Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Egy életem van, azt így kell leélni

Szeged - Rádiót hallgat, tévézik, számítógépen hangkártya segítségével tájékozódik, barátaival horgászik a Vakok Otthonában élő, 38 éves Lénárt Csaba. Négy végtagja közül már csak a bal keze ép teljesen: mindez súlyos cukor- és vesebetegségének következménye. Sorsába beletörődött, életét optimistán szeretné leélni.
Akinek bármi baja van az életével, családi körülményeivel, munkájával, annak azt javaslom: ismerje meg Lénárt Csabát. Erőt meríthet a vele való beszélgetésből, abból az életszemléletből, ahogy ő egyik sorscsapást a másik után túlélte, és elfogadta.

A 38 éves, súlyos cukor- és vesebetegségben szenvedő férfi 10 éve él a Vakok Otthonában. Kétágyas szobában lakik, egyetlen ép kezével látja el magát. Reggel felkel az ágyából, átül a kerekes székébe, mosakszik, reggelizik. Ha napközben megéhezik, kiveszi a kis hűtőjéből a városból hozatott szalámit, az asztalra teszi, csonkolt karjával lefogja, bal kezével pedig felvágja.

Egész nap szól a rádió, így Csaba naprakész a világeseményekből, mindenről van véleménye. Szobája sarkában ott a szintén saját pénzén vásárolt számítógépe, amelynek kezelését Budapesten, 3-3 hónapos tanfolyamon sajátította el. A gép beszél hozzá, már amikor működik: nemrégiben ugyanis elromlott a hangkártya, és amíg a bátyja nem hoz újat, ki van rekesztve az internet világából.

Lénárt Csaba a Vakok Otthonában él: egyetlen ép kezével látja el magát. Fotó: Frank Yvette
Lénárt Csaba a Vakok Otthonában él: egyetlen ép kezével látja el magát.
Fotó: Frank Yvette

Minden másnap jön érte a betegszállító, és az új klinikára viszi: vesebetegsége miatt ugyanis 2003 óta dialíziskezelésre szorul. Beletörődött-e a helyzetébe? Azt válaszolta, nincs más választása. „Egy életem van, azt így kell leélni. Akadnak, akik még nálam is rosszabb helyzetben vannak, akkor miért adnám fel?" – kérdezte.

Műtétek sorozata

Lénárt Csaba 1971-ben született Szegeden, 1977 óta kezelik cukorbetegséggel, vércukorszintje nehezen állítható be. Veseszövődménye 1996 óta ismert. 1997 óta nem lát. Végtagjait előrehaladott, súlyos érelmeszesedés és fertőzés miatt veszítette el: 2007-ben a bal lábát, 2008 májusában előbb a jobb keze ujját, majd alkarját, júliusban a jobb lábát amputálták.

Szokott-e sírni? Csak amikor a szülei eszébe jutnak – mondta, és elmesélte, 13 éves volt, amikor az édesapja, és 15, amikor az édesanyja meghalt. Két édestestvére van, velük jó a kapcsolata, egyiküknél lakott is, amikor megvakult, csak szűk lett a szaporodó család számára a lakás.
Noha Csabánál már 6 éves korában diagnosztizálták a cukorbetegséget, felnőttkoráig teljes életet élt. Férfiruha-készítőnek tanult a 624-esben, a Szegedi Ruhagyárban sikeres modellkészítőként dolgozott 1996-ig, 26 éves koráig: addigra fokozatosan elveszítette a látását. Most rokkantnyugdíjas. „Sosem fogok hozzászokni ahhoz, hogy nem látok, legfeljebb rövid időre megfeledkezem az állapotról. Próbálok mindent csinálni, és csak akkor hagyom abba, amikor végképp nem sikerül. De a legeslegjobban a kezem hiányzik" – mondta, és elmesélte: nemrégiben, 2 év leforgása alatt két lábát amputálták, jobb kezét csonkolták.

Csaba örül a jó időnek, várja, hogy jöjjön érte gyerekkori barátja, és elmenjenek a Lencsésre horgászni. Amikor elköszöntünk, örült, hogy „viszlátot" mondtunk. Utálja, ha kíméletből valaki elmormol egy „viszonthallást". Ennél már csak az rosszabb, ha a takarítók elmozdítják a helyéről a holmiját.

Olvasóink írták

  • 13. Németh_Pál 2009. május 03. 00:07
    „Achiéleusnak:
    Szívesen leírtam a történetünket Csabival, ha messze nem teljes a kép, de az nem is volt a célom.

    Azonban az egyes közös élményeinken kívül, van egy sokkal nagyobb horderejű tény a Csabival kapcsolatban. Az, hogy a Csabi egy ,,megvilágosult" ember.

