Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Egy ember, aki 20 ezer zsidót megmentett a haláltól

Raoul Wallenberg svéd követ 20 ezer zsidó náci koncentrációs táborokba történő deportálását akadályozta meg. A világ hősként tiszteli, október 5-én rá emlékeznek.
Október 5-e 1989 óta Raoul Wallenberg világnap. Raoul Wallenberg, a Budapesten 1944 júliusától szolgálatot teljesítő svéd követ 20 ezer zsidó náci koncentrációs táborokba történő deportálását akadályozta meg. Emellett lebeszélte a német tiszteket arról, hogy felszámolják a budapesti gettót. A diplomatát magyar sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt a szovjetek mindennemű magyarázat nélkül tartóztatták le.

Wallenberget tehát 1945 januárjában tartóztatta le a szovjet hadsereg
 
Budapesten, a diplomata további sorsa a világháború nagy rejtélyei közé tartozik. Orosz jelentések szerint 1947. július 17-én kivégezték, de hiteles halotti bizonyítványa csakúgy, mint földi maradványai soha nem kerültek elő. Tanúk évekkel később börtönökben és munkatáborokban vélték látni, ezeket a beszámolókat azonban nem sikerült megerősíteni.

Az orosz biztonsági szolgálat (FSZB) archívuma azt állítja: egy 7-es számúként emlegetett rab - akit Wallenberg állítólagos halála után hat nappal hallgattak ki - nagy valószínűséggel a svéd diplomata volt. Az FSZB 2009 novemberben közölte az információt Susanne Berger és Vadim Birstein kutatókkal, annak a csoportnak két tagjával, amely tíz éven át nyomozta Raoul Wallenberg eltűnését a kilencvenes években. A szakemberek minderről levélben értesítették a diplomata családját, a levelet nyilvánosságra hozták és a svéd Fokus magazin is beszámolt a fejleményekről.

Wallenberg sorsa kényes része a svéd-orosz kapcsolatoknak.

Rövid életrajz

Raoul Wallenberg svéd diplomata 1912. augusztus 4-én született Stockholmban. A második világháború éviben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól.

Raoul Wallenberg néhány hónappal apja, Raoul Oscar Wallenberg halála után, 1912. augusztus 4-én született az egyik leggazdagabb és
 


legbefolyásosabb svéd nagytőkés családban. Apja halála miatt neveltetését nagyapja, Gustav Wallenberg kereskedő és diplomata irányította. Mivel átfogó, nemzetközi szellemű neveltetésre törekedett, az ifjú Wallenberg sok időt töltött külföldön, és több nyelvet is megtanult. A nagyapa fő célja az volt, hogy Raoul "tapasztalt és jó emberismerő" legyen, ezért közvetlen gyakorlati célként azt készítette elő, hogy Raoul átvehesse egy külföldön működő kereskedelmi bank vezetését.

Nagyapja "tanulmányi utakra" küldte először Dél-Afrikába, ahol a különböző építő- és vegyipari cikkek kereskedelmével ismerkedett, majd a palesztinai Haifába, ahol egy holland érdekeltségű banknál dolgozott, mint gyakornok. Itt került először kapcsolatba a Németországból elmenekült zsidókkal.

Haifai útja előtt nem volt túlságosan jó véleménye a zsidókról. Amikor például megtudta, hogy kétszáz cionista is utazik azon a hajón, amivel ő megy Génuától Haifáig, ezt írta: "ismerve a dél-afrikai zsidókat, eléggé pesszimista vagyok. Ennek ellenére azért lehet, hogy az út kellemes lesz". Úgy tűnik, véleménye valamivel kedvezőbbre fordult Palesztinában, mivel több levélben szembeállítja a zsidók szorgalmát az arabok lustaságával. Wallenberg nem szeretett a bankban dolgozni; a munkát "nehezen érthetőnek és bonyolultnak" érezte. Inkább építész akart lenni. Ennek ellenére anyja és a nagyapja is azt szerette volna, ha Raoul Wallenberg a nagy családi bankban, a stockholmi Enskilda Bankenban fut be karriert, Raoul a végén nem kapott állást a banknál. 1941-ben Jacob Wallenberg elhelyeztette Raoult egyik üzlettársa, Sven Salén egy kis, élelmiszerekkel kereskedő cégében (Mellaneuropeiska Handels AB), amit a magyar zsidó Lauer Kálmán vezetett, és elsősorban magyar-svéd kereskedelemmel foglalkozott. Raoul hamarosan az 5-6 embert foglalkoztató cég "külföldi ügyekkel foglalkozó" igazgatója lett, és sokat utazott. Magyarországon először 1942 februárjában járt (három hétig), majd 1943 szeptemberétől október 13-ig maradt.

