Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Egy életre szól az eltartási szerződés

Van, aki kényszerűségből, más pusztán jó szándékból akar eltartási szerződést kötni. A Déli Apróban tucatnyian hirdetik magukat, ingatlanért szívesen vállalnának gondozást. Mégis akad olyan, aki hasztalanul kínálja fel tanyáját és élete munkáját: a félszáz jelentkező egyikének sem felelt meg ajánlata.
Illusztráció: Karnok Csaba
„Eltartási szerződést kötnék ingatlanért, teljes ellátással, élete végéig". „Fiatal házaspár két kisgyermekkel eltartási szerződést kötne idős nénivel vagy bácsival. Hívjon bátran!" Ilyen és ehhez hasonló hirdetések tucatjai olvashatók hétről hétre a megyei hirdetőújságban. A kereslet és a kínálat azonban nehezen talál egymásra.

– Egy keresetből élünk, ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbálkozunk ezzel a lehetőséggel. Albérletben lakunk, szeretnénk továbblépni – beszélt Sárkány László arról, miért döntöttek úgy, hogy két kisgyermekük mellett egy pótnagypapát vagy nagymamát is szívesen gondoznának. Hirdetésükre eddig senki nem jelentkezett. Álmuk egy kertes magánház lenne egy kedves, idősebb nénivel vagy bácsival. Bár tapasztalatuk nincsen az eltartás terén, már előre kigondoltak mindent. – Én a földművelést vállalnám, a feleségem pedig főzne, mosna az illetőre – beszélt a tervezett munkamegosztásról és a képzeletbeli odaköltözésről. – Persze az sem baj, ha nem ház, hanem panellakás, és lakni sem lakhatnánk ott. Már az is megnyugtató lenne, hogy tudjuk, egyszer majd a miénk lesz – mondta a férfi.

Eltartást ajánlott ingatlanért a 38 éves Farkas Ferenc is. Véleménye szerint a többi hirdetővel szemben előnnyel indul, hiszen szakápolóként dolgozik a szegedi belklinikán. A férfinak saját lakása van. Mint mondta, nem az ingatlan, inkább a segítő szándék motiválja. – Nem mindenki tolerálja az idős emberek panaszait, szükségleteit. Én semmin sem lepődöm meg, hiszen ehhez szoktam hozzá – mesélte. Úgy véli, nincsen mindenki felkészülve arra, ami egy eltartással együtt járhat. – Ha ágyhoz van kötve az illető, nem mindegy, hogyan fürdeti, öltözteti az ember a beteget – mondott egy példát arra, milyen nehézségekkel találhatja magát szemben a tapasztalatlan eltartó. Eddig őt sem kereste senki.

Hirdette magát, igaz, a másik oldalon, Császár Tibor is. Örököst keresett, akit élettársával együtt családtagként fogadott volna domaszéki tanyájukon. – Izzott a vonal, legalább ötvenen jelentkeztek. Amikor azonban meghallották az elvárásainkat, mind visszakoztak – mesélte a férfi. A „teljesíthetetlen" feladat a következő volt: a népművészettel, valamint mangalicákkal és rackákkal foglalkozó pár mindennapjait kellet volna segítenie az eltartónak, aki velük lakhatott volna a kétholdas birtokon. – Mivel a gyerekeimmel évek óta megromlott a viszonyom, valakinek tovább szerettem volna adni azt az életformát, amiben magam is felnőttem. Úgy tapasztaltam, mindenkinek csak a vagyonra fáj a foga, de dolgozni senki sem akar. A tanyavilág mindig is arról szólt, hogy tanuljunk meg felelősséggel élni – magyarázta Császár Tibor, aki úgy döntött, a sok negatív tapasztalat után felhagy az örökös kutatással.

Olvasóink írták

  • 1. tundeszasz 2010. május 24. 16:26
    „Én is azon vagyok, hogy eltartási szerződést kössek, mert nincs semmim sem és a lányomnak szeretnék majd biztosítani valamilyen indulót.
    Mivel apukám meghalt és anyukám is albérletben él, azt sem bánnám, ha valaki úgymond "örökbe fogadna".
    Keresztény szellemben nevelkedtem és rendes embernek tartom magam.
    De nem tudom milyen úton kellene elindulnom.
    Mivel elváltam egyedül vagyok a lányommal.
    Párt nem tudok választani a vagyonáért, mert akkor a kapcsolat nem a szeretetről szól, hanem a haszonról.
    Ki tud nekem ebben segíteni???”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem ünneplik meg a tízmilliárdos beruházást

Noha Szeged város honlapján és korábbi cikkeinkben is 2006. szeptember 19-e szerepel az ISPA által… Tovább olvasom