    Mintegy 2´600 évvel ezelőtt élhetett valamikor Buddha. Tudomásom szerint évtizedeket kutatta, kereste a ,,megvilágosodást", amíg végre sikerült neki. Mennyi idő múlva? 30-40 év telt el az életéből, amíg végre rengeteg keresés, kutatás és szenvedés után megvilágosodott.

    Jézust is vehetjük élő példának, nem csak Buddhát. Jézus is megvilágosult a kereszten. A kereszt az egy szimból. Szimból, a teljes kiszolgáltatottság, tehetetlenség, emberi hatalom hiányát jelképezi. S mikor világosodott meg Jézus? Akkor, amikor a kereszten átadta a lelkét a sorsnak - a JELENNEK - és azt a következővel fejezte ki: ,,A Te akaratod történjen, ne az enyém" (Az Istennek, az apjának mondta).

    S most a ,,megvilágosodás" definíciója:
    Amikor az ember képes elszakadni a múlttól, valamint jövőtől és csak a JELEN-ben él. Aki pedig a jelenben él, az ,,élet folyóban úszik", s csak abban, miközben a külsőségek, formák, pénz, hatalom, gyarlóság, stb. megszűnnek létezni, s az ember csak a tiszta életet éli meg.

    Ezt élte meg Buddha, utána Jézus is, valamint még sok-sok ember, akik nem lettek olyan híresek.

    Vannak, akik egy-egy pillanatra átélik e jelent - gondoljunk csak egy sportolóra a verseny közben, egy színészre, egy tanárra az órán, vagy csak egyszerűen, ha valaki egy szép kutyát simogat -. Ezeknek a jelen pillanatoknak csak egy hátulütőjük van: hamar elmúlnak, s utána az ember ismét szenved(het). De a jelentől menekülnek azok is, akik alkoholhoz és más szerekhez nyúlnak, vagy a Workalkoholiker".

    A Csabi is a fenti definíció szerint ,,megvilágosodott": Csak a jelenben él, a múlt és a jövő megszűnt. Ez nem zárja ki, hogy az elméjében néha-néha felvillannak régi, vagy jövő béli képek, de azok, ahogy beugrottak, olyan gyorsan el is tűnnek. Az esze, lelke és az érzelmek túlnyomó részben a jelenben élnek. Aki pedig a jelen része, az örök élet tudatos és érzelmi része, teljesen független attól, hogy vak, amputált és minden baja van.

    A test - mindannyiunk teste - előbb utóbb, de porrá válik. A lélek az örök élet része, ami nem halandó. Erre a legszebb példák a ,,hirességek", mint Buddha, Mohamed, Jézus és a többiek. Valamint az ismeretlenek sokasága. Köztük a Csabika is.

    *****

    A mi kultúránk, a fogyasztói társadalom a ,,megvilágosodás" ellen rohan, mert még ezt venni, még azt, majd akkor boldogunk leszünk (a jövőben), de sose a jelenben. A jelen értéke ma nincs meg, csak a múlt, vagy a jövő lebeg az emberek előtt.

    *****

    Remélem, lassan terjedni fog a jelen-gondolkodásmód, s nem csak a fizikai elmúlás közelében.

    Másképpen nem is lehet elmesélni Csabika felfogását a formális/fizikai gyengeségéről és a mentális életöröm kapcsán. Külön tanulság számomra az, ahogy Csabika intuitív megtalálta az egyetlen helyes utat az élethez, minden tudóskodás nélkül, amiket én itt a fentiekben leírtam.

    Üdvözlettel”
  • 12. achilleus 2009. május 02. 14:53
    „11. hozzászólás Németh_Pál 2009.05.01. 19:11
    Nagyon szívbemarkoló hozzászólás. Köszönöm/köszönjük.”
  • 11. Németh_Pál 2009. május 01. 19:11
    „Tisztelt Fórumozók!

    A Csabi emberi hozzáállása a betegségéhez számomra fenomenális! Valószínűleg intuitív alkalmazkodott az állandóan súlyosbodó betegségéhez olyan módon, ami a legkisebb belső ellenállással a leghosszabb életet jelenti neki. Hiszen nyilvánvaló, aki ezeket a súlyos egészségügyi csapásokat nem tudja gyorsan feldolgozni, az hamar elpusztul a lelki teher alatt. Nos éppen ez az, amit Csabi csodálatos módon megoldott, a saját és a kis környezete örömére.

    Ejtsünk azonban szót a magyar államról is. Sokat kritizáljuk, de keveset dicsérjük. Sőt, én is azok közé tartozom, akik a magyar államot - más ügyekben - keményen kritizálom. De a Csabi és a sortársai ügyében le a kalappal Magyarország előtt!! Le a kalappal azért, mert ez a kis, krízisektől meggyötört állam csodálatosat letett és letesz ma is az asztalra! A Csabi és számtalan sortársai óriási mennyiségű pénzekbe kerülnek, milliárdokat fizet államunk a közös pénztárcánkból az ilyen súlyos emberek életben tartására. Ez számomra nagyon megható. Annál nagyobb lehet az örömünk, ha látunk olyan pozitív példát, mint a Csabi is.