Budapesti feladatai és tevékenysége

A budapesti feladatra Raoul Wallenberget az amerikai War Refugee Board (WRB – Háborús Menekültek Bizottsága) és az OSS (amerikai hírszerző szolgálat) stockholmi ügynöke, Iver Olsen választotta, a gazdag hajózási vállalkozó, Sven Salén javaslatára. Ezt a választást a stockholmi amerikai követ, Herschel Johnson is jóváhagyta, és már az ő javaslatára fogadta el a svéd külügyminisztérium Raoul Wallenberg személyét, aki 32 éves kora és előkelő származása ellenére nem kezdett még semmilyen figyelemreméltó pályafutással.

Számos alkotás őrzi Wallenberg emlékét a fővárosban. Fotó: wikipedia.org
Számos alkotás őrzi Wallenberg emlékét a fővárosban. Fotó: wikipedia.org

Lauer két okból beszélte rá már 1944 májusába Wallenberget, hogy Magyarországra utazzon: részben azért, hogy az 1944. március 19-e után megszakadt üzleti kapcsolataikat újrarendezze, részben pedig azért, hogy Lauer apósát és anyósát, valamint néhány más hozzátartozóját valamiképpen svéd védelem alá vegye, és ideiglenes útlevéllel Svédországba vigye.

Wallenberget követségi titkárrá nevezték ki, így Magyarországra utazhatott. Több svéd diplomata, így Lars Berg és Göte Carlsson is, még utána érkeztek Budapestre anélkül, hogy ezt az utazást veszélyesnek tartották volna. Wallenberg sem jelezte, egyetlen jelentésében vagy levelében sem, hogy feladatát önmaga számára veszélyesnek tartja. Ekkor még (két hónap után) visszatérni szándékozott, így az esetleges orosz ostrom alatti budapesti tartózkodás egyáltalán nem szerepelt az elvárások között.

Raoul Wallenberg közvetlen feladata az volt, hogy támogassa a zsidómentő tevékenységet Budapesten. Ez a munka már folyt, amikor Wallenberg Budapestre érkezett, úgy a svéd követségen, mind a nunciatúrán vagy a svájci követségen. A svéd követségen Wallenberg érkezése után kialakult kedvező körülmények között a kiadott védődokumentumok mennyisége valóban megemelkedett, de Wallenberg vezető szerepe a védő- és az ideiglenes útlevelek kiadási feltételeinek a megszigorítását is magával hozta. A védőútlevelek számának megnövekedése nagy valószínűséggel a svájci gyakorlat példáját követte, mert a svájciak minden Palesztina-igazolványt családi dokumentumnak tekintettek, és így tízezer számra adhattak ki védleveleket. Ennek nyomán Wallenberg is azt állította, hogy minden svéd beutazási vízum családi vízum és ezt a magyar hatóságok "elhitték" neki. 1944 augusztusában 4 500 védőútlevél kibocsátására adtak engedélyt.

Hősként tisztelik világszerte. Forrás: YouTube

Az, hogy Wallenberg mögött a WRB és hatalmas pénzügyi támogatók állnak, hamarosan ismertté vált Budapesten, bizonyos körökben. A WRB első utasításai szerint Wallenbergnek az volt a feladata, hogy kapcsolatba lépjen egy sor személlyel, támogassa őket egy széles zsidómentő hálózat kiépítésében, amelynek – többek között – menekülési útvonalakat kellett volna hogy szervezzen Magyarországról Románia vagy Jugoszlávia felé. Raoul Wallenberg kapcsolatba lépett e személyek egy részével, de később semmi jele sincs annak, hogy a menekülési útvonalak megszervezésével, vagy hogy az összes budapesti mentőakció összehangolásával foglakozott volna. Az ellenállással való együttműködésére vagy ennek a támogatására sincs semmilyen bizonyíték. Inkább fordítva: úgy tűnik, hogy Wallenberg kapott támogatást a svéd védett házak és saját biztonsága védelmére.

