Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Dörnyei Gábor lépésről lépésre halad a csúcs felé

Szeged - Gyerekkorában feljelentették a szomszédok a szegedi Dörnyei Gábort, amikor makkosházi, hetedik emeleti panellakásukban túl hangosan dobolt. A 37 éves fiatalember azóta számos magyar és nemzetközi díjat kapott, egyetemen tanít és tananyagot írt. Ha lehetne, szívesen született volna 20 évvel ezelőtt, az élő zene aranykorában. A Londonban élő dobos a napokban Szegeden tartott telt házas mesterkurzust.
 Névjegy

Dörnyei Gábor 1977. december 17-én született Szegeden. Édesapja jogász, édesanyja közgazdász. Magyarországon az év dobosának választották, 2004-ben elnyerte az Arany Dobverő-díjat. Rendszeresen közreműködik a Walt Disney Co. stúdiófelvételein. Több mint 30 CD-n, 4 DVD-n és közel 100 rádiófelvételen hallható. 2010 februárjában Anglia legnagyobb dobos magazinja, a RHYTHM Magazine a világ 10 legjobb fiatal dobosa közé sorolta.

– Szegedről, Makkosházáról indult a karrierje. Mára eljutott odáig, hogy világszerte ismerik a nevét.

– Nem volt egyszerű. Lépésről lépésre sikerült. Először is: a dobolás elvette az eszemet. Megszállottként játszottam. Az általános iskolából hazaszaladtam dobolni a húszperces nagyszünetben. Szemben laktunk, az Ortutay utcában. Egyfolytában és mindenen doboltam. Annyira élveztem a ritmust, hogy nem tudtam abbahagyni. Ez azóta is megvan bennem, csak eltelt néhány év. Az első úttörődobomat a Kárász utcai Triál hangszerüzletben vettem, kiskakasok voltak az oldalára festve. Egy vacak dob volt, de még így is annyira hangos, hogy tele kellett tömnöm ruhákkal, hogy a hetedik emeleti panellakásban dobolhassak. Még így is feljelentettek a szomszédok.

– Van, volt zenész a családban?

– Senki. A Jóisten akarta így. A dobolás előtt egyetlen dolgot csináltam szívvel-lélekkel: énekeltem. Az énekhang és a ritmus a két legősibb hangszer.

– Mi volt a második lépés? Hogyan nőtte ki Szegedet, majd később Magyarországot?

– Édesanyám tanácsára elkezdtem Bedő Gáborhoz járni a zeneiskolába. 17 éves koromban Budapesten vettem magánórákat. Akkor már zenekarokban játszottam. Pesten ragadtam, egyik meghívás után jött a másik. Azon kaptam magam, hogy 18 évesen, 1996-ban az első országos turnémon játszom. Ez volt a Friderika-turné. 19 évesen jutottam ki a Bahamákra. Ez volt az első nagy külföldi munkám. Egy óceánjáró luxushajón zenéltem. 2004-ben bekerültem a Magyar Rádióhoz. Három évig dolgoztam a Magyar Rádió big bandjében, a Stúdió 11-ben. 2007-ben megszűnt ez az állás, akkor voltam 30 éves. A 30. születésnapomat az Almássy téri Szabadidőközpontban ünnepeltük egy koncerttel. Utána szépen összepakoltam, és áttettem a székhelyemet Londonba.

– Miért pont London?

– Mindig vonzott ez a város. Imádom, ahogy kinéz: az épületeket, az embereket. Az esőt leszámítva mindent szeretek. Számomra London volt a legjobb hely, ahova el tudtam menni, és ami nem Amerika. New York, Los Angeles, London a zenei élet három epicentruma. Rengeteg világklasszis produkció készül ezekben a városokban.

Dörnyei Gábor lépésről lépésre halad a csúcs felé. Fotó: Frank Yvette (galéria)

– A zenélés mellett tanít is, tankönyvet írt.

– A londoni The Institute of Contemporary Music Performance-ban tanítok. 2014-ben megírtam egy amerikai egyetemnek, a Detroit Institute of Music Educationnek a teljes dobtananyagot, amit 2014 szeptemberétől tanítanak. Ez óriási presztízst jelent. A tananyagot átveszi Anglia első online egyeteme. 26 éve egy irányba megyek. Sokan hatalmas lendülettel belevágnak valamibe hétfőn, de kedden már nem érdekli őket. Nekem sikerült megtartanom az irányt. Szeretnék mindent elérni, amit lehet. Nem fogok sárkányrepülőzni a jövő héten, mert nem érdekel. A legnagyobb megtiszteltetés, ami 2015-ben vár rám, hogy a Modern Drummer magazin áprilisi számában interjúm jelenik meg. Azt mondták, hetente 300 dobos keresi meg őket, hogy szerepelhessen a magazinban. Engem úgy választottak ki, hogy nem is jelentkeztem. Ha egyetlenegy dolgon lehetne változtatni, akkor szívesen születtem volna 20 évvel ezelőtt. Akkor volt az élő zene aranykora.

– Milyen zenét hallgat?

– A rappereket nem nagyon szeretem, mert nem tudnak muzsikálni. A sztár DJ-ktől a falra mászom. A nem sztár DJ-ktől pedig még inkább. Ennek ellenére majdnem mindenevő vagyok.

– Rengeteget utazik, járja a világot. Saját magára, magánéletre marad ideje?

– A szabadidő értékes, ritka kincs. Ha van, próbálok relaxálni, elmegyek egy szép helyre. Legutóbb Mallorcán voltunk a párommal egy hetet. Jó volt lábat lógatni a tengerparton.

– Meg lehet élni a zenélésből?

– Én mindig megéltem belőle. Szerencsésnek tartom magam, hogy soha életemben nem kellett semmi mást csinálnom. Ehhez persze az is kellett, hogy édesanyám megtanítson a munka fontosságára. Középiskolás koromban a Hungária Szálló előtt – ez a mai Novotel – mostam a kocsik ablakát a nyári szünetben. Édesanyám azt mondta, ha szeretnék egy dobot magamnak, akkor dolgozzak meg érte.

– Hiányzik Szeged?

– Nagyon. Nekem az lenne az igazi nyaralás, kikapcsolódás, ha egyszer haza tudnék jönni egy hétre sétálni a Tisza-parton. Bízom benne, hogy erre rövidesen sor kerül.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szögre akasztja fakanalát Rácz László

Ötven éve alig volt falunap vagy egyéb gasztronómiai rendezvény Csongrád megyében, amin ne vett… Tovább olvasom