Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Dystopia a hagymás rostélyoshoz

A tengerentúlról is érdeklődnek a szegedi metálzenekar, a Dystopia új albuma iránt. Hobbiból csaptak a húrok közé 11 éve a fiúk, most pedig második lemezükkel hiánypótló munkát tettek az asztalra. Ki tudja, talán egy áttörés szemtanúi vagyunk?
Hat év kihagyás után megjelent a szegedi Dystopia zenekar második lemeze, és néhány hét alatt akkora sikert ért el, amin maguk a zenészek is meglepődtek. Külföldi zenei portálok ajánlják olvasóiknak a metalzenét játszó csapatot, de keresték már őket egy chicagói rádiótól, hogy lemezt kérjenek a dalok sugárzásához, és francia, sőt ausztrál hallgatók is megtalálták a Way to Unfold címet viselő anyagot a világhálón. A legextrémebb elismerés talán mégis az, hogy a meat’n’metal (hús és metal) gasztroblog az ő zenéjüket ajánlotta a hagymás rostélyos receptjéhez.

11 éve a szegedi Hammido zeneiskolában találkoztak, meséli Vári Gábor (gitár, ének) és Bajusz Péter (basszusgitár), a két alapító tag. Rögtön megtalálták a közös hangot, és a mai felállásból azonnal csatlakozott hozzájuk Mezey Balázs (gitár) is. Feldolgozásokkal kezdtek, a lazítás volt a cél, nem az, hogy bármi komolyat létrehozzanak. Hobbiból zenéltek, miközben épp csak beiratkoztak az egyetemre, vagy kezdték a felnőttek hétköznapjait élni.

Nem akarták veszni hagyni a zenekart

Két demófelvételt és egy énekesváltást követően azonban 2008-ban mégis megjelent az első saját lemezük, az Incompetence Drive, amit hosszú szünet követett. – 2007 körül kezdett el mindenki dolgozni, és munka mellett ezt a hobbit nagyon nehéz űzni – mondja Bajusz Péter. Sok időt vesz el, és költséges is – derül ki –, de az örömért, amit okoz, megéri. Azért teljes csend nem telepedett a bandára, amennyit tudtak, koncerteztek. Sokat köszönhetnek a koncertszervezőjüknek, Darvasi Líviusznak, aki a passzív évek alatt is a köztudatban tartotta a Dystopiát, és így könnyebbé tette a visszatérést, amikor a fiúk rájöttek, hogy nem akarják süllyesztőben látni a zenekart.

Vári Gábor és Bajusz Péter azonnal megtalálta a közös hangot. Zenéjüket ma már szerte a világon hallgatják. Fotó: Frank Yvette
Vári Gábor és Bajusz Péter azonnal megtalálta a közös hangot. Zenéjüket ma már szerte a világon hallgatják. Fotó: Frank Yvette

– Az elmúlt években két országos turnén is részt vettünk, és a másodiknál már egyértelmű volt, hogy összeszedjük magunkat – mondja Bajusz Péter. – Persze sohasem tespedtünk bele abba, hogy a helyzet nem változik meg. Mindig élt bennünk a remény, hogy egyszer készül még új lemez, de csak most jött el az ideje a visszatérésnek – teszi hozzá Vári Gábor.

Nincs magyaros hiba a szövegekben

Nem gondolták ezt így mind, az eredeti dobosuk, Hajnal János kiszállt a bandából, bár a lemezen még az ő keze munkáját halljuk.
De mi lehet a nem várt siker titka? – kérdeztük a zenészeket, akik úgy érzik, most, 11 év elteltével végre megtalálták a saját hangjukat. – Mi nagyon dallamos, de technikás, nem buta zenét játszunk – mondja Gábor, és hozzáteszi, ez ma hiánypótló az underground színtéren.

– Igazából nem nagyon hallottam még olyan zenekart, ami ilyen durva gitártémákra hozza ezeket a majdhogynem mainstream dallamokat. Többen írták, hogy olyan zenét játszunk, ami sokaknak kapaszkodó lehet egyik stílusból a másikba. Az átmenet jellemez minket – veszi át a szót Péter. Ráadásul, valószínűleg már nincs semmi zavaró „magyaros" hiba az angol kiejtésben, mondják.

A teljes album letölthető: http://dystopiahungary.bandcamp.com/releases

Saját hang, külföldi rajongók, nemzetközi elismerések Szegedről – szép mérleg, de adódik a kérdés, hogy mi lesz, ha még jobban beindul a szekér. Zenészek ők, akik mellesleg marketingesként, közgazdászként, hangmérnökként dolgoznak, vagy fordítva?

Zenészek, akiknek másik állásuk is van

Nehéz erre válaszolni, mondják, mert a lelkük mélyén jól tudják a választ: persze hogy zenészek, viszont a számlákat nekik is fizetniük kell, és nem a zenészlét a legstabilabb bevételi forrás manapság. Mégis, mi lenne, ha holnap csörögne a telefon, és turnéfelkérést kapnának mondjuk Franciaországba? – kérdezzük.

– Az ésszerűség keretein belül ragadnánk meg a lehetőséget. Biztos elfogadnánk egy felkérést, de van munkahelyünk, amire tekintettel kell lenni. Lehet kockáztatni, minden félretett pénzt beleölni egy promócióba, és várni, hogy berobbanunk-e, és lehet biztonságosan is próbálkozni. Mi nyilván az utóbbit választjuk majd, mert így szocializálódtunk – válaszol Gábor.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkel a szétlopott tanpálya

Vevő jelentkezett a szegedi Sándorfalvi út melletti autóvezető-tanpályára, amelyet nem használnak évek óta. Tovább olvasom