Hatalmas támasz volt Wallenberg számára az a befolyásos zsidó kis csoport volt, amely Wohl Hugó vezetése alatt már Budapestre jövetelekor a svéd követségen működött. Tagjai már korábban megkezdték a tárgyalásaikat a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) vezetőségével az ideiglenes útlevelek elismeréséről, és fontos eredményeket értek el.

Raoul Wallenberg budapesti tevékenységét a magyar társadalom "zsidókérdéssel" szembeni megosztottsága és az a tény, hogy a német és a magyar vezetés között mély ideológiai különbségek voltak, nagymértékben segítette. A magyar főrendek és az őt utánzó nagypolgárság, valamint a magyar középosztály nagy része nem kedvelte a német nácik és magyar cinkostársaik nyers populista politikáját, amelynek a durva zsidóellenes politika szerves része volt. Ennek a vezető rétegnek nagy része nem is kívánt együttműködni a nácikkal. A durva zsidóellenes politika megvalósításának magyar eszköze elsősorban a nácikkal szimpatizáló magyar szélsőjobboldal, a hungarista nyilaskeresztes mozgalom volt. A német náci vezetés azonban jól tudta, hogy a magyar szélsőjobb képviselői nem képesek az országot vezetni, ők maguk pedig Magyarországot csak egy jelentős erőket lefoglaló megszálló hadsereggel tudták volna közvetlenül irányítani. Ezért hagyták meg, még az ország megszállása után is, a helyén az idős Horthyt és megpróbáltak vele együttműködni, igyekezvén a magyar függetlenség látszatát fenntartani.

Emléktábla Józsefvárosban. Fotó: wikipedia.org
Emléktábla Józsefvárosban. Fotó: wikipedia.org


A skizofrénnek mondható magyar politika tovább folytatódott a német megszállás után is. Azáltal, hogy Horthy megmaradt a helyén, a németellenes politikai körök számára fennmaradt az a lehetőség, hogy Horthyt megpróbálják rábírni a deportálások leállítására és egy németektől függetlenebb politika alakítására. Ezek a mérsékelt politikai erők felvették a kapcsolatot és megpróbálták újraindítani a zsidóság vezető köreivel való együttműködést, még annak ellenére is, hogy sokan közülük is antiszemita érzelmeket tápláltak. Amikor Horthy végül a deportálások leállítására elszánta magát, ez a zsidókkal szembeni jellegzetes magyar skizofrénia, még a németek addigi hű kiszolgálóinál is számos esetben kiütközött. Úgy Sztójay Döme miniszterelnök, mint Jaross Andor belügyminiszter hozzájárultak a Nemzetközi Vöröskereszt, a nuncius és a semleges követségek által elindított "kivándorlási" akcióhoz, sőt, előzékenyeknek és segítőkészeknek mutatkoztak. A hatalmi egyensúly lassan újra a németektől való eltávolodási politika híveinek a javára billent, ami nagymértékben segítette, sőt, bizonyos esetekben bátorította a svéd mentőakciót, lehetővé tette annak kiszélesítését. A magyar hatóságok már Wallenberg érkezése előtt elismerték a bizonyos zsidó magyar állampolgároknak adott svéd ideiglenes útlevelek érvényességét, és késznek mutatkoztak ezeknek az útleveleknek a tulajdonosait külföldi állampolgárként kezelni. Sok jel utal arra, hogy ezeken a tárgyalásokon jelentős szerep jutott a svéd követségen alkalmazott zsidóknak, valamint arra, hogy a védőútlevelek külső formáját is ezek a zsidók dolgozták ki, a KEOKH-gal történt egyeztetés után.

Az augusztus végén megvalósult kormányátalakítás még inkább kedvezett a mentőakciók folytatásához. Az új magyar kormány enyhített a zsidóellenes politikán és még inkább nyitott a zsidó vezetőkkel való együttműködés felé. A cél Magyarország háborúból való kivonása és a szövetségesek jóindulatának megnyerése volt. Így könnyűvé vált meggyőzni a magyar hatóságokat, hogy több ezer magyar állampolgárságú zsidót külföldi állampolgárként kezeljenek és a különböző védőokmányokat külföldi állampolgári státust adó okmányként ismerjék el. Azok a követelmények, amelyeket a svéd követség állított, oda vezettek, hogy elsősorban a jómódú zsidók jutottak svéd védőútlevélhez.

