Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Don-kanyar - a poklok pokla

Szeged - A szegedi Palotás József neve szerepel az 1942. január 12-i Don-kanyari kitörés 50. évfordulójára készült kiadvány hősi halottjai között. Az egykori honvéd azonban él, bár a halál a Don-kanyarnál és menekülése közben is folyamatosan ott ólálkodott körülötte.
– Márki! Így hívták azt a parányi falut, ahol hónapokig állomásoztunk. Az oroszok január 15-éről 16-ára virradó éjszaka körbevettek bennünket, aknatüzet és golyózáport zúdítottak ránk. Megpróbáltunk kitörni. Amikor menekülés közben lóhátról visszanéztem, mindenütt szürke pontokat láttam. Bajtársaim voltak. Fejvesztve menekültünk. Rajtam kívül még vagy hatvan társamnak sikerült kijutnia, a többiek ottvesztek. A szörnyűségek még csak ezután jöttek. Hazafelé. Nem tudom, hogy maradtam életbe – vág története közepébe Palotás József.

Kivárom, amíg az idős, 88 éves férfi nagy levegőt vesz, megkérem, ne siessen, kezdjük az elején, mondja el, mikor és hány éves korában vonult be, hogy került a Don-kanyarba, egyáltalán a 2. magyar hadseregbe.

Sorozáskor nem gondolt a halálra

Felesége, Rózsika néni odalép hozzá, bal kezét ráteszi férje jobb vállára. Hatvan éve házasok. Az asszony felém fordulva mondja, hogy ilyentájt, a kitörés évfordulójához közeledve a férjéből gyakrabban előtörnek az érzelmek.

Az már az első mondatokból kiderül, hogy az egykori szegedi honvédnek félelmetes a memóriája, minden apró részletre emlékszik. Mintha nem is 66 éve történt volna, amit fölidéz.

Az idős férfi megengedi, sőt kéri, hogy Józsi bácsinak szólítsam. Elmondja, 1941-ben sorozták be. Október 13-án, 21 évesen vonult be, Miskolcon kellett jelentkeznie. Családfenntartó volt, édesanyját és két öccsét hagyta itthon. Miskolcra 13 óra 45 perckor érkezett meg a vonata. A tüzérekhez került. 1942 tavaszán, hosszú és alapos kiképzés után a századát azzal indították útnak a Don-kanyarba, hogy rendfenntartás lesz a feladatuk Harka és Rosztov között, a nyár végén, de legkésőbb ősszel újra itthon lesznek. Eszébe sem jutott, hogy meghalhat.

8 nap vonaton, 3 hét gyalog

Az út egy részét vonaton tették meg, nyolc napig utaztak Kurszkig, onnan három hétig gyalog meneteltek a bevezetőben már említett kis faluig, Márkiig. A 19. és a 23. hadosztályhoz tartozó 150 fős tüzércsapat felszerelésének része volt négy ágyú is, a talpakat és a csöveket 6-6 ló húzta. A közkatonák fegyvere szuronyos puska volt. Ekkor még nem gondolták, hogy néhány hét múlva milyen nélkülözések várnak rájuk, semmit nem éreztek a későbbi borzalmakból. Egyenruhájuk ugyan silány volt, nyári, de enni- és innivaló jutott. Igaz, mivel utasításra a konzervekkel spóroltak, általában krumplit ettek. Kaviárt viszont rengeteget kaptak.

– Első áldozatunk egy diósgyőri tizedes volt, érkezésünk után nem sokkal lőtték le. Átfésültük az erdőt, de a gyilkost nem találtuk, orosz partizánokat sem – eleveníti fel Józsi bácsi a Don-kanyari kezdeteket.
Az idős férfi szenvedélyesen beszél. Mintha 1942 ősze lenne Márkinál. Újra átéli. Térképeken is mutogatja, hogy az oroszok a folyó túloldalán, a magyar katonák az innenső oldalán hol vertek tábort. Hónapokig nem történt velük semmi, olykor ugyan el-eldörrent egy-egy lövés, szórványosan megszólaltak gépfegyverek, azonban harcok nem alakultak ki. Édesanyjának levélben kétszer is küldött pénzt, de a 20-20 pengő soha nem érkezett meg Szegedre.

Mínusz 30 fokban

Szeptemberben, októberben már 80-120 centiméteres hó borította a térséget, hideg volt, tartósan mínusz 30 fokot mértek, bunkerekben, faágyakon (deszkákon) aludtak. A lovaknak már nem tudtak enni adni, egyik a másik után pusztult. Lóhúst főztek, karácsonykor „azt a fekete színű húst" ették, szomjukat hólével csillapították.

December 31-én parancsot kaptak, hogy akár a hó alól is próbáljanak meg füvet kaparni a lovaknak.

Palotás József emlékszik a 66 évvel ezelőtti borzalomra. Fotó: Miskolczi Róbert
Palotás József emlékszik a 66 évvel ezelőtti borzalomra.
Fotó: Miskolczi Róbert

– Az év utolsó hónapjában már kenyeret se kaptunk, legyengültünk, tetvesek voltunk. A csizmába belefagyott a lábam, mindkettőnek a sarkát a bajonettemmel kivágtam, hogy le tudjam húzni. Kaptam egy bakancsot – meséli egyre szörnyűbb „katonaélményeit" Palotás bácsi.

A férfi egy-egy hátborzongató részletet a feleségére nézve mond el, mintha tőle várna erőt a folytatáshoz. Ki-kicsordulnak a könnyei is, miközben beszél.

