Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Darvasi László: A legkicsinyebb is a legnagyobb erőkkel van kapcsolatban

Szeged - Az év könyve díjat Szegeden idén kollégánk, Darvasi László Pálcika, ha elindul című mesekönyve kapta. Az író szerint nincsenek végérvényes élethelyzetek.
 Elfogadás

Darvasi László új gyerekhőse, Pálcika örökmozgó lényecske, aki kíváncsian kutat a hozzá hasonlók után. Találkozásait rövid, barátságos humorral előadott történetek írják le, Koncz Tímea kedves rajzaival. A Darvasi prózáját jellemző hétköznapi, ám különös alakok ebben a könyvben is árasztják az elfogadás filozófiáját. Annyira közvetlenek ezek a történetek, hogy a gyermek olvasó úgy fogja érezni: a szőnyegen pálcikázás közben össze-összekoccan feje a szerzőjével.
– Akar-e tanítani ez a mesekönyv?
– Nincs olyan mese, amely ne akarna tanítani. A kérdés az: a tanítás erőből történik-e, vagy barátságosan, ahogyan én is igyekeztem. A mese is képvisel bizonyos világnézetet, a világhoz való viszonyt. A Pálcika-történetekben ez a vonás kicsit erősebb. De hát világnézeti mese a Kincskereső kisködmön és A Pál utcai fiúk is.

– Olyan ez a Pálcika-könyv, mint amikor a gyerek körül élő tárgyakkal népesedik be a világ.
– Sok kisgyereknél jártam már a mesekönyvvel. Ilyenkor azzal szoktam kezdeni, hogy a semmiből minden lehet. Képzeletben húzunk egy vonalat. Ez a vonal érdekes? – kérdezem tőlük. Kiderül, hogy nem. Valamilyen? Nem; hát egy vonal az semmilyen. Aztán lépésről lépésre, ahogyan a képzeletük megalkot egy történetet, kiderül, hogy a vonalnak hányféle rokona, barátja, ellensége van a világban. Egy pici vonal – a Pálcika – mennyi mindennel van kapcsolatban! Amikor a mesekönyvet írtam, valójában azt akartam elmesélni, hogy a legkicsinyebb dolog is a világ legnagyobb erőivel van kapcsolatban. Gondolhatunk Nemecsek Ernő történetére is.

Darvasi László: Nem én védem meg Pálcikát, hanem majd a gyermek, aki olvassa. Fotó: Schmidt Andrea
Darvasi László: Nem én védem meg Pálcikát, hanem majd a gyermek, aki olvassa.
Fotó: Schmidt Andrea

– Nem féltetted Pálcikát írás közben? A valódi társadalom zártabb, mint Pálcika környezete.
– Lehet, hogy a társadalom zártabb, de én azért nem féltettem Pálcikát, mert a gyerek meg nyitott. A gyereken ajtó-ablak nyitva van, oda bármi bemehet. A jó, és értjük, a rossz is. Számára veszélyes helyzetek is vannak a könyvben, de ha jól van megírva, akkor nem én védem meg Pálcikát, és nem is saját magát fogja megvédeni, hanem majd a gyermek, az olvasója megvédi őt.

Találkozók Darvasi Lászlóval

Egy város – egy könyv címmel szervez programokat a Somogyi-könyvtár lapunk közreműködésével az olvasás népszerűsítésére. Ma 15 órától a szegedi Klauzál téren, a Somogyi standjánál Darvasi László dedikálja az idén a város könyvének választott kötetét. 16 órától a Klauzál téri színpadon beszélgetést, majd 17 órától a könyvtár 1. emeleti olvasójában író-olvasó találkozót rendeznek Darvasi Lászlóval. Holnap 10.30-tól a Somogyi-gyermekkönyvtárban a Mese Mesi Interaktív Színház tart előadást a könyv nyomán.

– Mi jellemzi leginkább ezt a gyerekhőst? A nyitottság talán?
– Pálcika nyitott és elfogadó, ezek fontos értékek. De hadd emeljem ki inkább azt, hogy mozgásban van. Szeretem, ha a dolgok mozgásban vannak. Nem kövesednek meg, nem válnak szoborrá, nem válnak megdönthetetlen érvvé, életre szóló kinevezéssé. Van egy félelmetes figurája a könyvnek, Fűrész úr, akiről aztán kiderül, hogy még belőle is lehet félig-meddig jó figura. Ha bárkiből bármi lehet, az egy rosszhiszemű állításnak hallik, de éppen azért kell vigyáznunk magunkra, mert bármik lehetünk.

– Nincs végérvényesen elveszett vagy felemelkedett ember...
– Mert van kegyelmi állapot. Ezt nagyon csöndesen, az áhítat legszelídebb módján próbálja sugallni a könyv, s aztán majd a készülő második része még inkább.

– Ez emberszerető vonás. Ne is írjon mesét, aki nem szereti az embereket?
– Óh, még talán az embergyűlölő mesekönyv is lehet jó könyv! De a Pálcika azért szelídebb fajta könyv, bár az elvesztést, az elmúlást mégis tartalmazza egy kicsit. A történet, amikor a ceruza abban fogy el, amit a legjobban szeret: az írásban. Nem akartam túlságosan szembesítően beszélni erről. Andersen hőse, a gyufaárus kislány talán eszünkbe juthat a Pálcika kapcsán, de az a mese felnőtteknek íródott.

– A felnőtteknek is üzensz ezzel a könyvvel?
– Üzennék? Nem célom, hogy üzenjek. Csak megírom a mesét, s ha az képes dolgozni a felnőttekben, akkor jól van. Igaz, hogy a mese hordozza a nyitottság és elfogadás világnézetét, és ez egyben üzenet is. Mégis azt mondom, ez nem célja a mesének. Nekem elég, ha a történet hat, megtalálja és mozgásba hozza a maga emberi területeit.

Olvasóink írták

  • 2. tol 2013. május 19. 11:54
    „ezt a felfokozott érdeklödést! ...További hasonló alkotókedvet kívánok a Mesternek!”
  • 1. .suhym. 2013. május 17. 10:45
    „Gratulálok, ez egy nagyon-nagyon jó könyv!:)) Az unokám után én is elolvastam és rendkívül jól szórakoztam.:))”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Piroslik már az új szegedi troli

A Szegedre szánt Ikarus–©koda troli prototípusa elnyerte végleges külső formáját a székesfehérvári Ikarus ipari parkban. Tovább olvasom