Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 14°C | 24°C Még több cikk.

Dombóvári István: nem elég vicceket mesélni

A népszerű humoristaának Szeged volt az első hely az otthonán kívül, ahol valaha lakott. Rókusról járt be levelezős óráira a főiskolára.
A stand-up nem könnyű műfaj, nem elég csak jó vicceket ismerni hozzá, mondja Dombóvári István humorista, aki egy ideje új irányzat, a „roast" elfogadtatásán fáradozik. S bár az intelligens cikizésre egyelőre nem vevő a közönség, nem adja fel. Őt például állandóan a súlyával piszkálják, úgyhogy meg is mutatta: le tud futni húsz kilométert.

– A Dumaszínház honlapján található bemutatkozásánál Szegedet is feltüntetik mint kapcsolódó várost. Mi köti Szegedhez?
– Jelenleg aktuálisabb lenne a szülőfalum, Jászkarajenő mellé Budapestet írni, de három évig valóban éltem Szegeden, konkrétan Rókuson. Ide jártam főiskolára, művelődésszervező szakra, levelező tagozaton. Szeged volt az első hely az otthonomon kívül, ahol valaha laktam. Mai napig szeretek visszajárni, majdnem minden hónapban van fellépésem is.

– Nyáron több a fellépés, mint télen?
– Nincsenek ilyen lineáris szabályok. Nem lehet tudni, hogy mikor hová hívnak. Főleg, hogy én nemcsak stand- upot, hanem műsorvezetést, moderálást is vállalok rendezvényeken. Legrosszabb esetben is utazom heti öt napot, de ezt én szeretem, mert nagyon fontos az is, hogy ne unatkozzak, és hogy ez ne kötelező feladat legyen, mert nagyon sok embernek a hangulata múlik rajta.

– Nagy szerencse abból élni, amit az ember szerelemből csinál...
– Ezt a véletlen hozta így, nem az én érdemem.

– A Facebook-oldalán van egy fotó, amely arról tanúskodik, hogy részt vett az Ultrabalatonon.
– Igen, már második éve. Engem mindig arról kérdezgetnek, hogyan fogyok vagy hízok. Mobilis a testsúlyom, és meg akartam mutatni, hogy húsz kiló ide vagy oda, én le tudok futni húsz kilométert. A futás ráadásul nem helyspecifikus sport. Ha van egy jó cipőd és egy földterület, akkor már lehet futni. Nem vittem túlzásba egyébként, hetente egyszer jártam, és így is sikerült. Ez magamnak szólt, és egy-két hétre legalább be lehetett fogni azoknak a száját, akik megmosolyognak a testalkatom miatt.


– Tehát bizonyítani akart magának és a közönségnek is?
– Ennyire azért nem volt erős a bizonyítási kényszer, hogy ezt így ki lehessen mondani. Tavaly véletlenül sodródtam bele, és csapatban csináltam végig. Felosztottuk a Balatont, amely 212 kilométer nagyjából. Így megvolt a feladat is, hiszen vártak rám, nem lehetett csak úgy megállni.

– A focit szereti?
– Nem, soha nem követtem, nem értek hozzá. Remélem, nem bántok meg vele senkit.

– Néhány éve egy itthon még új stand- up irányzat bevezetésével, elfogadtatásával próbálkoznak. Ez az úgynevezett roast, amely nagyjából leégetést jelent. A kezdetek kezdetén nem volt túl nagy sikere. Nemrégiben Kormos Anettel karöltve egy könyvet is adtak ki a témában. Ma már kezdik elfogadni az emberek?
– Még mindig nem, de ha törik, ha szakad, mi ezt keresztülvisszük. A tévés roast itthon megbukott, pedig a szakma szerint nem kellett volna így lennie. Akkor viszont meg kell keresni a hibáit, meg kell próbálni kijavítani, átdolgozni, de az a legnagyobb lúzerség a világon, ha valamit az első bukta után kidobunk.

– De mi az oka annak, hogy nem fogadták be?
– Az, hogy az ember csak saját maga szeret sértegetni másokat. Ha valaki más teszi, akkor kikéri magának. Az önzőségünk az oka, semmi más. Ha felnyitunk egy bulvárlapot, akkor látszik, hogy mindenki roastol mindenkit! Ez egy nagyon nagy múltú műfaj, amit lehetne intelligensen is csinálni.

– Ha a hír igaz, hamarosan Kovi, a pornóproducer is belépne a stand-uposok sorába. Hogy fogadják?
– Itt nem a Dumaszínházról van szó, nem hozzánk csatlakozik. Ha jó lesz, akkor hajrá! Ez a műfaj azért is jó, mert abszolút nyitott. Pont arról szól, hogy mindenki megkapja a tíz percet, amivel aztán magára vonhatja a figyelmet. De sajnos én nagyon sokat csalódtam már az elmúlt években. Szinte minden új ember valakinek a másolata volt. Mindenki azt hiszi, hogy elég vicceket mesélni, de ehhez igazából nagyon sokat kell tanulni. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy színpadi előadó-művészeti tevékenység, amelynek valahogy ki kell néznie.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyszerűséget tanult a CNN-nél Nánási Anita

A Szegeden diplomázott Nánási Anita továbbképzésen vett részt a CNN atlantai központjában, ahol a világhírű hírcsatorna legendáitól is azt tanulta: a legfontosabb az egyszerűség. Tovább olvasom