Rongyos hadsereg

– Január 12-én legalább mínusz 40 fok volt. Az oroszok megindították a támadást, először Urivnál törtek át. 13-áról 14-ére virradó éjjel őrségben voltam, óránként váltottuk egymást. Váltótársam eltűnt, már két órája álltam a dermesztő hidegben, amikor dübörgést és kiabálást hallottam. Katonák menekültek északi irányból. Honfitársaink. Mi maradtunk, azt a parancsot kaptuk, hogy fel kell tartóztatnunk az ellenséget. Még külsőleg sem hasonlítottunk katonákra, egyébként is a silány nyári felszerelésünk tönkrement, rongyos hadsereg volt a miénk – folytatja egyre gyakrabban felpattanva az asztaltól.

Ütegében nem volt szegedi, ám január 14-én odaszólt neki egy katona: „Te vagy az, Jóska?" A barátja, a szegedi Szőke Mihály szólította meg. A 18 éves baka a katonatársaival nem sokkal korábban azért érkezett, hogy leváltsák a régóta ittlévőket. Megölelték, megcsókolták egymást, könnyek között megfogadták, amelyikük túléli, megkeresi a másik családját, és elmondja, találkoztak, és elmeséli az utolsó óráikat. Ez a szomorú feladat Palotás Józsefre maradt, Szőke Mihály egyike volt azoknak, akik életüket áldozták a Don-kanyarban.

Némi szünet után arról kezd beszélni, hogy Jány Gusztáv vezérezredes még 15-én is arra utasította a felszerelés és megfelelő fegyver nélküli, legyengült, beteg 2. magyar hadsereg maradék katonáit, hogy életük árán is álljanak ellen.

Palotás József megismétli, amivel kezdte, a márki kitörést, amit mindössze hatvanan éltek túl. Menekülése közben a fülét szinte súrolták a golyók és a repeszdarabok, körülötte hullottak a bajtársai.

Nyugatra, csak Nyugatra!

Az idős férfi egy-egy olyan esetnél, amikor még ő sem talál magyarázatott arra, hogyan maradt életben, zokogásba tör ki és rövid szünetet tart. Letörli könnyeit és megismétli: – Véletlenül élek!

Márkitól nem messze teljesen véletlenszerűen jó néhány menekülő magyar katona összegyűlt. Egy tiszt azt mondta nekik, vagy inkább kérte tőlük, hogy semmi mással ne törődjenek, csak menjenek Nyugat felé, csak Nyugat felé.

Hol egyedül, hol ismeretlen katonatársakkal, hol gyalog, hol teherautóval, hol vonaton haladt a nagybetűs HAZA irányába.

Hideg volt, tetves volt, beteg volt, sebesült volt, kimerült volt, ennivalója sem volt, napokig savanyúcukron élt.

A háború után

Palotás József 1947. május 1-jén ismerte meg Rózsikát, 1948. szeptember 18-án kötöttek házasságot, felesége 11 évvel fiatalabb nála. Boldogan mondja: „Született egy gyönyörű lányunk, van két unokánk és három dédunokánk."

Többnyire csak magára számíthatott. Sírva meséli, hogy a szövetséges németek ordítva zavarták ki a bunkerükből, ahová csak melegedni ment be. 90 kilométert tett(ek) meg, többször, legalább tucatnyiszor körbevették őket az oroszok, folyamatosan lőttek rájuk, a lábfejét eltalálta egy repesz, vérzett, de semmit nem tudott tenni, sántikálva ment tovább. Egy kis orosz faluban egy idős házaspár megkínálta kecsketejjel. A következő faluban találkozott miskolci bajtársakkal, akik hiába kérték, nem tartott velük, nem volt ereje. Meg akart melegedni, csillapítani akarta az éhségét, és pihenésre vágyott. Evett, és lefeküdt. Az „idilli" állapot azonban nem sokáig tartott, gyorsan közeledtek az oroszok, innen is menekülniük kellett.

– Három magyar teherautóra is megpróbáltam felkéredzkedni, de elzavartak, azt mondták, nincs hely. Mivel az első elakadt egy hóbuckában, a másik kettő is megállt, újra odamentem. Akkor már az egyik magyar tiszt megszánt, megengedte, hogy a platóra felkapaszkodjak. Csak két katona volt ott hátul – mondja. Úgy zokog, hogy szavait alig lehet érteni.

Egyre betegebb lett, de ment, ment, ment. Haza akart jutni. A belgorodi kórházban a bakancsba belefagyott lábát kiszabadították, meghallotta, hogy az egyik orvos arról beszél a nővéreknek, hogy muszáj mindkét lábát a bokáknál amputálni. Megúszta, mivel innen is menekülniük kellett.


Épphogy „elérte" az utolsó, Kijevbe induló vonatot. Marhavagonokban zsúfolódtak össze, az egyik sarokba kuporodott le, állni már nem tudott. Egyszer azt hitték, halott, ki akarták dobni. Mivel már megszólalni sem bírt, apró mozdulatokkal jelezte, még él. A kijevi kórházban megfürdették, az egész testét leborotválták, tetvetlenítették, megműtötték. Mindkét lábfejét és sarkát amputálták, a megfagyott keze megúszta. Egyre jobban lett, pedig néhány napja már papot hívtak hozzá, hogy adja fel az utolsó kenetet. Fájdalomcsillapítót nem kapott, mivel nem volt.

Kezdett erőre kapni, kórház után kórház következett. 1943 tavaszán ért Magyarországra, a debreceni katonai kórházba. Ezután a pécsi, a kecskeméti, majd végül a szegedi katonai kórház következett.
Palotás József honvéd 1944. június 22-én szerelt le. 1992-ben vették le róla, róluk a „horthysta katona" bélyeget.

