan, de, hogy ellensége lenne Önnek, vagy bárkinek itt, azt kötve hiszem. Ha Önt nyilvános megaláztatás érné, mondjuk éppen az orra előtt, lefogadom, az elsők között lenne, akik ismeretlenül a védelmére kelnek, még akkor is, ha ezzel veszélybe sodorná magát.
    Kérem, próbálja keresni mindenkiben a közös vonásokat, a hasonlóságokat! Ha így tesz, csodálkozva látja majd, hogy mennyi együttműködési esélyünkről mondunk le csak azért, hogy az alfa helyért csörtetők árnyékába húzódva elhitessük magunkkal: győztünk, biztonságban vagyunk! Ez azonban vereség, amelyet mi mérünk magunkra, s persze egymásra és a közösségeinkre is, félelmünkben. A győzelem nem ilyen, az belülről jön, az eredménye pedig derű és nyugalom. Ettől mi ma iszonyúan messze vagyunk - még. A gondolatjel után vetett szó a - még - pislákoló optimizmusom halovány kisülése, de az utóbbi "még" már nem a derű felcsillanása: holtponton várakozom.
    Legyen szép, derűs a napja! :)”
  • 28. bánki 2012. április 23. 07:12
    „Tegnap délután az Öreg Körösybe ,,múlatta" az időt Székhelyi a slepjével. A bor ívási szokásait nem figyeltem!”
  • 27. tucat 2012. április 22. 21:38
    „24. Buvana 2012.04.22. 10:04
    Ő nem bomlasztja a nemzetet. Ő sem bomlasztja a nemzetet. Nem ő bomlasztja a nemzetet. Ő nem a nemzetet bomlasztja.
    (A nem kívánt - nem tetsző - részek sem törlendők. Így, együtt kéretik értelmezni, persze, csak véleményként. :))”
  • 26. hahaha62 2012. április 22. 19:01
    „szegény drollok és orkok...kár ilyen témát felvetni...ők csak vonulni tudnak-azt is csak parancsra---írni és olvasni nem...ezért ilyen a hampelmannország!!!”
  • 25. smalltown 2012. április 22. 17:27
    „24 Buvana,
    Benned nagy kart nem tett a kultura....”
  • 24. vogyo60 2012. április 22. 16:09
    „Sokan keresik a kenyerüket a családtól távol, ingáznak. az ő direktorsága alatt is többen kerültek süllyesztőbe. Mitől lenne ő más? mert 65 évesen apa lett? És....? másnak van gyermeke. Hát igen azt még fel kell nevelni. Rajta”
  • 23. Buvana 2012. április 22. 10:04
    „Én nem bánom hogy nem itt bomlassza tovább a Nemzetet ez a piperkőc, Ha nagyon nincs munkája írogathatna az amerikai népszavának, fajtársai és barátai már úgy is ott vannak.. :)”
  • 22. tucat 2012. április 21. 22:52
    „Tisztelt Moderátor!

    A Székhelyi József (és a költészet) iránti tiszteletem arra indított, hogy próbáljak csiszolni a 20. számú hozzászólásomban olvasható zsengémen. Úgy gondolom, jobb lett, nekem legalábbis jobban tetszik. Ha a szabályokkal nem ellenkezik, és Ön is jónak látja, kérem, adja közre! Ha bármi okból nem teszi, nem teheti, akkor sem fogok megsértődni, ígérem. Ez esetben tekintse úgy, hogy megajándékoztam Önt az eddigi kitartásáért, és azért a türelemért, amellyel a kimerítő figyelmet igénylő hozzászólásainkat terelgeti! :)
    A hátralévő negyedórához derűs nyugalmat, azután pedig kellemes pihenést kívánok!

    Dakota wigwam

    Dúlták e földet hunok, s avarok,
    Ősünkre int ma Solt, Budajenő.
    De hogy ezzel én most mit kavarok,
    Senki se érti_ tán, se én, se ő.

    Lóháton jött Tas, Huba, Töhötöm,
    Nyargalt vélük Álmos, Előd, Ond, Kond.
    Szólnék: magyarok, ám nem töhetöm,
    Dakotától bújok, mint a vakond.

    Torkomig ér a Tokaj nektár´a,
    (Vesszejét nem számba, számra veszem),
    Keserű lőre, s borsos az ára,
    És kóvályog tőle, s fáj a fejem.

    Fő dakoták! Mily nyirkos a pince,
    Falán se nemes már rég a penész!
    Fázva kupor´g, nem csurran a Vince,
    S a wigwam kincse a semmibe vész.

    Szárad a vessző, elfogy a nektár,
    Szomjasak, ímhol, a bús dakoták.
    Szőlejük volt bár, százannyi hektár,
    Szikkadt karjuk´ szorítják kalodák.

    Ó!
    Hogy féltik a vesszőt, s körbe ülik!
    Görcsös, aszott az a tőke ma már,
    S a csősz ábrázata pírba´ fülig:
    "Hajdan szőlő volt, s most puszta határ."

    Nem tudja, miért, s őrözi mégis,
    Mély tarsolya alján zör´g a sörét:
    "Dűlőt kerülök, ez így volt rég is."
    Bor nincs, legurítja - buggyant sörét.”
  • 21. acidrain 2012. április 21. 19:00
    „A tisztaszoba igaz, nagyanyáméknál még csak be se lehetett menni, mert bármikor jöhet rokon!

