Délmagyar logó

2018. 11. 14. szerda - Aliz 8°C | 15°C Még több cikk.

Egy igazi Loyola Szegeden

Szegeden találkoztunk a spanyol Loyola-család sarjával, aki Kubában született, Szegeden tanult, Vásárhelyen él. Az üzletember nemesi származása bizonyos, a jezsuita rendet alapító Loyolai Szent Ignáccal azonban csak feltételezhetően rokon.
A jezsuita rendet alapító Loyolai Szent Ignác
Loyola F. Rodolfo Kubában született, huszonöt éve szerzett diplomát a szegedi egyetem vegyész szakán. Magyar lányt vett feleségül, vele együtt tért vissza a szigetországba. A Santa Clara-i egyetemen tanított, majd 1987-ben családi okokra hivatkozva engedélyezték neki a kivándorlást. A vásárhelyi porcelángyárban kapott állást, fejlesztőmérnök, majd fejlesztésvezető lett. Hat év múlva váltott újra, amikor olasz befektetők kerestek magyar helyismerettel és olasztudással rendelkező szakembert. Azóta autóalkatrészekkel foglalkozik, két éve pedig újabb üzletágat karolt fel, ingatlanbefektetésben is képviseli az olasz tőke szegedi érdekeit. Kedves akcentussal kiválóan beszél magyarul, ez igazán illik latin sármjához. Loyola úr tehát kötődik Kubához, de vajon leszármazottja-e a spanyol jezsuita szent családjának? – merül fel neve hallatán a kérdés.

– Az igazi Loyolákat hivatalosan a hét évvel ezelőtti pápalátogatás kapcsán kezdték felkutatni Kubában, és az eredmény: a spanyol nemesi család háromszázötven-négyszáz egyenes ági leszármazottját derítették fel – meséli a szegedi Loyola elgondolkodva. Aztán felderül: – A pletykák örökséget is emlegetnek, ez azonban egyáltalán nem foglalkoztat, a saját erő és képesség többet ér. A spanyolországi kis faluba, Loyolába viszont egyszer még szeretnék eljutni a családommal. A kötődésünk Szent Ignáchoz csupán feltételezhető, nem bizonyítható.

Az eredeti spanyol Loyola-dinasztiához azonban bizonyosan családi szálak fűzik. Az egyházi nyilvántartásból követte vissza a rokonsága a családtörténetet. Nem egészen ötszáz esztendővel ezelőtt pünkösd vasárnapján a francia tüzérség Navarrában tűz alá vette Pamplona citadelláját, és egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette az egyik baszk nemesembert, Inigo López de Loyolát, aki a spanyol király szolgálatában állott. Az esemény – amely Franciaország és a Habsburg-ház küzdelmében alig számított valamit – történelmi jelentőségű: ez a fordulat kellett ahhoz, hogy Inigo López a spanyol király szolgálatát fölcserélje Krisztuséra, és Inigo lovagból Szent Ignác váljon.A spanyolországi Loyoláknak kubai és dél-amerikai gyarmatokon lettek cukornád- és kávéültetvényei, gyárai. Az 1878-ban kubai függetlenségi háborút követően a spanyolok a felszabadított rabszolgáikat kötelesek voltak a nevükre venni – innen Loyola Rodolfo rengeteg névrokona.


Dicsőség helyett örökkévalóság

Örömömet találtam abban, hogy gyakoroljam a fegyverforgatást, és azt a hiú vágyat melengettem a szívemben, hogy dicsőséget szerezzek – vallotta magáról Ignác, és amint későbbi bizalmasai utalnak rá, bátor volt a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte. Sérüléséből lábadozva olvasta Jézus életét, majd, hogy tisztába jöjjön magával, zarándokútra indult. És megvilágosodott, még lelkigyakorlatoskönyvet is írt. Koldusként indult tovább a Szentföldre, majd tíz évet szentelt a tanulásnak Barcelonában, Alcalában, Salamancában és Párizsban. Negyvenkilenc évesen, 1540-ben közösséget szervezett maga köré, a Jézus Társaságát: a jezsuita rend allappillérét. Ignác még tizenhat évig, a haláláig vezette és szervezte a szerzetesrendet. 1622-ben avatták szentté. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Óriási sikert aratott babakiadványunk

Húszasával vitték tegnap az újságárusoktól a Délmagyarországot és a Délvilágot, amelyben elhelyeztük… Tovább olvasom