Nagyapáink Mohácsa

A második világháborúban német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki az orosz frontra a 2. magyar hadsereget. A Don-kanyarban 1943. január 12-én a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült: szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. A gyászt 1945, Magyarország szovjet megszállását követően évtizedekig nem lehetett kibeszélni. Nemeskürty István műve, majd az abból készített színdarab (Requiem egy hadseregért, 1972), azután Sára Sándor tévésorozata (1981-83) törte meg a jeget. Ezek már őszintén beszéltek... Nagyapáink Mohácsa a Don-kanyar címmel hétfőn nyílik az 1943-as doni katasztrófáról a széles közönség által még nem látott dokumentumokat és fotókat is bemutató kiállítás a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

Olvasóink írták

38 hozzászólás
12
  • 38. apátfalvifaszagyerek 2010. január 15. 01:32
    „"Többnyire csak magára számíthatott. Sírva meséli, hogy a szövetséges németek ordítva zavarták ki a bunkerükből, ahová csak melegedni ment be." ("dicsőséges Wermacht, talpig férfi SS-katonák - Lipusz Zsolt, kurucinfo)”
  • 37. horvathi 2009. január 14. 21:01
    „Tisza Elvtárs!

    Testvéred neked a Rákosi (Róth) Mátyás, de nem én! Megkérlek, hogy ne szólítsál engem testvérednek!

    A kommunista szemellenződ miatt alapvető hiányosságaid vannak a magyar történelemből és leginkább a történelmi tényektől nem engeded befolyásolni magadat. Csak hajtogatod a pártértekezleteken és ÁVH-s tanfolyamokon bemagolt leckéket.

    Ha pl. fellapozod a Hitler-féle tárgyalási jegyzőkönyveket, akkor láthatod, hogy Horthy Miklóst számtalan alkalommal megfenyegette Hitler Magyarország román megszállásával. Antonescu marsall csak erre várt mindig, Hitler engedélyével csak egy csettintésére hajlandó lett volna Magyarország megszállására. Aztán el lehet képzelni, hogy mi lett volna itt! Elég ha a Maniu-gárdisták észak-erdélyi vérengzéseire gondolunk.

    Persze ez nektek kommunistáknak mellékes, csak rúghassatok még egyet Horthy Miklósba!

    Meg az sem érdekes számotokra, hogy mi lett volna ha Szálasi már 1944. márciusában hatalomra kerül és a teljes mozgosítás révén még nagyobb magyar véráldozat születik, ha végigviszik a teljes holokausztot, ha a budepesti zsidóság sem menekül meg!

    Ez sem érdekes számotokra, mert annyira gyűlölitek a magyarokat, hogy ebben a feneketlen gyűlöletetekben minden tényről megfeledkeztek!

    Észak-Erdély sorsa már a háború elején eldőlt, ez komolyan szóba se került Sztálinnál, mert ő mindig is kénye-kedve, a pillanatnyi érdeke szerint szerint tologatta a határokat. Egyébként mivel magyaráznád Kárpátalja SZU-hoz csatolását, hiszen a magyarok által lakott vidékhez nekünk sokkal több jogunk lett volna, de Trianon értelmében még Csehszlovákia is több jogot formálhatott volna rá.

    Hogy a román kiugrás után a magyar hadsereg megindította a dél-erdélyi hadjáratot (az én édesapám is ott volt az Aradra bevonuló magyar honvédek között), annak főleg hadászati és stratégiai okai voltak. Ugyanis ha ránézel az erdélyi térképre, akkor könnyen látható, hogy ez egy milyen tökéletes földrajzi egység, amit katonailag milyen jól lehet védeni. Elég megszállni a hegyi átjárókat, a hegyszorosokat és akkor hosszú időre vissza lehet verni az ellenség támadásait. A dél-erdélyi kb. 600 km-es szakaszon pl. csak 3, azaz három hegyszoroson keresztül lehet nehézfegyverekkel is átvonulni. Aki uralja ezeket a hegyszorosokat, az hosszú ideig őrzi a mögöttes területeket is és kedvező tárgyalási helyzetet tud kieszközölni az ellenséges erőkkel. A Gyimesi-szorost pl. egy zászlóaljnyi katonával hetekig sikeresen védte a magyar honvédség (ld. Sebő Ödön: A halálraítélt zászlóalj c. könyve).

    A magyar honvédség ezeknek a hegyi szorosoknak a megszállása, ellenőrzése céljából indította meg a dél-erdélyi hadjáratot a román kiugrás után. Megindult egy hatalmas verseny, hogy ki ér előbb a Kárpátok hágóira. Ezért indultak meg Kolozsvárról déli irányba a honvédeink, emiatt alakult ki a nagyon komoly tordai csata, rengeteg magyar hősi halottal. A magyar csapatok jól haladtak előre, több helyen elérték a Maros vonalát, pl. Marosludasnál. Tehát katonailag egyáltalán nem volt ez egy rossz elképzelés, ha sikerült volna akkor sokkal jobb pozíciból lehetett volna megvédeni Erdély belsejét és az Alföldet. Időt lehetett volna nyerni, majd jobb tárgyalási helyzetet kieszközlni a háború befejezésére.

    Abban a vérzivataros 1944-es esztendőben Horthy Miklós igenis igyekezett védeni az országot és a nemzetet. De csodákat ő sem tudott végrehajtani. Az erős német hadsereggel nem tudott sem ő, sem a komplett magyar honvédség megküzdeni. Ne feledjük, hogy 1944 tavaszán még milyen erős volt Németország (még nem történt meg a D-Day, a normandiai partraszállás sem). A németek régi követelése volt a zsidők deportálása, aminek a német megszállás bekövezte előtt Horthy Miklós mindig kövertkezetesen ellenállt. Sőt Európa egyéb megszállt országaiból is befogadta a menekülteket és Kereszes-Fischer belügyminiszter közreműködésével menedéket nyújtott nekik (lengyel, francia, zsidó menekültek tízezrei éltek a német megszállásig nálunk).

