Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

Dolgozunk vagy dolgozgatunk?

Ők fizetgetnek, mi dolgozgatunk – máig nem vesztette érvényét a szocialista éra kedvelt mondása. Munkamorálunk és -kultúránk egy része e korszak öröksége, fejtette ki Gerlei Béla, a Karrier Intézet igazgatója: de a külföldi cégek is naivak, mert elvárásaiknál nem veszik figyelembe az országok eltérő kultúráját.
Már a szocializmusban is közszájon forgott az idézet: „Ők fizetgetnek, mi meg dolgozgatunk." Rövidített pénteki munkaidő, ásítozós vegetálás nyolc órában, magánügyek intézése a munkahelyi infrastruktúrával, munkaidőben – csak néhány a lesújtó „vádak" közül, amelyekkel a magyar munkavállalókat jellemezni szokás. Hajlamosak vagyunk persze a szépítésre is, gyakran idézgetjük Nobel-díjasaink listáját, a magyarok legendás kreativitását. Miben különbözik munkamorálunk a nyugati, netán távol-keleti országokéhoz képest? És miért? Ennek jártunk utána.

Köntörfalazunk, utasításra várunk

Külföldi multicégek vezetőit kérdezték a magyar munkakultúráról egy 2008-as kutatásban, amit az ISES alapítvány, a szombathelyi Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete és az MTA Politikai Tudományok Intézete végzett, az IBM megbízásából. 19 nemzetközi nagyvállalatnál és a Magyar Postánál 900 munkavállalóval töltettek ki kérdőívet, 100 magyar és külföldi felsővezetővel készítettek interjút. Nem szeretik az egyenes beszédet, az önálló döntések helyett utasításra várnak, saját munkájukra szükséges rosszként tekintenek, aminél jobbat érdemelnének: csak néhány a negatív vélemények közül.
Utóbbiban igazuk lehet: egy felmérés tanúsága szerint az emberek 70 százaléka nem szereti a munkáját, de az arány más országokban sem lehet sokkal jobb. Ám ami a kommunikációt illeti: kulturális különbségről van szó, tudtuk meg Gerlei Béla karriertanácsadótól, a budapesti Karrier Intézet igazgatójától, aki élt és dolgozott többek között Kanadában, Hollandiában is.

Kulturális különbségek

– Naivság elvárni a külföldi cégek részéről, hogy az itteni munkaerő ugyanúgy viselkedjen és dolgozzon, mint a saját országukban. Nálunk ha valaki el akar érni valamit, bemegy a főnökéhez, és két-három perc udvarias csevegés után tér a lényegre. Az amerikaiaknál ez úgy működik: szia, ez és ez kellene nekem. Ez nálunk túl direkt, udvariatlan, és minél keletebbre megyünk, annál inkább így van – világított rá egy fontos kulturális különbségre a Karrier Intézet igazgatója. Amerikában azt mondják: üzletben nincs barátság, míg Keleten barátság nélkül nincs üzlet.
Jó példa az elvárásra a Suzuki-gyár megnyitása Magyarországon: a magyar dolgozók panaszkodtak a kemény hangnemre, a megkövetelt munka mennyiségére. Ehhez tudni kell, hogy Japánban megtiszteltetés bekerülni egy nagyvállalathoz, amely aztán gondoskodik a dolgozóiról.
– A japán munkavállaló este 6-8 óráig dolgozik, utána beül valahová a munkatársaival, az élete a cégről szól. Itt viszont más életszínvonalat jelent ugyanannyi munka, hiába követelnek ugyanolyan munkamorált – fejtette ki a szakember, és arra is felhívta a figyelmet: léteznek nálunk lényegesen rosszabb munkamorállal bíró népek is. Afrika egyes vidékein egy napot fizetnek ki a munkaerőnek, mert ha már több napra elegendő tartaléka van, amiből megélhet, nem látják többet.

