Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

DM: rólunk szól

Május 22-e lapunk születésnapja. Érdekes kortörténeti és hírkalandtúrára vállalkozik, aki belelapoz néhány e napon megjelent Délmagyarországba. Válogatásunk teljesen önkényes és véletlenszerű, egy ünnepeltnek talán megengedhető. A sorok között olvasva: néhány téma öröknek mondható.

Megmozdultak a vidéki színészek – adta hírül 1912-ben lapunk. Mivel a vidéki színigazgatók kartellbe léptek, és ezenkívül tagjai maradtak az országos színészegyesületnek is. Szerzőnk így írt: „Ez a ravasz igazgatói trükk a színészek teljes kinullázására irányul... A túlnyomólag kiuzsorázott – primadonnákról most nem beszélünk – és agyonhajszolt színészek nagyon jól tudják, hogy ez a frivol játék az ő bőrükre megy. Az igazgatók majd maguk között – és a maguk módjára – megállapítják, hogy ki milyen tehetség és ki mennyit ér?" Valószínűleg e sorok után a cikk írója már csak álruhában léphetett be a szegedi színházba, hogy hírt adhasson az előadásokról.

És hogy mikor mi a hír? A király meggyógyul – írjuk 1914-ben az akkor már 83. éves Ferenc Józsefről. Az ország első emberének egészségi állapotáról rendszeresen és aprólékosan – még talán a mostani Gyógy-ír magazinunkat is hajazó – tudósítunk: „...tegnap azt jelentették, hogy a hurut még tömörebb formában lépett föl és délutánra már az egy óráig tartó séta után a hurutos jelenségek erőteljes feloldódása, a köhögés csökkenése és bőséges nyálkakiválasztás mutatkozott... a király ma reggel jó kedvvel fogott a munkához." Éljen, éljen, akár Rákosi Mátyás, akinek az ötéves terv előkészítésének előterjesztéséről 1948. május 22-i, szombati számunkban tájékoztatjuk a hírekre éhes olvasótábort. Mint ahogy arról is, hogy nyolc százalékkal nőtt az államosított gyáripar termelése egy hónap alatt, és ezt már Karczag Imre államtitkár elvtárs állapította meg:


– A reakció azt várja, hogy a magyar gyáripar teljesítménye az államosítások következtében legalább átmenetileg csökkenni fog. Reményeikben csúnyán csalatkoztak. A magyar munkásság és mérnökök fejlettségét dicséri, hogy mint vállalatvezetők minden zökkenő nélkül átvették a termelés irányítását, sőt már az első hónapban érvényre tudták juttatni a tervszerű termelés felsőbbrendűségét az anarchikus magánvállalkozás fölött.

Ha manapság bekapcsoljuk a televíziót, és szörfölgetni kezdünk a különböző csatornák között, találhatunk hasonló hangulatú szólamokat.
1929. május 22-i számunkban kesereg a krónikás, miszerint könyvhetet rendeztek a szegedi korzón: ott állt a sátor a ringlispíl mellett. És nem akadt bámész pünkösdölő, aki két pakli konfetti helyett egy magyar könyvet vásárolt volna... „...népünnepélyre volt pénz, virágra volt pénz, ringlispílre volt pénz. Cukorra, sörre, zónára, spriccerre volt pénz – a könyvek sátora senkinek nem kellett".

Könyv és színház párban járnak, és ha színházzal kezdtük, fejezzük is be azzal. Nikolényi István, lapunk kulturális rovatának egykori vezetője a színház prózai tagozatáról írta 1980. május 22-i, nyolcoldalas (!) lapszámunkban: „...az apparátus zöme tudniillik nem szükségszerűen dolgozik itt. Véletlenül került a Szegedi Nemzeti Színházhoz, munkája nem művészcentrikus, főleg önigazolás, alig tudunk mit kezdeni velük. Mit tehetnőnk ehhez? ...esetleges a műhelymunka, koncepciótlan a műsorvezetés, társulatgondozás és fejlesztés. Mert például a műsorpolitika sem lehet pusztán pártértekezlet napirendi pontja..."

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jobbik: A kijózanodás óráit élik a devizahitelesek

Azok a devizahitelesek, akik a megmentésük érdekében sokat vártak a kormánytól, az utóbbi héten a kijózanodás óráit élték – mondta pénteki sajtótájékoztatóján Rácz Tibor. Tovább olvasom