Szeged - delmagyar.hu

A Harlekint Jelena Jarovaja és Anton Adaszinszkij, a társulat kitalálói hozták létre, a középkori vásári komédia elemeit segítségül hívva.

Már a nézők helyfoglalásánál megkezdődött a darab, hiszen egy pocakos, körszakállas figura járkált a sorok között és mutatott utat publikumnak. Közben ütemes zene szólt, aláfestve a feszült helyzetet, hiszen kezdett megtelni nézőtér. Neki volt köszönhető, hogy keretbe foglalták az előadást: az elején nézőknek hátat fordítva hajolt meg, műtaps szólt. A függönyt ugyanúgy elhúzták mint rendesen, produkció a produkcióban. Ezt a végén is eljátszotta, hatalmas nevetést kiváltva ezzel a nézőkből.

Bohócok a színpadon. Fotó: maszk.hu.

Aki ismeri a Derevot, az eddig is sejthette, de itt mindenki rájöhetett, hogy az elkövetkező másfél órában folyamatosan hahotázni fog. Ezt erősítette, hogy középkori férfi (Anton Adaszinszkij), és női (Jelena Jarovaja) bohócfigurák kerültek a középpontba, ők voltak a főszereplők. Néha szakította meg egy fekete ruhás alak (Anna Budanova) a darabot, egy rossz álomnak tűnő jelenettel, aki a két szerelmes nevettető közé állhat.

A bohócok változatos figurákban jelentek meg, néha apró bábkén, máskor önmaguk árnyékaként egy lepel mögött, felváltva nőtt és csökkent a méretük. Lényegében díszlet nélkül haladt előre a darab, ritkán tűnt csak fel egy apró kerékpár, egy mosóteknőt helyettesítő doboz. Összefüggő történet nem alakult ki, rövid, szórakoztató jelenetekből állt össze a másfél óra. Legnagyobb sikere talán annak a tíz percnek volt, amikor nő bement a házába, a férfi pedig minden, a lefekvéshez szükséges kelléket helyettesít: ő volt a zuhanyrózsa, a törölköző, a takaró, de még az ablak is, amin kinéz a hölgy az éjszakába.