    Essék szó az orvosokról is. Nagyszerűen adják tudásuk legjavát azért, hogy a Csabi és sorstársai életben maradjanak még pár évet körünkben! Köszönet nekik ismeretlenül is. S nehogy valaki valami hálapénzre gondoljon ez esetben! Csabi egy kis rokkant nyugdíjjal rendelkező férfi, akinek a nyugdíjának a nagy részét a szegedi Vakok Otthonában le kell adnia, s a maradék pár fillér hálapénzre szóba sem jöhet. Jómagam, amikor sokadszorra meglátogattam Csabit egyszer a klinikán az intenzív osztályon, akkor is láthattam, hogy a halál mezsgyéjén táncoló barátomat az orvosok a lelküket kitéve hozták vissza hozzánk: egy fillér nélkül! Kedves Ismeretlen Orvosok: köszönet nektek, büszkék vagyunk rátok!

    A szegedi Vakok Otthonában lakik Csabi már sok éve. Az ottani nővérek óránkénti napi, heti és évekig tartó ápolása nélkül sem élhetne ma Csabi közöttünk. Köszönet a szegedi Vakok Otthonában, Újszeged, Torontál tér, dolgozó nővérek, ápolók és munkatársaknak is!

    S természetesen a két bátyja, azok családjai és még páran látogatják ezt a nagyszerű embert.

    Mi makóiak már mintegy 5 éve járunk át Csabihoz. Vettünk egy tandem biciklit, amit ott a Vakok Otthonában tároltunk, s onnan bicikliztünk Csabival ki. Akkor még nem volt amputálásról szó. Kübekházára bicikliztünk ki, szinte hetente, ott ittunk egy jó hideg sört, majd vissza Szegedre. Sokszor több tandemmel is mentünk, több vak sorstárssal. Nagy bulik voltak! Ott kint Kübekházán a nagy főtéren a sör nagyon jól esett, vagy a fagyi. De fogyott a Csabi ereje, s a gépen mi már egyre többet vállaltunk át helyette is. Lassan rövidítettük a hatósugarunkat: a Vörös Cukrászda Deszken. De legalább az. Akkor oda jártunk hetente egyszer fagyizni. De az ereje tovább fogyott.

    Aztán egyszer csak nem gyógyultak a sebek.... Az amputálást mi sokkal nehezebben éltük át, mint a beteg maga. Igazából ő állított minket is talpra a végtelen optimizmusával. Ekkor még arra készültünk, hogy a lábprotézissel újra biciklizünk. Mindenki ezt szerette volna. De a cukor mindent visz, jöttek a többi sebek és amputálások. Miután mindkét lába és fél karja oda lett, mondta a főnővér higgadtan, vihetjük a tandemet az Otthonból, mert nem szükséges már (igaza volt). Elvittük.

    Most már csak a tolókocsi maradt. Az Oskola utcai cukrászda lett a következő új - kisebb - cél. Mentünk, toltuk Csabit át a régi hídon a cukiba. De legalább az. De legalább a cukiban nevettünk, hülyéskedtünk, bohóckodtunk és kinevettük a halált az élet végtelen erejével. S Csabi a tolókocsiban nevetett és nevet ma is a legjobban. Vele érdemes bohóckodni, mert veszi a lapot, sőt nagyon szereti a venni a lapot!

    De a betegség újra elvette tőlünk ezt a távolságot is. Ma már csak az újszegedi Spar maradt, az Otthonból oda és vissza és menetközben még egy fél óra. A paddal szemben odaállítjuk a tolókocsis Csabit és ismét bohóckodunk, nevetünk, hülyéskedünk, kinevetjük a halált, ismét győz a végtelen élet. Ahogy ott ül velem szemben a Csabi, lábak és agy alsókar nélkül, akkor is ugyan az az élet, ember, emberség, emberi nagyság sugárzik belőle, mint amikor még megvoltak a végtagjai. Fenomenális.

    A Csabi lelkét nem tudta sosem legyőzni a betegség, ma sem tudja, és sosem fogja már - az eddigi tapasztalatra alapozva - legyőzni. Akár meddig is él. Élj sokáig Kedves Csabi!

    Egy másik barátomról is essen szó, szintén vak, nagyszerű ember. Pánczél János Makóról a családja, munkája mellett, ha teheti, átutazik Szegedre és elmegy a Csabihoz. Viszi a sakkot és sakkoznak. Szeretnek sakkozni. Vakok segítenek vakokat. Sakkozás közben együtt tapogatják a bábúkat....

