Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Dóc elöregedésétől tartanak

A tinédzserek leginkább csak a helyi kocsmadiszkóban tudnak társasági életet élni, az édesapa egy kizárólag fiataloknak kialakított klubhelyiséget hiányol Dócról. Ettől függetlenül szeretik az ott élők a megye egyik legkisebb lélekszámú települését, de a kevés munkalehetőség miatt attól tartanak, falujuk néhány évtized múlva elnéptelenedik.
Sáringer Mihály (jobbról) és Temesvári László Szegedről költözött a faluba. Fotó: Schmidt Andrea
A szegedi sétálóutcán – különösen így karácsony tájékán – naponta több ezren sétálnak végig. Többen, mint ahányan a volt szegedi járás egyik legkisebb községében, Dócon élnek. A település lakossága – a 2006. január 1-jei adatok szerint –: 791 fő.

Szegedre jár középiskolába a tősgyökeres dóci Tóth Róbert. A tizenhat éves fiú minden reggel ötkor kel, hogy a hat órai busszal iskolakezdésre a városba érjen. Ezt mégsem kényelmetlenségnek fogja fel, hiszen annyira szereti szülőfaluját, hogy jövőjét is itt képzeli el. Ha valóban ezen a parányi településen szeretne maradni, de a sors egy szegedi lánnyal hozná össze, vajon mivel tudná Dócra csábítani? A fiú rövid gondolkodás után csak a nyugodt légkört és a szép tájat tudta kiemelni vonzóerőként. A családalapítással persze ráér foglalkozni, így nem is csoda, hogy ebben a pillanatban sokkal fontosabb neki, hogy a település kiskocsmája hét végén diszkóvá alakul át, ami a helybeli lányok és fiúk legfőbb találkahelye is egyben.

Kölcsönre várva

A szegedi Szilágyi Miklós egyike azoknak, aki kihasználta a lehetőséget és négyzetméterenként egy forintért vásárolt telket a településen. Jó ideje építgeti-szépítgeti házát, de az igényelt banki kölcsönnek még mindig csak kicsivel több mint a feléhez jutott hozzá. A bank megítélése szerint családi házának készültségi foka mindössze 40 százalékos. Azt az ígéretet kapta, ha a nyílászárókat beszereli, ezt 65 százalékossá emelik fel. Ebben az esetben az igényelt kölcsön fennmaradó hányada is megérkezhet a férfi számlájára, aki feleségével és három gyerekével együtt már nagyon várja, hogy végre dóci lehessen.

– Kevesen születnek, sokan halnak meg – aggódott a község jövőjéért Sáringer Mihály, aki családjával együtt hét évvel ezelőtt költözött Dócra. A férfi úgy saccolta, ennyi idő alatt legalább harmincan haltak meg a településen és mindössze tízen születtek. – Sokat beszélgettünk a helybeliekkel erről. Ha ez így folytatódik, Dóc huszonöt-harminc év múlva kísértetfaluvá válik, hiába lehetett tavaly négyzetméterenként egy forintért telket vásárolni. Elbeszélte, nem elég, hogy a településen alig van munkalehetőség, a megyeszékhelyen sem könnyű dóciként munkát vállalni. – Attól tartanak, hogy nem tudunk beérni időben a munkahelyre és utazási hozzájárulást sem szívesen fizetnek – beszélt feleségének egy multicégnél szerzett tapasztalatairól. A férfi leginkább egy fiataloknak létesített klubhelyiséget hiányol a településről: általános iskolás gyerekei is jobb híján a kocsmában ülnek le egy üdítő mellé, ha a szülőktől távol, csak egymással szeretnének beszélgetni.

A Szegeden fizetett magas rezsi elől költözött a településre Temesvári László. – Senkit nem ismertem, amikor ideköltöztem, de itt mindenki köszön mindenkinek és nagyon segítőkészek az emberek – beszélt a hetvenegy éves férfi arról, jól döntött, amikor néhány évvel ezelőtt a városi létet a falusival cserélte fel.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyakunkon a megszorítások

Szegeden jövőre több közszolgáltatás díja drágul az inflációnál jóval nagyobb mértékben. A lakbér… Tovább olvasom