    Sajnálatos minden áldozat, de egy ilyen vérzivataros időt egyszerűen nem lehetett áldozatok nélkül megúszni. A frontokon hullottak a magyar honvédek, a magyar fiatalság színe-java, a hátországban megindultak a deportálások. Minden áldozat fájdalmas, de olyan időket élt akkoriban a nemzet, hogy egyetlen társadalmi réteg sem tudta megúszni.

    Időt kellett nyerni (Csak egy a nap a világ, mondta az akkori sláger), hogy kibekkelve a háborút, az ellenséges csapatokat másfelé terelve, a háború végén legyen még egy életképes nemzeti erő, amellyel meg lehet kezdeni az újjáépítést, az új életet.

    A budapesti zsidóságot igenis Horthy Miklós mentette meg, ő állíttatta le a deportálásokat, a németek minden tiltakozása ellenére is! Többek között Horthy Miklósnak éppen ezt a tettét értékelték a legjobban a szövetséges hatalmak, főleg emiatt nem tekintették őt háborús bűnösnek soha egy pillanatra sem a háború után (Nürnbergben csak tanúként hallgatták őt meg a Veesenmayer elleni perben).

    Ha láttad volna az Októberi vasárnap c. filmet, akkor tudhatnád te is, hogy Horthy Miklós 1944. október 16-án igenis lemondatták, de ismét ne zavartasd magad a történelmi tényektől!

    Horthy Miklós majd 25 éven át volt Magyarország államfője. Hosszú idő és ezt a korszakot összességében pozitívan kell megítélnünk. Vezetésével az ország és a nemzet igyekezett úrrá lenni a Trianonban ránk kimondott halálos ítéleten. Hitet és reményt adott a Károlyi Mihály és Kun (Kohn) Béla által elkövetett hazaárulások és okozta országvesztések utáni általános letargián. Egy emelkedő nemzetet hozott létre, amely reménnyel élte az életét.

    Az általános európai helyzettől, a háborútól nem tarthatta távol az országot, hogy is tehette volna? (Közép-Európában csupán Svájc őrizhette meg a semlegességét, de annak is speciális okai voltak.)

    Ha Horthy Miklós személyét összehasonlítjuk a többi közép-európai ország államfőivel (Románia: Antonescu marsall, Szlovákia: Tiso elnök, Horvátország: Ante Pavelics tábornok), akkor Horthy Miklós és Magyarország összehasonlíthatatlanul jobb teljesítményt nyújtott még abban a vérzivataros, válságos időszakban is. A többi országban teljeskörűen végrehajtották a holokausztot, míg nálunk legalább a budapesti zsidóság túlélte a népirtást.

    Nincs okunk szégyenkezni,mert egyik más nemzetnél sem voltunk és vagyunk alávalóbbak.

    Horthy Miklós pedig megérdemli az utókor tiszteletét és egy szobrot a szegedi Dóm-téren (is).”
  • 36. Tisza 2009. január 14. 15:55
    „Horvathi Testvér!

    Szép ez az alternatív történelem ez ma nagy divat. Pld. a románok a németekkel együtt szállták volna meg az országot, a hatalomba ültetve Szálasit. .. Végül a románok a szovjetekkel együtt tették ezt, ez jobb lett?
    A román kiugrás után a magyar honvédség fölszabadította Aradot....Na, itt dőllt el Észak-Erdály sorsa...
    Horthy megmentette a bp-i zsidóságot?
    Egy magyar államfőtől az a minimum, hogy magyar anyanyelvű, önmagát többségében magyarnak valló, magyar állampolgárait megpróbálja védeni.
    Ennél fetűnőbb, hogy korábban legitimálta ennek ellenkezőjét, ezzel hozájárulva például az erdélyi , partiumi városok magyartalanodásához. ( Nagyvárad lakóinak egynegyede izraelita vallású magyar volt).
    Okt. 16-án lemondatták?
    Igen, és legitimálta a Szálasi- féle hatalomátvételt.
    Na ez volt a dicstelen vég.
    Lehet, hogy szerinted nem, de ennyi is elég, hogy ne legyen Horthy-nak szobra a Dóm -téren.

    A külső történelmi körülményekre hivatkozva próbálsz mentegetni egy csúfos kudarcokkal a történelem színpadáról lelépett, mmorálisan is csődöt mondott ,sikertelen XX. sz-i magyar politikust, erőlködve keresve valamilyen relatíve pozitív "jócselekedetét".
    Ezzel a módszerrel bármikor összeállítok neked egy hasonlóan "szerecsenmosdató" Kádár-képet, majd el kezdem követelni a szobrát...
    Ha válaszolsz, válaszolsz, ha nem nem, amit akartam, megtudtam, a többi érdektelen.”
  • 35. horvathi 2009. január 14. 10:55
    „Tisza Elvtárs!

    Egyáltalán nem volt egyoldalú a "narratívám", csupán reális!

    A történelmi tények pedig azt bizonyítják, hogy még abban az 1944-es vérzivataros évben is, Horthy Miklós igenis sokat tett a hazája és nemzete érdekében!

    Vagy te jobban élveznéd a mostani, 65 évvel "nagyobb" tudásod ismeretében, ha 1944 tavaszán a németek a románokkal közösen szállták volna meg Magyarországot? Ha már már márciusban Szálasi került volna hatalomra? Ha hatalmas népirtást hajtottak volna végre a magyar lakosság körében? Ha végrehajtják és befejezik a teljes holokausztot? (Akkor most miféle zsidó reneszánsz életről beszélhetne az izraeli nagykövet asszony?)

    Mert a legnagyobb létszámú, a budapesti zsidóság megmentése Horthy Miklós nevéhez köthető!