Utcát neveztek el róla Budapesten. Fotó: internet
Utcát neveztek el róla Budapesten. Fotó: internet

A Budapesten 1944 nyarán és kora őszén domináló hatalmi struktúra tehát kedvező volt a svéd mentőakciók sikeres folytatására. Azt lehet állítani, hogy Raoul Wallenberg ezen hatalmi szerkezet részeként, és nem az ellenfeleként működött. A svéd védelem biztosítása és a védőútlevelek kiosztása, a kiosztás körüli adminisztrációs gondokon kívül, nem ütközött különösebb akadályokba. Ezeket az adminisztrációs gondokat pedig elsősorban a Wallenberg által kinevezett zsidó bizottságok oldották meg. Azok az eredmények és engedmények, amelyeket a svéd követség és Raoul Wallenberg ebben az enyhe időszakban a magyar kormánynál elért, döntő fontosságúaknak bizonyultak később, amikor a budapesti hatalmi helyzet 1944. október 15-én kedvezőtlenné vált.

Különösen nehézzé vált a svéd követség helyzete december elején, amikor a nyilas kormány rájött, hogy semmi esetre sem számíthat a svéd kormány elismerésére. A Svéd Vöröskereszt tevékenységét a nyilas kormány betiltotta, készleteit elkobozták, anélkül, hogy a svéd követség tiltakozásával törődtek volna. A követség helyzete különösen meggyengült, miután a nyilas kormány elhagyta Budapestet, és a svéd követségi személyzetet is megpróbálta magával vinni. A követség épületének megszállása után annak ellenére, hogy a nyilasok néhány nap múlva elhagyták az épületet és a védettek visszamehettek, a svéd követség megszűnt a saját épületében működni, és a diplomaták más követségeken vagy titkos lakhelyeken tartózkodtak. Így lehetetlenné vált a svéd védőútlevelesek kivételezése, sőt megmentése a legdurvább nyilas garázdálkodásoktól. Wallenberg erre figyelmeztette is az Üllői utcán levő alkalmazottait. Néhány sikeres mentést ekkor már csak azok a humanitárius osztállyal együttműködő személyek tudtak véghezvinni, akik valamilyen magyar hatósági hatalommal rendelkeztek (Batizfalvy, Parády rendőrtisztek és a nyilas pártban fontos beosztást betöltő Szalai Pál). A nagyobb beavatkozásokat Szalai Pál is a magyar rendőrség segítségével vitte végbe. Ennek ellenére több száz svéd védettet a nyilasok elhurcoltak, megkínoztak, majd a Dunába lőttek.

Budapesten végül a Vörös Hadsereg bevonulása szüntette meg a zsidók elleni nyilas terrort.

Wallenberg emlékmű Jeruzsálemben. Fotó: wikipedia.org
Wallenberg-emlékmű Jeruzsálemben. Fotó: wikipedia.org

Wallenberg eltűnése és halála

Az 1944 karácsonya utáni időszakban Wallenberg már fenyegetve érezte magát és állandóan lakhelyet változtatott. A Lévai által közölt tanúvallomások szerint már december 26-án szeretett volna átmenni (menekülni?) az oroszokhoz, majd január 10-én újrakezdte a készülődést, hogy a már a város keleti részébe mélyen behatolt orosz csapatokhoz menjen. A Wallenberg testőrének kirendelt csendőr, Bajusz Lajos szerint ezen a napon Wallenberg és sofőrje, Langfelder Vilmos hosszabb útra készítette fel gépkocsijukat. Az autót megrakták a szükséges készletekkel, de nagy mennyiségű aranyat és ékszert is elrejtettek benne.

