Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Egy élet témája: az élő állapot

Szeged - Az élet titka izgatta Szent-Györgyi Albertet. Egy életen át kutatta az élő anyag állapotát. Erre készítette föl magát a tudós vándorévek alatt.
Kutatásai az akkori biokémia alapkérdése, az élő rendszerek energiaforrásául szolgáló oxidációs folyamatok megismerésére irányultak. Mire 35 évesen kinevezték Szegedre professzornak, harmincnál is több tudományos dolgozatot közölt a produktív, termékeny kutató.

Szegeden sziporkázott: a hexuronsavról vagy másképpen: aszkorbinsavról 1931-ben itt született cikkében jelentette be, hogy ez a C-vitamin. Nemzetközi ismertségét talán annak is köszönheti, hogy – egyéniségéhez híven – a Szegeden természetes úton, az általa kidolgozott módszerrel, a pirospaprikából előállított kristályos anyagból, az aszkorbinsavból küldött minden olyan tudósnak, aki hasonló témával foglalkozott.

A pirospaprika diadala

„Főleg a magyar pirospaprikának köszönhető, hogy olyan figyelemre méltó rövid idő – két év – alatt a C-vitamin a titokzatosság homályából az olcsó szintetikus termékek birodalmába került. Ma a C-vitamint alacsony áron, mázsaszám állítjuk elő szintetikusan" – írta Szent-Györgyi az Egy biológus gondolatai című művében.

Szakmai elismerés, hogy először „csak" jelölték, majd 1937-ben el is nyerte az Orvosi és Élettani Nobel-díjat. Ezt – a közvélekedéssel ellentétben – nem a C-vitamin felfedezéséért kapta, hanem a „biológiai oxidációs folyamatok kutatása terén elért eredményekért", különös tekintettel a fumársav katalízis és a C-vitamin jelentőségének tisztázására". Vagyis a korabeli biokémia alapkérdéseinek tisztázásáért. A négy szénatomos dikarboxisavak oxidációs sorának felállítása a későbbi Citrát-ciklus egyik felének felfedezőjévé tette Szent-Györgyit.

Ha munkához látott, nagyon dolgozott. Gyakran már hajnali négykor az íróasztalánál ült. Mégsem az elméleti spekuláció, hanem a közvetlen tapasztalat, a kísérletezés embere. Ám egyszerre több témával is foglalkozott. Szegedi professzorsága idején három területen jutott jelentős eredményre. A C-vitamin azonosítása mellett a szöveti oxidációk elmélete terén hozott újat, továbbá a bioenergetika alapkérdése, az izom-összehúzódás biokémiájáról vallott elképzeléseket változtatta meg 1941 és 1943 közötti kutatásaival a miozin, az aktin, az aktomiozin azonosítása és az ATP szerepének tisztázása révén.

Szegeden lett csapatjátékossá Szent-Györgyi Albert – munkatársaival az egyetemi intézet előtt.
Fotó: Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye

Csapatjátékos lett Szegeden a „prof". Addig is bizonyította, képes együttműködni egy-egy tudóssal, de Szegeden tanítványok és munkatársak „hada" dolgozott irányításával, illetve mellette. A kora reggel kezdődő munkát, ebéd után, két óra körül megszakították: a „prof" együtt sportolt csapatával, így testileg és szellemileg felfrissülve tértek vissza laborbeli feladataikhoz. Délután ötkor a teasarokban gyűltek össze: teázás közben az egyetlen tiltott témán, a tudományon kívül sok minden szóba került az irodalomtól kezdve, a politikán át a magánéleti problémákig. Az intézet könyvtárszobájában zeneesteket, szilveszteri mulatságokat tartottak – írja Szabó Tibor és Zallár Andor abban a kötetben, mely a szegedi évek keresztmetszetét adja. Nemzetközileg elismert tudósokká fejlődtek mellette első munkatársai: Banga Ilona, Laki Kálmán, Straub F. Brunó, Gerendás Mihály, Huszák István és Guba Ferenc.

A Szegeden fölvetett témákon továbbhaladva az emigráció negyven éve alatt – többek között – izomkutatással foglalkozott, és a ráknak, annak a gyilkos kórnak a lényegét és ellenszerét kereste, amely elragadta tőle szeretett második feleségét, Mártát és egyetlen gyermekét, „kis Nellit" is. Akkoriban már „ismeretterjesztő" cikkeket is írt, némelyek címe beszédes: Az élet lényegéről, Az élet jellege, Az anyag élő állapota.

Mások mondták

„Olyan magas színvonalra emelte intézetében a csoportmunkát, amire nem volt példa addig. Olyan baráti, szellemi együttest teremtett maga körül, amelyben nem kellett elhalványulnia az egyes résztvevők egyéniségének a nagy tudósé miatt, és éppen ezért vált magas színvonalúvá a csoport tevékenysége" – emlékezett Bagdy Dániel Szent-Györgyire 1986-ban az Élet és Tudományban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindentudás Egyeteme – Szeged: Seres László

Szeged - Hogyan elégíthető ki a növekvő energiaigény? Miért nem alkalmazzák az alternatív energiaformákat? Tovább olvasom