    Egyébként az 1944-es év eseményei nem köthetők teljesen Horthy Miklós nevéhez, hiszen őt már október 16-án lemondatták.

    Több reális történelem könyvet, visszaemlékezést olvassál és kevesebb Rákosi (Róth) Mátyás kötetet és akkor talán jobban el fogsz igazodni a magyar történemben.

    Igenis hálával tartozunk minden hősi halált halt magyar honvédnek!

    És nagyon is helye van Horthy Miklós szobárának a szegedi Dóm téren (is)!”
  • 34. FűzfaVessző 2009. január 14. 10:21
    „A történelmet mindig a győztesek írják , és e szerint tanítják. Még élnek azok az emberek akik részesei voltak
    ezeknek az időknek. Édesapám 88 éves a Magyar országi harcokban vett részt.A mai napig tisztelettel beszél
    Vitéz Nagybányai Horthy Miklósról ,hősi halottaik nevét felidézve könnycsepp csillog a szemében.Sajnos
    ezeket a neveket évtizedekig agyonhallgatták.

    F.V.”
  • 33. CID 2009. január 14. 10:09
    „horvathi : Szép volt.”
  • 32. Tisza 2009. január 14. 10:01
    „Horvathi!
    Köszönöm , hogy leírtad ezt e teljesen egyoldalú narratívát , amely ebből a szempontból semmiben sem különbözik mondjuk az 1950-es- 60-as évek ellenkező előjelű megközelítéseitől.
    Azt viszont nem cáfoltad meg, hogy 1944-es év magyar nemzeti tragédiájához az ország első számú közjogi méltósága végig a "nevét" adta, lényegében államférfiként csődöt mondot- lényegtelen , hogy milyen okokból... Ennyi már önmagában elég, hogy ne kapjon semmilyen szobrot Városunk egyik legszebb terén.
    Végigvehetnénk a politikai életmű korábbi szakaszait is , de minek...”
  • 31. harcitomi 2009. január 14. 09:48
    „Az internetes újság hódmezővásárhelyi részében, az Emlékezés a doni katasztrófára c.-el írott cikk után van egy hozzászólás a veszteségekről. Akit érdekel olvassa el, a 150 000 fős veszteség erősen eltúlzott, nem tényszerű.”
  • 30. Mil 2009. január 13. 20:54
    „Papsajt, azért nem voltak "honvédeni", mert nem adtak a kezükbe fegyvert, mivel megbízhatatlannak tartották őket, ezért zsidók pl. max. munkaszolgálatosok voltak.”
  • 29. horvathi 2009. január 13. 16:28
    „Az erősen provokatív kérdésedre megpróbálok válaszolni, még ha az nem is lesz annyira kedvedre való.

    Nos egy államférfi, aki majdnem 25 éven át volt egy ország és nemzet kormányzója politikai életéből kiragadni egy konkrét időszakot, ráadásul a világtörténelem egyik legkritikusabb fél évének az eseményeit, nem túl bölcs dolog. Ha abban a hatalmas világégésben, olyan két olyan diktatúra (fasizmus, kommunizmus) és diktátor (Hitler, Sztálin) árnyékában bárki képes lett volna mindig helyesen cselekedni, hát annak már egyenesen isteni képességekkel kellett volna rendelkezni.

    Miért van az, hogy állandóan csak a nemzeti oldal politikusain kérik számon a makulátlanságot, míg a másik oldalon mindent elnéznek? Ez nem maga a kettős mérce?

    Ennek ellenére ha Horthy Miklós 1920. március 1-i kormányzóvá választása és 1944. október 16-i lemondatása közötti időszakot nézzük, akkor nincs oka a szégyenkezésre. A Károlyi Mihály és Kun (Kohn) Béla féle hazaárulások és reményvesztettség után (érdemes elolvasni erről a korszakról Tormay Cécile: A bujdosókönyv c. művét) képes volt ismét lelket önteni a nemzetbe és reményt adott az újrakezdéshez.

    A Trianonban halálraítélt országot újra talpra állította és néhány év múlva már a halotti sorsra ítélt Magyarország lett ismét a térség bezzeg állama, az utódállamok meg nem tudtak igazán mit kezdeni a rablott áruval és területtel sem.

    Hatalmas történelmi mű volt, ami előtt fejet kell hajtanunk!

    Ha nem lett volna Trianon, akkor Magyarországot semmiféle erő sem tudta volna belerángatni a II. világháborúba, megmaradhatott volna a béke szigete, egy közép-európai Svájc.

    De a Trianonban elszenvedett jogos sérelmeinket senki sem volt hajlandó orvosolni, csak az a Németország, amellyel szintén igazságtalanul bántak a Párizs-környéki ,,békekötések" idején. (A ,,felvilágosult" nyugati hatalmak valószínűleg Németország megalázása során maguk hintették el a hitleri fasizmus magjait.) A nyugati hatalmak gyakorlatilag belelöktek minket Németország karmaiba. Bezzeg ha Anglia-Franciaország-USA segítettek volna nekünk Trianon felszámolásában, akkor egészen másfelé megy a történelem kereke számunkra. Nem segítettek (akkor sem és azóta sem).

    Horthy Miklós mélyen lenézte a nácikat és megvetette őket. Elég ha az emlékiratait elolvassuk, nagyon világosan kiderül belőle.

    Az európai hatalmi politika következtében így Magyarország nem vonhatta ki magát a környező eseményekből, így a háborúból sem. Néhány hét, maximum néhány hónap különbséggel mindenképpen belerángattak volna minket a háborúba. A környező országok (Románia, Szlovákia, Horvátország) egymást túllihegve nyalták Hitler talpát, már mind hadat üzent a SZU-nak, egyedül Magyarország őrizte a függetlenségét. Ezt szakította meg Kassa és Munkács szovjetek általi bombázása - ami valószínűleg egy téves szovjet akció volt, amit Szlovákia ellen szántak - ami olyan súlyos casus belli volt, amit egyetlen ország sem hagyhatott válasz nélkül.

