Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -5°C | 4°C

Egy gyereknek nem lehet három anyja

Állami gondoskodásban élő fiatalokról és esélyeikről indítunk cikksorozatot. Elsőként egy sándorfalvi nevelőszülő házaspárnál jártunk. Meséltek örömről, bánatról, a mindennapokról.
Jótékonysági hajvágás
Több mint 200 család nélkül nevelkedő és hátrányos helyzetű gyermek haját vágták le szombaton egy jótékonysági akcióban. A tatabányai Segítő Jóbarátok évek óta támogatják a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatót – most is ők szervezték meg a családi napot. Amíg Kurucz Erika mesterfodrász koordinálásával 40 fodrász szépítette a gyermekeket, a Szeged és Térsége Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Általános Iskola és Óvodában várakozók kézműveskedhettek, csillámtetoválást készíttethettek, tojást festhettek és lufihajtogató bohóc szórakoztatta őket. A nap során kínált süteményeken és üdítőkön kívül a támogató egy teherautónyi bútort, ruhát, játékot és tartós élelmiszert is hozott Szegedre.

Cikksorozatot indít lapunk, amelyben bemutatjuk, milyen lehetőségekkel vágnak neki az életnek azok a fiatalok, akik állami gondoskodásban élnek, nevelőszülőkhöz kerültek. Élethelyzetükön, példáinkon keresztül az olvasó is bepillantást nyerhet egy olyan közösségbe, amelyről a legtöbben keveset tudnak.

Bodor János és felesége 1994 óta nevelőszülő. A sándorfalvi családi házban 12-en élnek: nyolcan a gyermekgondozási rendszerben érkeztek Bodorékhoz, ketten már felnőttek, de még otthon laknak és a két szülő.
– Hozzánk már akkor érkeznek a gyermekek, ha a gyermekvédelmi hatóság, a gyámhivatal úgy dönt: a kicsiknek nevelőszülőre van szükségük – mondta Bodor Jánosné Jutka.

– Mindenkinek más a története, akad, aki bentlakásos otthonból érkezett, mást a szülei nem tudtak ellátni. Szabina és Szandra pici gyermekkora óta nálunk van, Csabi három éve, 12 évesen került hozzánk. A legfiatalabb a 9 éves Dávid, ő tavaly jött. Dóri 16 éves, örökbe adható – folytatja az asszony. Az örökbeadhatásra Dóri mosolyogni kezd, majd amikor arról kérdezem, szeretne-e új családba kerülni, határozott nemmel válaszol. A nevelőszülő anya fejből sorolja a gyerekneveket: Betti 26 éves, a testvére, István 25 éves, Attila 17 éves, Szabina 19 éves, Szandra 18 éves, Dóri 16, Karcsi 16, Dani 15, Csabi 16, Dávid 9 éves.

Puszi és ölelés – mindennap

Az Édikének is becézett nevelőszülő két vérszerinti gyermekének kirepülése után döntött a hivatás mellett. Mindennapjaik úgy telnek, mint mindegyik családé, azt leszámítva, hogy az anyuka mindennap 8 gyermeket koordinál.

– Eléritek még a buszt? Csabika, elmész te is korcsolyázni? – kérdezte a beszélgetés közben a fiúkat Bodorné. A kamasz gyerekek villámgyorsan öltözni kezdtek, majd puszi és ölelés után elindultak Szegedre. – A puszi, az ölelés a mindennapok része. A gyermekek igénylik a szeretetet, persze nemrég arra is volt példa, hogy „lepattintottak". Ezt is tudomásul veszem, ilyen a kamaszkor – mondta Édike. Úgy véli, sokkal több esélye van annak a gyereknek a boldogulásra, aki szülőkkel, családban nő fel. Természetesen ez igaz a nevelőszülői családokra is.

Egy gyereknek nem lehet három anyja

Bodorék hétköznap fél 6-kor kelnek, hétvégén a reggelit is együtt készítik. Mindenki részt vesz a házimunkában, másképp nem működne a rendszer. Bodor Jánosné Jutka azt mondja, a jelenlegi, nevelőszülői rendszer sokkal jobb, mint amikor a gyermekek állami otthonokban éltek. – Egy gyereknek nem lehet három anyja, egy nevelő nem lehet csak 8 órában nevelő – mutat rá az állami otthonok hátrányára Bodor János.

A beszélgetés közben nevetgélő lányokra csak annyit mond: somolyognak a macskák. Megjegyzi, esténként átbeszélik, kivel mi történt, arról is tudnak, kit miért bántottak az iskolában. – Nem csak rózsaszín álom az életünk. Van ajtócsapkodás, kiabálás is. De a gyerekek azt is megtanulják, a testvérüknek is lehet igaza, toleránsnak és elfogadónak kell lenni. Ettől leszünk család – vette vissza a szót Bodor Jánosné Jutka.

Családi életkép Bodoréknál. A fiúk korcsolyázni mentek. Fotó: Segesvári Csaba
Családi életkép Bodoréknál. A fiúk korcsolyázni mentek. Fotó: Segesvári Csaba

Bettinek és Istvánnak is sikerült
Hogy mi lesz a gyerekekből? Dóri, Szandra és Szabina a szegedi József Attila szakiskolába jár, Attila a Szegedi Műszaki Középiskola Csonka János Tagintézményébe rendész szakra, Karcsi a Mórában tanul légkondiszerelőnek, Dani pedig péknek a Fodorban. Csabiból hentes vagy asztalos lesz.

A két legnagyobb már 4 órában dolgozik a SZEFO-ban, de még otthon laknak. Róluk Édike elárulja, sérültek. – Biztos vagyok benne, hogy család nélkül Betti és István felnőttként egy otthonban tengetnék mindennapjaikat. Úgy érzem, nekik is sikerült kitörni, dolgoznak, szinte teljes életet élnek – magyarázza a nevelőszülő anya. Búcsúzóul megjegyezte, náluk a gyerekek igazi családot kapnak, ha már ez eredetileg nem adatott meg nekik.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hat autóval lassították a forgalmat a hídon

Öt rendőrautó és hat demonstráló – így nézett ki a vasárnap délután 6-ig tartó forgalomlassító tüntetés a Bertalan hídon. A megmozdulást civil aktivisták kezdeményezték. Tovább olvasom