    Viszont hogy a kedves művész úr is beállt abba a sorba, akiknek kötelességük minden nyilatkozatukhoz kicsit holokausztozni, azért kár.”
  • 20. Kazikázmér 2012. április 21. 18:23
    „Nos én azt mondom, míg Anulu magyar hangja volt a művész úr, addig szerettem, az Aranyeső Yukkában remek indián szinkronja is emlékezetes maradt számomra, a mostani politikai magamutogatása viszont már kiverte a biztosítékot! Tudom a kor és a környezet kötelez, de inkább a szerepekben nyújtson emlékezetes alakítást!”
  • 19. tucat 2012. április 21. 18:22
    „6. imre57 2012.04.21. 15:50;
    11. teebee 2012.04.21. 16:49
    Nem gyalázta meg a Himnuszt. Nem a Himnuszt vette célba. És tízest lőtt - szerintem. A művésznek ilyen fegyvere van, és lám, milyen pontos, és milyen messzire hord, ugye? ;) Nem baj, ha nem ért egyet, erre még engem se köteleztek - eddig. :)
    Másfelől, kedves Teebee, elég sokan érzik magukat idegennek a hazájukban, és egyre többen lesznek, úgy néz ki. Remélem, nem érti félre: nem az eszetlen magyarkodásra, meg a nemzetinek látszó jobbik félre gondolok, talán épp ellenkezőleg, de ezt most hagyjuk. Én más hangulatúnak tartom ezt a témát, és semmivel sem érzem magam jobban otthon, mint Ön, vagy akár Székhelyi József. Ezért inkább Önnek is ezt ajánlom, hátha képes lesz egy halvány mosolyra. Sajnálnám, ha nem így lenne, én mindenesetre megpróbálom felvidítani:

    Egyterű dakota wigwam - nincsen tiszta szoba:(

    Dúlták e földet hunok, avarok,
    Hős vitézekre int ma Solt, Jenő,
    De hogy ezzel én most mit kavarok,
    Senki se érti_ tán, se én, se ő.

    Lóháton jött Tas, Huba, Töhötöm,
    Velük nyargalt Álmos, Előd, Ond, Kond.
    Szólnék: magyarok, de nem töhötöm:
    Dakotát félve bújok, mint vakond.

    Nekem se ízlik szőlőhegy nektára,
    S vesszejét nem számba, számra veszem.
    Keserű lőré. Borsos az ára,
    És kóvályog tőle, fáj a fejem.

    Sötét, nyirkos a dakota pince,
    Falán se nemes már rég a penész.
    Fázva kuporog, nem csurran vince,
    S a dakota bor a semmibe vész.

    Szárad a vessző, elfogy a nektár,
    Szomjúhoznak a jó dakoták.
    Szőlejük volt bár, százannyi hektár,
    Szorgos karjuk szorítják kalodák.

    Ó, hogy féltik a vesszőt, s körbe ülik!
    Görcsös, aszott az a tőke ma már,
    S a csősz ábrázata pírba´ fülig:
    "Hajdan szőlő volt, s most puszta határ."

    Már nem érti m´ért, vigyázza mégis,
    Míves tarsolya alján zörg a sörét.
    "Szőlőt kerülök, ez így volt rég is."
    Bor nincs, felhajtja hát buggyant sörét.

    Annak idején (és hányszor!) megnevettetett, Művész úr. Talán ezzel az ügyefogyott sületlenséggel néhány derűs pillanatot én is szerezhetek Önnek - és az olvasóknak is! Kérem, nézze el, amatőr kényszerdakota vagyok én is, nem poéta, de a skalpom még a helyén van, s talán más is! :D
    Igyék bort, vagy sört akár, az jóféle legyen! Egészségére! ;) :)”
  • 18. bánki 2012. április 21. 18:08
    „Szokásos Székhelyi Kertész Ákos féléknek savanyú a szőlő legyen az Egri vagy Tokaji.”
  • 17. maci53 2012. április 21. 18:04
    „Ki ez a bohóc?”
  • 16. smalltown 2012. április 21. 18:01
    „Tiszteletem Szekhelyinek, - nem konnyu ilyen kozegben mukodni, dolgozni - lasd kommentelok 2/3-a.
    Nagy a sotetseg.”
  • 15. Sandman 2012. április 21. 17:55
    „Mint színészt és mint színházdirektort nagyra becsültem, de az utóbbi időkben történt megnyilvánulásai nagy visszatetszést gerjesztenek. Nincs "idehaza"? Ah, már hiányzik is a rendszeresen kerékpárúton parkoló Nissan Juke Újszegedről, a Radnóti utcai bolt elől!”
  • 14. zx001 2012. április 21. 17:31
    „Nem értem a DM-et.
    Ez az ember lenullázta magát Szegeden, felesleges vele erőlködni.
    Olyasmi mint gyrurcsány, akármit tesz az orra alá fogják dörgölni, hogy egy ostoba.”
  • 13. Queenmargareth 2012. április 21. 17:28
    „Szegény csöppség, azért ez felelőtlenség, mi az, hogy gyermeket vállal, megszületik aztán lelécel, mikor ilyen pici.Apa csak két napig, utána meló 5 napig távol, idősen.”
  • 12. Kazikázmér 2012. április 21. 17:22
    „Az idén nem láttam az "élet menetében"! Meg nem utazott ki Kengyelországba a szokásos menetelésre? Elfáradt kedves művész úr?”
31 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milliós adományt kaptak a Csongrád megyei mentősök

Több mint másfél millió forintot adományozott egy kisállat-eledelt gyártó cég szombaton az Országos… Tovább olvasom