    A kezdeti időkben csupán nagyon korlátozott mértékben vettünk részt a háborúban (Románia már akkor kiküldött két hadsereget), csupán a délvidéki hadjáratban már kipróbált gyorshadtest, továbbá megszálló és közigazgatási erőket.

    A moszkvai csata sikertelensége után, 1942. januárjában érkezett Keitel tábornok Budapestre és követelte mind a három magyar hadsereg frontra küldését. Hosszas alkudozás után sikerült lealkudni ezt csupán egy hadseregre, a II. magyar hadseregre. A németek megígértek mindent, hogy felfegyverzik a kivonuló magyar sereget, amely ígéretet teljes mértékben sohasem teljesítettek. Ennek ellenére a II. magyar hadsereg - az akkori magyar hadseregek szintjéhez képest - jobban volt felszerelve.

    A II. magyar hadsereg sorsát ismerjük Nemeskürty István könyvéből, valamint Sára Sándor dokumentumfilmjéből. Hatalmas nemzeti tragédia, de ha valaki 66 év távlatából, az akkor történelmi viszonyok ismerete teljes hiányában azt állítja, hogy elkerülhető lett volna, az egyszerűen hazudik. Akkor már benne voltunk a hitleri-sztálini mókuskerékben, amelyből csak még nagyobb nemzeti tragédiák útján - az ország azonnali román és német megszállása, népirtás, teljeskörű holokauszt - lehetett volna kiszállni.

    Horthy Miklós ezt követően mégis lépéseket tett a háborúból való kilépésre. Nem az ő, illetve Kállai Miklós miniszterelnök hibája, hogy a nyugati hatalmak ismét sorsunkra hagytak minket és hagytak minket Hitler markaiban, illetve később kiszolgáltattak minket Sztálin kényének-kedvének. (Pl. miért nem szálltak partra a Balkánon a szövetséges haderők, ahonnan viszonylag gyorsan beértek volna Közép-Európába, Magyarországra?)

    Ennek a különutas magyar politikának a befejezése céljából határozta el Hitler Magyarország német megszállását, 1944. márciusában. Kirendelte magához Horthy Miklós, a fejére olvasta a nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalásait, megfenyegette őt ismét az ország románok általi megszállásával. Horthy Miklósnak nem volt semmilyen választása. Kállai Miklós miniszterelnök a török követségen kért és kapott menedéket, az ország függetlensége megszűnt, Horthy Miklós hatalmát korlátozták.

    Elkezdődött a teljeskörű mozgósítás és a magyar hadsereg frontra irányítása. Ezzel egyidejűleg a vidéki zsidóság deportálása. Ez nálunk ,,csak" 1944. áprilisában kezdődött meg, akkorra Európa többi német befolyás alatt álló országaiban, már régen befejeződött. Ezzel megszűnt létezni Európa utolsó biztonságos szigete a menekültek számára.

    Horthy Miklós mégis ügyesen lavírozott még ezekben az időkben is. A normandiai partraszállás okozta német pánikot pl. ügyesen kihasználta és leállíttatta a budapesti zsidóság deportálását. A németek őrjöngtek dühükben, de Horthy Miklós határozottságot tanúsított és ellenállt minden fenyegetésnek.

    Időt kellett nyerni, mert aki azokban az időkben ki tudta bekkelni a háború végéig, az életet is mentett.

    A román kiugrás okozta német pánikot is ügyesen használta ki és sikerült kineveztetnie Lakatos Géza vezérezredest miniszterelnöknek. Ezt követően megindultak a titkos tárgyalások az oroszok irányába és a kiugrás előkészítése.

    Hatalmas erő kellett ennek megtételéhez, mert a magyar kormányok mindent tudtak Sztálin addigi aljasságairól, persze hogy nem szívesen lökték a karmaiba az országot és a nemzetet (a későbbi események igazolták is a félelmeiket). Nagyon jól tudták, hogy mit jelent az orosz megszállás, hogy ez mekkora emberveszteséggel és újabb népirtásokkal jár, nem véletlenül tapogatóztak minden erejükkel az angolszászok irányába. Kérték, hogy egy légidesszantos hadosztályt dobjanak le Magyarországon, amely a magyar honvédséggel együtt a németek ellen fordul. (Mint ,,A híd túl messze van" c. filmben is láthattuk.) De a nyugatiak ismét cserbenhagytak minket és odalöktek minket Sztálinnak.

    A katonai kiugrás megszervezésével Bakay Szilárd altábornagy lett megbízva (a ma élő Bakay Kornél történész nagyapja). Kiváló katona, de a németekkel addig szövetséges magyar tisztikar (amely bizonyos tisztelettel nézett fel a jól képzett német hadseregre, annak technikai színvonalára, bizonyos hálát érzett a sikeres területi revíziók miatt is), szembeállítása a németekkel, majd az bolsevikok - amelyet joggal gyűlölt teljes szívvel - oldalára való átállás végrehajtása szinte kivitelezhetetlen folyamat volt.

    Egészen más lett volna a helyzet, ha a németekkel való szembefordulás mellett az angolszászokkal kellett volna szövetkezni. Erre biztosan hajlandó lett volna a magyar tisztikar is.

    A magyar tervekről természetesen mindent tudott a német titkosszolgálat (valószínűleg az akkori Európa legjobb titkosszolgálata) is. Bakay tábornok kiiktatása céljából Budapestre küldték Skorzeny német ezredest, hogy rabolják el őt és vigyék egy német koncentrációs táborba.

