Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Drámaírók viadala a REÖK-ben

Szeged - Rendhagyó drámaíró verseny kezdődött tegnap Szegeden, a REÖK-ben: három ország négy magyar szerzőjének 24 óra alatt a Kogart-kiállításon szereplő festmények ihletésére kell egy-egy színművet írnia. A darabokat négy társulat színészei ma este fél 7-től adják elő a Reök-palotában.
Sorsolással döntötték el tegnap a REÖK-ben, hogy a drámaíró verseny négy résztvevője, a szegedi kötődésű Podmaniczky Szilárd, a pécsi Balogh Robert, az újvidéki Beszédes István és az Erdélyből érkezett Hatházi András a magyar festészet remekeit bemutató Kogart-kiállítás melyik termét kapja. Egy teljes nap áll rendelkezésükre, hogy Munkácsy, Rippl-Rónai, Csontváry, Vaszary és a többi jeles alkotó festményeinek ihletésére egy-egy új darabot írjanak.

– Az erejével, idegrendszerével is gazdálkodnia kell ilyenkor az embernek. Három óra alatt tíz oldalnál többet nem tudok megírni, úgy kell beosztanom az időmet, hogy elkészüljön a darab. Több olyan képet is láttam, ami megmozgatta a fantáziámat, például egy hajóról rögtön az utazó emberekre asszociáltam – árulta el Podmaniczky Szilárd, akit Fortuna az első emeleti egyes terembe irányított. Ifj. Markó Károly Itáliai táj című képén is szerepel egy vitorlás, de izgalmas lehet számára 1888-ból Brodszky Sándor festménye, A Balaton Zala megyei partján – néhány éve ő is a tó mellett telepedett le.

A versenyző drámaírók: Hatházi András, Podmaniczky Szilárd, Beszédes István és Balogh Robert a REÖK egyik kiállítótermében Fotó: Segesvári Csaba
A versenyző drámaírók: Hatházi András, Podmaniczky Szilárd, Beszédes István és Balogh Robert a REÖK egyik kiállítótermében Fotó: Segesvári Csaba

– Munkácsy képei vannak rám a legnagyobb hatással, talán azért, mert az asztalomat az ő képeivel szemben helyezték el. Az a jó ebben a versenyben, hogy az időtényező miatt afféle olimpiai sportággá válik az írás. Némi rutinnal is rendelkezem már, hiszen az Újvidéken megrendezett vajdasági magyar drámaíró versenyen kétszer is részt vettem – mondta a zentai születésű Beszédes István. Szerinte a színházak is profitálhatnak abból, ha élő a kapcsolatuk a kortárs szerzőkkel. Shakespeare és Moliére idejében még teljes volt a szinkron a darab és a produkció születése között – kicsit ehhez hasonlít ez a verseny.

– A színészek, rendezők és a szerzők itt egymásra találhatnak. Fontos, hogy figyeljenek egymásra, mert szüksége van a mai magyar színháznak az irodalomból érkező friss impulzusokra, érvényes gondolatokra. Sok jó írónk van, aki ügyesen tudja provokálni és magával ragadni a színházat. Korábban voltak olyan versenyek, ahol napi újsághírek alapján írtak darabokat. Ott óhatatlanul valamilyen valóságos anyagban kezdtek tapicskolni a szerzők, könnyebben elmentek a naturalisztikus szövegek irányába. Itt, a kiállításon kulturális impulzust kapnak a versenyzők; nem az „elgázolta, lemondatta, megfojtotta, leszúrta, kidobta az ablakon" lesznek a kulcsszavak, hanem kulturális párbeszéd jöhet létre a mai, érzékeny írók és az akár több száz évvel ezelőtt született festők között – bizakodott a zsűri elnöke, Solténszky Tibor. A Színházi Dramaturgok Céhének alelnöke szerint remekművek ritkán születnek az ilyen versenyeken, de nem is ez a cél, Picasso vázlataiban is benne vannak a remekművek gyökerei.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akár napi 28 zsák szemét a szatymazi pihenőnél

Szatymaz - A szatymazi megállóban ottjártunkkor éppen összeszedték a szemetet, de megtudtuk: egy nagyobb kamionos dömping után 28 zsákra való PET-palack, papírszemét és ételmaradék gyűlik össze. Tovább olvasom