Január 13-án az oroszok elfoglalták a Benczúr utcát. A Nemzetközi Vöröskereszt irodáját egy orosz őrnagy által vezetett katonák foglalták el, akinek Wallenberg bemutatkozott, és az orosz őrnagy nagyon udvariasan magával vitte. A szemtanúk szerint Wallenberg saját akaratából követte. A január 13-i szabad akaratból történt kapcsolatfelvételt megerősíti a Vörös Hadsereg 30-as hadtestének parancsnoksági jelentése is. Talán Wallenberg naivitására utal, hogy teljesen megbízott a szovjetekben. Ezt az is alátámasztja, hogy Wallenberg, aki ekkor a 151-es gyalogsági hadtestnél tartózkodott, átadott egy Stockholmba szóló táviratot, amit azonban az oroszok sohase küldtek el. Másnap, egy bizonyos Kuprijanov által aláírt parancs szerint, Wallenberg minden kapcsolatát meg kellett szüntetni a külvilággal, és őt tovább kellett adni Afonyin tábornoknak. A parancsot tartalmazó táviraton kézzel írott széljegyzetként az áll, hogy Wallenberg saját állítása szerint azért nem hagyta el a frontot, mert a város keleti részében 7 ezer svéd állampolgár van a felelősségére és védelmére bízva.

Ettől kezdve Wallenberg tehát a szovjet hadsereg foglya volt.

Egyes szemtanúk szerint Moszkvában az NKVD tartotta fogva, majd követségi munkatársával, Langfelderrel együtt a Lubjankába került. 1945. március 8-án szovjet nyomásra a Magyar Rádió bemondta, hogy
 
Wallenberget a Debrecenbe vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo ügynökei meggyilkolták. 1957-ben aztán azt állították, hogy 10 évvel korábban a Lubjanka börtönben halt meg.

Halálának pontos helye és ideje ismeretlen. Van aki 1945-re, más 1947-re teszi, de élnek feltételezések arról is, hogy évekkel később halt meg valamelyik szovjet börtönben. A hírhedt u.n. Szmolcov orvosi jelentést Wallenberg haláláról, amely 1947. július 17-re helyezi Wallenberg halálának dátumát, több svéd történész (Bernt Schiller, Hans Villius, Helene Carlbäck-Isotalo) is hitelesnek találta, legalábbis a halál dátumát illetően.

Wallenberg koncepciós per, 1953

Wallenberg halálával kapcsolatos koncepciós pert terveztek 1953 elején Budapesten. Csak az 1990-es években, Ember Mária a Magyar Nemzet újságírója kutatásának nyomán kerültek a tények és dokumentumok nyilvánosságra.

Wallenberg három vacsoravendége utolsó estéjén Budapesten: Dr. Fleischmann Ottó, Szabó Károly és Szalai Pál 1945. január 12-én a svéd követségen, a Gyopár utcában. A következő napon, 1945. január 13-án Wallenberg szovjet fogságba került.

A koncepció 1953-ban: Wallenberg gyilkosai az 1944-es Zsidó Tanács tagjai közt, Budapesten keresendők, nem a Szovjetunióban. Dr. Benedek László, Stöckler Lajos, Domonkos Miksa, Szalai Pál és Szabó Károly kerültek fogságba. Szabó Károlyt 1953. április 8-án az utcán fogták el, nyomtalnul eltünt, családja több hónapig semmit nem tudott róla.

Gerő Ernő Rákosihoz írott feljegyzésében, 1953. március 1-jén: "A kihallgatások anyagából világos, hogy a két világháború közti Zsidó Tanács tagjai valamennyien Gestapo ügynökök voltak. (…) A tárgyaláson majd ki fog derülni, hogy nem antiszemitizmusért tartóztattuk le őket, hanem mert Gestapo ügynökként a szegény zsidók gyilkosai és amerikai imperialista kémek." Gerő elgondolásából eredt az a fantazmagória is, hogy (a szovjetek által 1945-ben elhurcolt) Wallenberg gyilkosai az 1944-es Zsidó Tanács tagjai közt keresendők".

Sztálin halálát követően több hónap késésel, csak Berija kivégzése után állították le a titkos pert, a kirakatperben fogvatartott személyeket elengedték, az iratokat titkosították, Domonkos Miksa nem élte túl, szabadlábon belehalt az elszenvedett kínzásokba.