    Bakay tábornokot Budapestről rabolták a kiugrás előestéjén Skorzeny emberei, vele együtt a kiugrás terveit is. A kulcsember kiiktatása meg is tette a hatását és utána már katonailag nehezen volt végrehajtható a kiugrás.

    A katonai erők elszabotálását követően már nem volt védhető a kiugrási terv, ezért bukott el és ezért kényszeríthették Horthy Miklós a lemondásra.

    Összességében a Horthy korszakot pozitívan ítélhetjük meg. Az mondjon ítéletet elsőként arra a korra és magára Horthy Miklós személyére, aki az akkori vérzivataros időkben sikeresebben tudta volna irányítani az országot és megmenteni a nemzetet a ráhulló gerendák súlya alól.

    A fentiek alapján minden magyar honvédet hősnek, a halottainkat hősi halottnak kell tekintenünk. Horthy Miklós pedig egy a hazája és nemzete iránt feltétlenül elkötelezett és odaadó nagy államférfinak!

    Horthy Miklós igenis megérdemli a szobrot Szegeden (is)!”
  • 28. Titanilla 2009. január 13. 16:17
    „Sirva olvastam végig a cikket. Az én apám is sok szörnyü dolgot mesélt de ez talán még azokat is felülmúlta! Ugy gondolom hogy azok a hozzátartozók akik még élnek nem igazán dijazzák azt a tervet hogy a "fehérlovas vitéznek " szobrot állitsanak, Meg még a Dóm téren´ Kinek az őrült ötlete! Ez még akkor is bizarr, ha elismerjük a vitéz ur /szándékosa irtam kis betüvel/ u.n. jó tulajdonságait. Ennyi erővel Rákosinak , Sztálinnak is állithatnánk szobrot, akár Hitlernek is, biztosan valami jó tulajdonságuk nekik is volt. Az én szüleim és rokonaim semmi jót nem meséltek arról a rendszerről! Apám 9 évesen ment első elemibe, addig kisbéres volt nagy gazdáknál! Hü de jó lehetett neki! Persz a nagyságos urék társasága biztosan másként vélekedik, meg akinek ma is kezet csókólnak.Ez is álláspont, de a többségnek nem igazán hiányzik a hadur szobra!”
  • 27. CID 2009. január 13. 14:08
    „papsajjt :) Igaza lehet dédidnek, nekem is egy roma "katona" jut eszembe, Sárközi az Egri Csillagokból.”
  • 26. papsajt 2009. január 13. 12:42
    „Nem voltam ott, nem tudom, de dédim mindig azt mondta csak azt tudták elvinni a deportok, aki nem volt velük a Don-kanyarban. Szegénykém 4,5évet húzott le lágerben.
    NEm akarok uszítani, és tényleg nem tudom az igazságot, de a dédi szerint cigányok és zsidók nem voltak honvédeni.
    Bocsánat,ha ez valaki számára sértő. Biztos voltak kivételek.”
  • 25. Tisza 2009. január 13. 11:18
    „horvathi!
    Légy szives foglald össze , hogy szerinted hogyan kellene megitélnünk Horthy szerepét az 1944-es német megszállás , a vidéki zsidóság deportálása, valamint az október 15- i kiugrási kisérlet kapcsán!
    Érdeklődéssel várom válaszodat!”
  • 24. Olvasójuk 2009. január 13. 09:24
    „Palotás Jóska bácsi, bajtársaihoz hasonlóan nagyon sokat szenvedett, személyes elbeszéléseiből ismerem a történteket.
    Az egészségi állapotában a mai napig viseli a szörnyű megpróbáltatások nyomait és köszönet a lapnak, hogy megoszthatta az olvasókkal hiteles történetét.
    Eddigi életében elismerésben nem volt része, de mi a környezetében élők mély hálával tiszteljük Őt kitartásáért és emberségéért. Hosszú és boldog életet kívánok feleségével együtt.”
  • 23. horvathi 2009. január 13. 09:22
    „A sok "nagytudású történésznek" és "66-68 év utáni okosnak" a figyelmébe ajánlom a következőket:


    1./ Én az 1941-´42-es európai helyzetről tettem említést, amikor Németország hatalma csúcsán volt és egész Európa jövője Németország jószándékától függött.

    Az összes európai ország - főleg a közép-európaiak - keresték Hitler kegyeit, hogy bebiztosítsák országuk pozícióját a várható német győzelem utáni időkre. Románia Antonescu marsallja egy külön jellemrajzot megérdemelne, ahogy szolgai módon igyekezett kiszolgálni Hitler minden egyes gondolatait.

    Magyarország és Horthy Miklós még ebben a nehéz helyzetben is jellemesen viselkedett, hiszen a kirobbant német-lengyel háború idején (1939) nem engedte meg, hogy a frissen felszabadult Felvidéken keresztül német csapatokat szállítsanak vasúton a védekező lengyel hadsereg hátába, hivatkozva az ezer éves magyar-lengyel barátságra.

    Ezzel szemben Antonescu bármikor készen állt volna Hitler egyetlen intésére megszállni Magyarországot, hogy itt ugyanolyan mértékű népirtást és zsidó holokausztot hajtson végre mint Romániában már 1938-ban (Transzisztria).

    Ez a román megszállással való fenyegetés eszköze végig ott szerepelt Hitler fegyvertárában, amikor a vonakodó magyar szövetségestől akart valami újabb engedményt kicsikarni.


    2./ A történészek még sokáig fognak vitatkozni a Kassát és Munkácsot ért szovjet bombatámadás és a kőrösfői magyar vasúti szerelvényt ért szovjet repülőtámadás hátteréről, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ezeket valóban az oroszok követték el.