    *****

    Kérem a Szegedi Vakok Egyesületét vezessék be programjukba, hogy rendszeresen látogassák meg azokat a sorstársakat, mint a Csabi is, akik nem mobilok.

    Szintén kérem azokat a szegedi és vidéken élőket, hogy látogassanak el a szegedi Vakok Otthonába és beszélgessenek, vigyenek ki egy-egy beteget a városba, ha lehet 1-2 órára. Közel 150-en laknak a Vakok Otthonában. Mert az igazi segítség az a személyes kontaktus.

    ******

    Üdvözlettel

    .”
  • 10. Toth_Ibrahim 2009. május 01. 13:27
    „Ha valakinek esetleg ne lenne internet kapcsolata. Köszönjük néked achilleus, hogy használod helyettünk a Google-t”
  • 9. achilleus 2009. május 01. 10:58
    „Ha valaki komolyan gondolja /és megteheti/ itt tájékozódhat a támogatási lehetőségekről:
    Az alapítványuk honlapja (ezen az oldalon az tavalyi beszámoló és az ez évi tervezet:
    http://www.voema.hu/hir.php?id=39
    Amúgy az intézmény leírása, elérhetőségei:
    Csongrád Megyei Önkormányzat Maros Menti Szociális Intézmény Szegedi Vakok Otthona
    Cím : Szeged, Torontál tér 1.
    Telefon : 62/434-034, 62/434-390
    E-mail : vakokotthona@invitel.hu
    Leírás: Nyitva tartás:Hétfő-Vasárnap 0:00-24:00
    fogyatékosok ellátása, ápolás, gondozás, lakhatás, étkeztetés
    (Magam semmilyen kapcsolatban nem állok az intézménnyel, az adatokat tájékoztatásnak szánom.)”
  • 8. flexsnake 2009. május 01. 10:11
    „5. semmi cinikusság nincs benne és ha most megtehetném nem írtam volna ide. Most nem tudok.”
  • 7. flexsnake 2009. május 01. 10:11
    „5. semmi cinikusság nincs benne és ha most megtehetném nem írtam volna ide. Most nem tudok.”
  • 6. flexsnake 2009. május 01. 10:11
    „5. semmi cinikusság nincs benne és ha most megtehetném nem írtam volna ide. Most nem tudok.”
  • 5. tulipant 2009. május 01. 01:52
    „Flexsnake: Valoban adadozhatnanak de cinikusnak lenni nem kell. Arrol meg nem is beszelve hogy ezt te is mint maganszemely megteheted!”
  • 4. sörpocak 2009. április 30. 23:15
    „Az embert ez teszi emberré! Ő küzd és megbékélt az élettel. Flexi írását magáévá tehetné valamelyik számtech kereskedő. Igaza van.De a véleményem, hogy hamarabb összegyűlne, ha a kisemberek adakoznak- jó szokás szerint.
    Remélem ezt az embert már nem bántja az élet tovább.”
  • 3. Yucca 2009. április 30. 22:09
    „Hihetetlen ez az ember, le a kalappal előtte! Szégyellhetjük magunkat, ha bármi bajunk miatt kesergünk!
    Van két kezünk, két lábunk, tudunk járni és látunk a két szemünkkel. Gondoljunk csak bele.....”
  • 2. SBetti 2009. április 30. 20:19
    „Szerencsétlen férfit mennyi tragédia érte már fiatal létére. Tiszteletre méltó, hogy nem adja fel és küzd és próbálja pozitívan felfogni az életet. Ilyenkor döbbenhetünk rá, hogy töredéknyi kudarc miatt szoktunk idegeskedni vagy depressziózni, erre vannak ilyen emberek, akik nap mint nap megküzdenek az élettel az életért... Nagyon sajnálom, hogy az orvostudomány a mai tudása alapján nem képes kezet, lábat növeszteni vagy visszaadni valakinek a látását vagy egy egészséges vesét. Abban biztos vagyok, hogy néhány évtizeden belül mindezekre képesek lesznek, de addigra Csabának sajnos késő lesz... Kívánom, hogy a lehetőségekhez képest teljes életet tudjon élni és az életkörülményei már ennél ne legyenek rosszabbak! Kitartást és sok erőt ehhez a rövid és kegyetlen, de mégis oly gyönyörű ÉLETHEZ!”
  • 1. flexsnake 2009. április 30. 19:38
    „A vakok otthonát is lehet támogatni 1%al kedves újgazdagok. Szegeden annyi számtech üzlet van igazán segíthetne valamelyik Csabának egy normális géppel vagy egy hangkártyával.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három napig ballag a vén diák

Szeged - Ballag már a vén diák Csongrád megyében is: 40 oktatási intézmény közül 16-ban –… Tovább olvasom