Olvasóink írták

  • 18. Smerdis_of_Arshak 2010. október 06. 10:52
    „Csecs 2010.10.05. 22:58

    ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna...”
  • 17. Csecs 2010. október 05. 23:03
    „Ja és ennyit Svédország nagy semlegességéről! Miért nem fogadták be az összeset? Most biztos nem lenne gondjuk a sok palesztin bevándorlóval!”
  • 16. Csecs 2010. október 05. 22:58
    „14-15: Menjél te "izraelbe". Az ottani zsidóság meg Eurúpa zsidósága volt, amíg ki nem telt a becsületük.
    Horthy meg tényleg gyáva féreg volt abból a szempontból, hogy már 1919-ben ki nem zavarta az összeset Kohn Béla után! .... Te meg fogd be a maceszlesődet, mert zsidónak születni kell.. <moderálva...>”
  • 15. Smerdis_of_Arshak 2010. október 05. 22:30
    „Gazficko 2010.10.05. 13:53

    sosem volt az. csak egy gyáva féreg.”
  • 14. Smerdis_of_Arshak 2010. október 05. 22:29
    „drágáim, menjetek ki egy kicsit izraelbe és rájöttök, hogy palesztinok az ottani zsidóság cigányai... mindjárt más szemmel fogtok tekinteni a palesutin-zsidó konfliktusra :)”
  • 13. szilléri 2010. október 05. 18:31
    „Nagyjából egészében a pénzről szólt!
    A gazdag zsidókat Svájca deportálták a csórókat meg abba a kis lengyel városkába.
    Az USA-nak kémkedett ezért nyírták ki az oroszok.
    Amúgy meg minden becsületes ember segített az áldozatoknak.
    Köztük a nagyanyám is pedig csak cseléd volt Pozsonyban. ( zsidó polgári családnál, akik nagyon tisztességes emberek voltak)”
  • 12. Gazficko 2010. október 05. 13:53
    „6. hozzászólás jq 2010.10.05. 07:50

    Áruld már el nekem hogy Horthy Miklós mióta fasiszta????????????????????”
  • 11. zero 2010. október 05. 11:44
    „Holnap lehetne a háború és békét”
  • 10. jozko 2010. október 05. 10:37
    „A titkosszolgálatok útjai kifürkészhetetlenek!

    Egyébként meg : emberkereskedelem!Csak pénzen múlott...”
  • 9. Pres 2010. október 05. 10:20
    „http://whatreallyhappened.com/IMAGES/GazaHolo/index.html”
  • 8. vári 2010. október 05. 09:52
    „Mert a palesztinok ártatlan báránykák.”
  • 7. qrumpli 2010. október 05. 09:12
    „Akko mostan ki a ...gyerek mög ki a zajjas?”
  • 6. jq 2010. október 05. 07:50
    „Huha ez a cikk jó színben tünteti fel a "horthyfasiszta" rendszert, Moderációt!!!”
  • 5. Ramirez 2010. október 05. 07:30
    „Akkor most ha jól veszem ki szavaitokból mindenki a Vörös Hadsereg, a Szovjetunió és a NKVD vagy Cseka esetleg Sztálin nézeteit tartja követendőnek ..... skizóóók!!!!
    3. Te meg költöztesd tele palesztinnel a pecót....pffffffffff”
  • 4. SWIFTMAN 2010. október 05. 07:21
    „Jajj nem is írok ide semmit arról hogy mi a véleményem, mert úgyis eltüntetné a moderátor. Milyen jó hogy megmentette a zsidókat. Nekik köszönhetjük, hogy ilyen szép és békés világban élhetünk.”
  • 3. Lacas 2010. október 05. 07:10
    „Ezt nem reggel hanem este kellene betenni esti mesének.A palesztinok ezreit ki menti meg a zsidóktól?”
  • 2. Mike3 2010. október 05. 07:09
    „1. Csak Szegedről írhatnak? Nem hinném. Úgyis nagyon elég volt az utóbbi napokban.”
  • 1. KolompárRómeó 2010. október 05. 07:03
    „Ebben mi a Szeged?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

10 ezer tál eledelt kapott a Tappancs a lájkolóktól

4 ezer kilogramm kutyatápot kapott a szegedi Tappancs Állatvédő Alapítvány. Az egyik közösségi portál több mint 10 ezer látogatója "tetszikeléssel" gyűjtötte össze a rengeteg kutyafinomságot. Tovább olvasom