Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Domján Eszter: Nem raboltak el!

Jelentkezett szerkesztőségünkben az a 19 éves algyői lány, akinek eltűnése miatt édesanyja a rendőrséghez és lapunkon keresztül a nyilvánossághoz fordult. Eszter elmondta, hogy nem rabolták el, hanem elköltözött otthonról.
– Mielőtt bármit mondana, kérem árulja el, jól van?
– Igen.

– Nem rabolták el? Nem kényszerítik prostitúcióra?
– Ugyan, dehogy!

– Hol van?

– Erre a kérdésre nem válaszolok. Csak annyit mondok, hogy nem túl közel.

– Családtagnál, ismerősnél vagy egyedül él?

– Erről sem szeretnék beszélni.

– Milyen érzés volt, amikor meglátta saját és édesanyja fotóját a címlapon, fölötte nagy betűkkel, hogy eltűnt, keresi a családja és a rendőrség?

– Nem jó. Több okból sem. Például nem értettem, miért keres a rendőrség, amikor nem tűntem el, hanem egyszerűen elköltöztem otthonról. Ezt tudja anyám is és a rendőrség is. Az előbbinek hagytam levelet, a rendőrségnek pedig bejelentettem...

– Ne haragudjon, hogy félbeszakítom: azt mondja, hagyott levelet, amiben leírta, hogy elköltözik? Az édesanyját, a nagymamáját és a nagypapáját erről többször kérdeztem, ők mindannyiszor azt válaszolták, nincs semmilyen levél. Zokogva beszéltek az ön eltűnéséről.

– Nem mondtak igazat! Amikor bő másfél hete, péntek éjjel elmentem otthonról, hagytam egy levelet, mellé tettem a naplómat és háromezer forintot. Az utóbbival kezdem: a háromezer forintot apukámtól (Domján Eszter a nevelőapjáról beszél – a szerk.) kaptam, úgy gondoltam, ha elmegyek, nem tarthatom meg. A levélben leírtam, hogy elköltözöm, ne keressenek, a naplóból pedig mindenki számára egyértelműen kiderül, miért.

Az anya nem érti

Bakosné Wágner Tünde nem érti, első házasságából született lánya miért állítja azt, hogy ő nem szereti, mert – mint fogalmazott – „bárki megmondhatja, mindent megtettünk érte". Domján Eszter édesanyja annak ellenére, hogy hétfő este beszéltek telefonon, továbbra is azt állítja, „az ügyben valami nem stimmel". Nem véletlenül gondol még most is arra, hogy a lányát elcsalták, ezért nem árulja el, hová, kihez költözött. Az igaz, hogy Eszter hagyott üzenetet, de azt nem lehet levélnek nevezni, a papíron csak annyi állt, hogy elmentem, majd jelentkezem. Az asszony egyébként tegnap a rendőrséggel közölte, hogy beszélt a lányával, de a körözést egyelőre nem vonják vissza. Ezt megerősítette a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense, M. Toronykőy Márta is.

– Mégis a rendőrséghez és a nyilvánossághoz fordultak...

– Mert anya részvétet akar kelteni maga iránt. Másik arcát mutatja. Szégyelli, hogy elhagytam!

– Elárulja, miért ment el otthonról?

– Akkor beszélnem kell a család belső ügyeiről. Az a cikkben is szerepelt, hogy én és a három éve eltűnt bátyám anyám előző házasságában születtünk. Anyával soha nem volt jó a kapcsolatom. Kifelé előadta, milyen jó anya, de nem volt az. Kapcsolatunk egy éve még jobban megromlott. Tavaly nyáron Algyőn dolgoztam egy cukrászdában, és természetesen beszélgettem a vendégekkel, mire ő azt terjesztette rólam, hogy kurva vagyok. A saját anyám! És kilógtam a családból is, mivel az én nevem Domján, és nem Bakos. Lelkileg évek óta nagy teher alatt éltem. Nem bírtam tovább. Be voltam zárva, alig mehettem el otthonról.

– Tényleg nem volt más választása?

– Higgye el, nem volt. Tavaly, miután augusztusban betöltöttem a 18. születésnapomat, felkerestem egy pszichológust. Pánikbetegséget állapított meg nálam. Gyógyszereket írt fel, és a dohányzásra is rászoktam.

– A hétfőn megjelent cikkben elolvashatta, hogy milyen mendemondák keringenek az eltűnésével kapcsolatban. Mi az igaz azokból?

– Szinte semmi. A legfontosabb, amit szeretnék elmondani: a kórházban fekvő apukámat nagyon szeretem, eszem ágában sincs feljelenteni. Tudom, ő is szeret engem. Fiúk vagy férfiak sincsenek az életemben, nem is ismerek földeáki fiút, nincs közöm ahhoz az idősebb algyői férfihoz sem. A vásárhelyi kórházban voltam, tehát ez igaz, de egyedül. Benőtt a körömágyam. A „sötét bőrű fiú" véletlenül állhatott mellettem. Pénzt senkitől nem kaptam, ékszereket sem, ez is hülyeség. Annyi pénzem volt, amennyit megspóroltam.

– Jól érzékelem, hogy vidám?

– Az vagyok. Már nem szedek gyógyszert, és nem dohányzom. Tanulok, készülök a szóbeli érettségire.

– Még csak azt árulja el, miért nem hívja fel családtagjait telefonon?
– Mindenkivel beszéltem! Kétszer a tatát hívtam, beszéltem a nagymamámmal, a kórházban fekvő apuval, akiért nagyon aggódom, és hétfőn beszéltem anyuval is. Mondták, hogy menjek haza, de nem megyek. Ez így mindenkinek jobb.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Víztorony tér áll és egyelőre vár

Szeged legrégebbi lakótelepe, Tarján, két részből áll. A Budapesti körúttól a töltésig tartó északi… Tovább olvasom