Szeged - delmagyar.hu

Tavaly volt harminc éve annak, hogy Turcsányi Imréné Pannika megalakította a Vöröskeresztes Nyugdíjas Klubot, majd a társaság kettévált, és megszületett az Alkony Nyugdíjas Klub. A családsegítő Bölcs utcai klubjával ez a három közösség fogja össze a városrész szépkorúit.

Az Alkony klub tagsága nem fogy, hanem növekszik. Fotó: DM/DV

– Előbb Kormos Ferenc, majd Jakusné Jolika vezette, én nagyjából 14 éve vettem át – számol utána Kovács Ferencné Icuka. – Olyan nagyszerű ez a 90 fős csapat, annyira segítőkészek, aktívak, hogy el sem tudom mondani. Mindenkiből árad a szeretet, és itt nem az a lényeg, ki mennyit kap, hanem hogy ki mennyit tud adni. Jólesett, amikor egy karácsonyi lapon azt írta egy tagtársunk: nagyon boldog, hogy jöhet, mert azzal a mosollyal, amivel én fogadom, feltöltődik a lelke. Nemhogy fogynánk, mindig szaporodunk, 27 pár van, a többiek asszonyok, a férfiak kicsit gyámoltalanabbak, nem mernek eljönni. Hétfőnként a székhelyünk a művelődési ház, a tagok hozzájárulásából és a képviselőink segítségével hozzuk össze a programokat. Az öttagú vezetőség negyedévente határozza meg a csapásirányt, hogy batyus névnapot ünnepelünk, koszorúzunk, kirándulunk vagy teázunk és kártyázunk. Büszke vagyok, hogy bármilyen rendezvényt szervezünk, senki nem mond nemet, szó nélkül jön és segít. Mert ez csapatmunka ám, itt egy ember nem érvényesül. Itt akár ügyvezető volt valaki, akár földet művelt, mindenki megfogja a munka végét. És igyekszünk a dorozsmai hagyományokat megőrizni.

Kitüntetettek Kovács Ferencnét az idősügyi tanács kitüntette a klubért végzett munkájáért, a legutóbbi dorozsmai napokon egy tagtársuk, Görög József kapott Dorozsmáért kitüntetést.

A kirándulásokat szervező gazdasági vezető, Ficsor Mihályné Marika megjegyzi, mivel a klub nincs bejegyezve a bíróságnál, nem kapnak önkormányzati támogatást, de ami nekik jobban fáj, nem kapnak meghívást sem a központi rendezvényekre. Ennek ellenére zajlik az életük, ma Ambrózfalvára buszoznak, az ottaniak meghívására. A nyári szünetet augusztus végén zárják, szeptemberben Kalocsára, Forráskútra kirándulnak, és Sziksósfürdőre is kimennek. – Látni kellene Icukát, ahogy tyúkanyó módjára terelgeti a csapatot és megoldja a problémákat. Aki meg eljön a rendezvényeinkre, előbb panaszkodik, hogy itt fáj, ott fáj, a buli végére meg még tvisztel is. Terápia ez! Persze ha megtudjuk, hogy valaki beteg, segítségre szorul, meglátogatjuk, bevásárolunk neki – fűzi tovább a szót Marika. – Lehet, hogy Dorozsmára azt mondják, zárt közösség, nehezen fogad be valakit, ránk ezt nem mondanám. Jönnek közénk fiatal nyugdíjasok, jól érzik magukat, ők a folytatás zálogai. Persze ez is kölcsönös, nagyon fontos a hozzáállás. Nagyon büszkék vagyunk a származásunkra, ha valahol kérdezik, mindig azt mondjuk, hogy Szeged mellől, Dorozsmáról jöttünk.