Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Down-dada, segítő szolgálatban

A deszki Kovácsné Patyik Gabriella első gyermeke Down- szindrómával született 1991- ben. Néhány évvel később az édesanya a Down szülői szolgálat dadája lett, azóta segíti a hasonló sorsú családokat.
Kovácsné Patyik Gabriella beteg gyermeket nevelő családokat segít. Fotó: Schmidt Andrea
A deszki Kovács házaspár 1991-ben várta első babáját. A terhesség problémamentes volt, az édesanya, Kovácsné Patyik Gabriella részt vett az összes kötelező szűrésen. Mégis csak a baba megszületése után tudta meg: Réka kromoszóma-rendellenességgel jött világra. Bővebb tájékoztatást nem kaptak, csak a zárójelentésen olvasták, hogy a kislány vélhetően Down-szindrómás, ráadásul szívbetegséggel született. Nehéz hónapok következtek rájuk.

A baj összeköt

– Egészséges babát vártunk, nagyon boldogok voltunk, hogy megszületik az első gyermekünk. Amikor megtudtuk, hogy Réka nem egészséges, tanácstalanok és elkeseredettek voltunk a férjemmel, azt sem tudtuk, hova forduljunk. Végül a nemrég elhunyt Tekulics Péter professzor állt mellénk, elküldött minket Budapestre, a szabadsághegyi gyermekgyógyintézetbe, ahol Rékának gyógytornát írtak elő.

Két évvel később, 1993-ban egy másik deszki családnál is Down-baba született. A helyi védőnő Gabrielláékhoz küldte a szülőket, mondván: meg tudják osztani tapasztalataikat, gondjaikat. Gabriella életében ez sorsfordító esztendő volt: ettől kezdve nyitott szemmel járt, s ha Down-kóros gyermeket látott az utcán, a fodrásznál, szóba elegyedett az anyukákkal. Később a szegedi Boldogasszony sugárúti fejlesztő bölcsődében – ide jártak a Down-szindrómás gyerekek – más szülőkkel is megismerkedett. Ott hallott arról, hogy Zánkán tartja találkozóját a Down Alapítvány, amely később létrehozta a Down Dada Szülői Szolgálatot.

Családterápia

– Egy Down-gyerek születése nagyon nagy trauma, a családot is gondozni kell. Erre pedig egy másik család a legalkalmasabb – magyarázta Gabriella. – Ismerősök adják tovább a dada telefonszámát. Amikor családlátogatásra megyek, nemcsak 14 éves Réka lányom jön velünk, hanem a 12 éves fiam, Kornél, és a férjem is. Úgy látom, az édesapáknak nagyon fontos, hogy egy másik, hasonló helyzetben lévő férfival beszéljék meg gondjaikat.

Gabriella Szegeden laborasszisztensként dolgozik, önkéntes dadaként nyolc Csongrád és Békés megyei családdal tart kapcsolatot. Nem csupán a Down-baba szültése okozta traumát segít feldolgozni a családoknak, gyakorlati tanácsokat is nyújt nekik.

Nincsenek egyedül

– Elmondjuk a szülőknek, hogyan juthatnak közgyógyigazolványhoz, ingyenes parkolási igazolványhoz, gyermeknevelési támogatáshoz, hova vihetik a gyermeket korai fejlesztésre, gyógytornára, bölcsődébe.
Az asszony még most is úgy látja: a gyermek születése után az intézményekben nem kapnak elegendő felvilágosítást a szülők. Ezért a szolgálat azt szeretné, ha a dadák már a kórházakban, klinikákon találkozhatnának a Down-gyermekes szülőkkel. A legfontosabb ugyanis, hogy érezzék: nincsenek egyedül.

– Egy sérült, fogyatékos gyermek az egész család életét megváltoztatja. Réka születése után megerősödött a kapcsolatom a férjemmel, aki nagyszerű ember. Kornél fiam védi és félti Rékát, számára természetes, hogy a nővére nem olyan okos, nem olyan ügyes, mint a többi gyerek. A szolgálat számomra szép feladat, s ha visszatekintek a Rékával töltött elmúlt 14 évre, csak azt tudom mondani: neki köszönhetően lettem jobb, értékesebb ember.

Olvasóink írták

  • 2. Hajnal Veronika 2008. június 20. 11:45
    „Ezen a cikken keresztül is még inkább megtanulja az emberi életet értékelni mindenki s tud reményt meríteni.
    Hajnal Veronika vagyok gyp- asszisztensként dolgozom imbecilis gyerekek között.
    A csoportonban 3 Down-szindrómás gyermek is van.
    A lehető legtöbbet tőlük tanulok szeretetről, odafigyelésről, türelemről.
    Csatlaozom a korábbi hozzászólóhoz, ezt a megpróbáltatást csak Istennel lehet végig vinni, nekem is ez ad erőt a mindennapi munkához.
    Köszönöm, hogy olvashattam történetüket!
    Legyen Isten gazdag áldása munkájukon!
    Hajnal Veronika”
  • 1. Nagy Andrásné 2008. január 12. 19:30
    „Nagyon szép és meghatóan írja le a kisbabája születésének történetét. Csodálom a segíteni akarás a hasonló sorsú embereken. A cik olvasásánál még a könnyem is kicsordult annyira meghatódtam. Nagy Andrásné vagyok Gyógypedagógiai asszisztenskén dolgozom és a vizsgai szakdolgozatom témája a Down-szindrómával született kisfiú gyógypedagógiai fejlesztése. a születésétől kezdve a korai fejlesztés integrált ovodai csoportban
    való foglalkozásuk, speciális iskolai fejlesztés a gyógypedagógiai iskolában, majd a későbbi útógonozás, szociális rehabilitáció. Minden területet végig jártam és mondhatom, hogy még sohasem szerettek és tiszteltek sehol annyira mint a Down-szindrómás gyerekek, vagy felnőttek. Nagyon szeretném Önökkel felvenni a kapcsolatot ha lehetne és szeretnék én is segíteni még távolról is.
    Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a gyerekek élet kilátásai jók legyenek, mert ha ők nem is hát akkor kik és persze az édesanyjuk
    akik ezt a nagy traumát átélték ezt csak az tudja végig csinálni akinak Istenben való hite van és nem adja be intézetbe csak azért mert az orvos azt ajánlja, és mert a társadalom nem olyan amilyennek kellene lennie /befogadó/ toleráns, empátiás.
    Gratulálok hozzá.és sok sikert és kitartást .
    Tisztelettel. Nagy Andrásné.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hűsöljön lapunkkal ma a Partfürdőn!

Soha jobb időpontra nem szervezhettük volna a Délmagyarország fürdőpartyját, mint mára, amikor az… Tovább olvasom