    A ledobott bombák ugyanis egyértelműen szovjet gyártmányúak voltak (cirill betűs feliratokkal) és ezeket a fajta bombákat akkoriban csak egyfajta szovjet típusú bombázógépekre lehetett felerősíteni és ledobni.

    A szovjet támadás nem biztos, hogy szándékosan magyar célpontok ellen irányult, de Szlovákia - lihegve Hitler jószándékáért - akkoriban már hadat üzent a SZU-nak. A szemben álló orosz egységek ócska, régi térképekkel voltak ellátva, amelyben nyoma sem volt a Felvidék egy részének a felszabadulásáról (I. bécsi döntés). Az orosz hadtestparancsnokok azt hitték, hogy ők a szlovákiai ,,Kosice" és ,,Munkacsevo" városokat támadják és nem a magyar Kassát és Munkácsot.

    Ilyen komoly támadásokat - Kassán a főposta épületét bombatalálat érte, halálos áldozatokkal - pedig egyetlen ország sem tűrhet el. Ezek valóban háborús casus belli esetek voltak, amikre Magyarország csak egyféleképpen válaszolhatott.


    3./ Egyetértek azzal, hogy Horthy Miklós szobrát akár a zsinagóga kertjében is elhelyezhetnék, hiszen Európában éppen a magyarországi (főleg a budapesti) zsidóság élte túl a legnagyobb számban a holokausztot, főleg Horthy Miklós tevékenysége eredményeként. Nálunk a zsidóság a német megszállás bekövetkeztéig (1944. március 19.) relatíve biztonságban élt, sőt Európa többi országából is ide menekültek az üldözöttek, akiket Keresztes-Fischer belügyminiszter védelemben részesített.

    De én egyenlőre megelégednék már azzal is, hogy a szegedi Dóm-téren felállításra kerüljön egy Horthy Miklós szobor és személye végre méltó helyet kapjon a magyar történelem megítélése szempontjából.


    Tehát igenis kötelességünk hálával megemlékeznünk a Doni csatákban hősi halált magyar honvédekről!”
  • 22. Nagygábor 2009. január 13. 07:37
    „Palotás bácsi . minden tiszteletem az Öné és a feleségé.
    ......................................................................
    "Kétszázezer hősre kell emlékezni, akik harcoltak a Don-kanyarban, közülük 150 ezren meghaltak, megsebesültek vagy hadifogságba estek, többen, mint ahány magyar együttvéve részt vett Mohácsnál a török elleni és Muhinál, a tatárok elleni harcokban.
    A történelemben nem fordult addig elő, hogy hadvezér, aki még oly keserű vereséget is szenvedett el, olyan szavakkal szólt volna saját katonáihoz, mint Jány Gusztáv vezérezredes hírhedt hadparancsában. Meggyalázta ezt a hadsereget a csend, amely a katasztrófát itthon követte. Az újságok lapjaiból és a filmhíradók tekercseiből nem, legfeljebb a halotti értesítések nagy számából derülhetett ki, hogy mi történt az orosz sztyeppén... (...) ... Majd ismét meggyalázták évtizedeken keresztül azok, akik nem tudtak különbséget tenni bűnösök és áldozatok között. Meggyalázták azzal, hogy szégyellték a hadifogolytáborokat túlélt és hazatért honvédeket, a magyar föld egyszerű parasztjait, a munkásokat, hivatalnokokat."”
  • 21. Logaritmus 2009. január 12. 21:44
    „horvathi:
    "Németország jószándékától függött Európa jövője"
    - Ez nem igaz, amit az is bizonyít hogy a háborút elvesztették.

    "Magyarország csak késve és vonakodva - a Kassát és Munkácsot ért orosz bombatámadást követően..."
    -Amit talán éppen a magyar kormány hajtott végre, hogy legyen casus belli a hadbalépésre és a vonakodókat is meggyőzze.

    "Ha nem lép be a németek oldalán a háborúba, akkor Németország nagyon gyorsan megszállta volna Magyarországot és a háború végére a teljes holokausztot végrehajtotta volna..."
    - A Jobbik által osztogatott szintén jobboldali SZálasi Ferencnek "hála" Németország így is megszállta Magyarországot, a zsidók nagy részét így is megölték, és a nemzeti vagyon egy jókora részét is tönkretették vagy egyszerűen ellopták.



    zumike: "egy embert az egész életműve és nem egy cselekedete alapján kell megítélni..."
    Teljesen jogos. Horthynak is voltak erényei, meg Kádár Jánosnak is - ugyanígy Kossuth Lajosnak is voltak gyengéi, mint mikor pl. lelépett az állami pénzekkel és elfelejtette visszaadni. De attól még méltatlan és szégyenteli dolog, kegyeletsértés lenne a Dóm téren vagy bárhol, komoly helyen szobrot emelni Horthy Miklósnak.”
  • 20. CID 2009. január 12. 21:10
    „"Ha akkor beintenek nekik, akkor a deportálások már 42-ben megindultak volna és a fővárosi zsidóságból nagyjából annyian maradtak volna meg, mint a máramarosiból..."
    Szegény Jobboldal, kígyót melengetnek a keblükön.
    Lehet a zsinagóga kertjében kellene felállítani a Horthy szobrot :)”
  • 19. CID 2009. január 12. 21:00
    „Na most megint én leszek a bunkó, de ha dédapáinkat nem küldi ki a Don kanyarba( mármint ellentengernagy úr ), akkor folytatódtak volna a deportálások ? És akkor...........”
38 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ebeknek is kutya hideg van

Túlzás, hogy kutya bajuk a bundás négylábú kedvenceinknek, mert bírják a kemény fagyot. Rájuk is… Tovább olvasom