Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Dóm-dixie: libabőr a zenétől

Libabőr a zenétől és a hidegtől – röviden így foglalható össze a szombati Dóm-dixie gála. A sokféle stílust felvonultató rendezvényen volt, aki rockos népdalra táncolt, a híres klarinétvirtuóz, Allan Vaché pedig énekelt is.
A Molnár-dixie és Allan Vaché Fotó: Frank Yvette
Sapka, sál, nagykabát – nem egy szabadtéri előadás tipikus kellékei, de a szombat esti Dóm-dixie gálán azok a nézők jártak jobban, akik legalább egy, de inkább két kockás pléddel készültek. A jegyvásárlást sokan az utolsó pillanatra hagyták, talán éppen a kiszámíthatatlan időjárás miatt. A hét végére a jegyek fele sem kelt még el, az előadáson azonban a legfelső – Brüsszel, Odessza – szektorok kivételével tele volt a nézőtér.

A gálát az egyik szegedi házigazda, a Storywill Jazz Band muzsikája nyitotta, majd a „jó külsejű és rendkívüli zenei adottsággal rendelkező fiatalembereknek" nem tudva ellenállni, Szulák Andrea műsorvezető is csatlakozott a zenekarhoz, aki csupán öltözékében volt dívás – vörös bársony, fekete tüll, merész slicc, csípőig –, egyébként könnyed háziasszonya és nagyszerű énekesnője volt a műsornak.

– Nem baj, hogy a szélén ülünk, úgyis csak hallani kell, nem látni – mondta a gála kezdetén egy férfi a feleségének, de nem lett igaza, a dixie-muzsikára két szám erejéig öt pár táncolt a színpad elején. Sajnos a tíz fiatalt a nézőknek senki nem mutatta be. Őket, a zenészeket és vendégeiket – Frenki Látót és Ferenczi Györgyöt – két kivetítőn nézhették a távolabb ülők.

Az első rész második felében – a saját bevallása szerint blues-kocsmákhoz szokott – Ferenczi György és együttese, a Racka Jam zenélt. Játszották az Erdő mellett estvéledtem című népdalt lüktető funkystílusban, és amikor erőteljes, rockos hangzásban a hosszú ujjú, szájharmonikás Ferenczi György a Lent a Tiszán című számot énekelte, azt már alig lehetett egy helyben ülve kibírni. A mellettünk ülő kislány nem is bírta: még a gyorséttermes sült krumplijának eszegetését is abbahagyta, és táncolni kezdett. A népdalokat blues-zal, dzsesszel, funkyval és minden mással keverő, világzenét játszó herflisről Szulák Andrea csak ennyit mondott: mindig kell egy Ferenczi Gyuri.

Utánuk az autentikus dixie- és szvingmuzsikát játszó krakkói Jazz Band Ball következett. A 43 éve együtt zenélő együttes nemcsak Lengyelországban rendkívül népszerű, de Észak-Amerikában is van rajongói klubjuk. A harsona-, szaxofon-, trombita- és zongoraszólókat a szegedi közönség is hosszú tapssal jutalmazta.

A szünetben többen – valószínűleg a hideg miatt – hazamentek. Kár volt, mert a második részben a Hot Jazz Band lépett színpadra az orlandói Allan Vaché klarinétművésszel kiegészülve. A mester nem csupán zenélt, énekelt is. A Hot Jazz Band a 20-as és 30-as évek dzsesszmuzsikája mellett hasonló stílusban magyar dalt is előadott Bolba Éva énekesnő közreműködésével. A hangosítás ekkor egy rövid időre elromlott, a zenészeknek le kellett állniuk, és újrakezdeni a számot.

A Molnár Dixieland Band következett, Molnár Gyula és Allan Vaché klarinétkettősét hallgatva felváltva lettünk libabőrösek a zenétől és a feltámadt hűvös széltől. Táncosuk nekik is volt, bár ezt ők nem is tudták: a Párizs szektor széksorai mellett egy kisfiú csúszkált, tekeredett, ugrándozott le-fel, jobbra-balra a lépcsőkön. A gálát éjfélkor rövid, közös zenélés zárta.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Informatikatörténeti csodák Szegeden

Közel kétszáz tonnányi muzeális értékű számítógépet tárolnak az Öthalmi úti volt szovjet… Tovább olvasom