Szocialista örökség a „lógás"

Ami a közismert vádakat illeti, miszerint lógatjuk a lábunkat nyolc órában, és sajátunkként kezeljük a céges infrastruktúrát – a szocialista évtizedek örökségéről beszélhetünk. – Egy gyermek indirekt módon is tanul, a szülei viselkedéséből, és 12 éves koráig kialakul az értékrendje. Felnőtt úgy két generáció, hogy azt látta: apa a gyárból hordja össze a szerszámkészletet, elvégre a gyár a népé, tehát hazavisszük. Ettől nem biztos, hogy a későbbi felnőtt el tud vonatkoztatni.
Az 1980-as évek GMK-zós időszakában alakult ki a szokás, hogy a munkahelyi eszközöket használjuk magáncélra is. A munkavállaló ledolgozott nyolc órát – így vagy úgy – a hivatalos munkahelyén, ahol valaki másnak kellett dolgoznia, nem magának. Utána négy órát „ráhúzott" – olykor keményebben, hiszen itt a saját boldogulásáról volt szó. – Az amerikai álom arról szól, hogy ha keményen dolgozol, bármi lehet belőled. Nálunk ellenben kiölték az emberekből a vállalkozó kedvet – adta meg a magyarázatot a karrier-tanácsadó az esetleges önállótlanságra.
Azért nem csak negatívumok szerepelnek a magyarok megítélésében. Az említett kutatásban a magyarok véleményét is megkérdezték saját munkakultúrájukról: a kreativitás, a leleményesség azonban a külföldi cégvezetők szerint is jellemző ránk, és csodákra vagyunk képesek, ha szorít a határidő. Gerlei Béla elmondta: a magyarok sokkal keményebben tudnak dolgozni, mint némely nyugati ország munkavállalói. Hollandiában úgy tapasztalta: reggel tíz körül félórás kávészünetet tartanak, megáll az élet, és pontban a munkaidő végeztével hazamennek. Az államkommunizmusnak köszönhetjük ugyanakkor gyakorlatiasságunkat. Megtanultuk, hogy azokkal az eszközökkel kell megoldani a problémát, amelyek rendelkezésünkre állnak.

A pénz nem minden

Nem feltétlenül a pénz motivál. A magyar munkaerőt csak a pénz motiválja – ez volt a külföldi cégek vezetőinek egyik észrevétele. Holott Gerlei Béla úgy tapasztalta, a pénz csak az elején motivál, amíg a túléléshez szükséges összegről van szó. Ismer olyan munkahelyeket, ahol minimálbérért dolgoznak az alkalmazottak remek hangulatban, másutt hatalmas fizetésért alig végeznek el valamit. Ahhoz, hogy eredményesen motiváljunk egy alkalmazottat, ismerni kell a körülményeit: a motiváció ugyanis „személyre szabott".

Válságban az amerikai álom?

Az amerikai cégek csaknem negyede szerint alacsony dolgozóik munkamorálja – derül ki egy internetes munkaközvetítő oldal számára készült 2009-es felmérésből. Ötből két dolgozónak gondot jelentett, hogy motivált maradjon a munkahelyén, negyedük nem érez lojalitást cége iránt. Öt foglalkoztatottból kettő a sok stresszt, felük a munka mennyiségének növekedését említette okként. „Az alacsony munkamorál a válság szerencsétlen mellékhatása" – véli Jason Ferrara, a CareerBuilder online munkaközvetítő oldal marketingalelnöke.

Összefügg a vallás és a munkamorál

Max Weber (1864–1920) német közgazdász, szociológus, a modern szociológia megalapítója világított rá először a vallás és a munkamorál összefüggéseire. A vallási áhítatot úgy képzelik el, hogy a világi ügyek elutasításával jár együtt, a protestantizmus azonban támogatja a gazdasági haszonra való törekvést: az élet valamennyi területe szent, amennyiben azt istennek ajánlva űzik. A németekre a protestáns munkaetika hatott, míg a magyarokra inkább a katolikus.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1500-an énekelték a Black or White-ot

Csillogó fehér kesztyűt, fekete kalapot jó néhányan felvettek tegnap este a Jacko-show-ra az újszegedi sportcsarnokban – a fehér zoknit, makkos cipőt azért ők sem vállalták. Tovább olvasom