Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Egy írországi aranybányában dolgozott Richárd

Valódi aranybánya volt a szegedi Fendrik Richárd munkahelye Írországban. A 26 esztendős fiatalember aranyrögöket ugyan nem hozott haza, de a fizetésére nem panaszkodik. Annál inkább a tárnában használt vegyszerekre, ami miatt a helyi környezetvédők is gyakran tiltakoznak.
Aranybányában dolgozott Írországban a szegedi Fendrik Richárd. Az egyébként szakács végzettségű fiatalember nem patakban szitált vagy földalatti üregekben kutatott a nemesfém után, az Omagh melletti tárnában munkagépekkel és vegyszerekkel dolgoztak.

– Az ír főbérlőnk ajánlotta, hogy munkát szerez az aranybányában. Azt hittük, ez csak egy cég neve, nem valódi bánya. Amikor kiderült, hogy mégis az, az első gondolatom a hét törpe volt, csákánnyal a kezükben – közli Richárd, aki két másik szegedi fiúval állt be a vállalathoz (ők még mindig Írországban vannak). Eleinte utat és kerítést épített, később azokat a zúzógépeket ellenőrizte, ahol az aranyat tartalmazó köveket összetörik. A hosszú folyamat végén a kövekből száraz, földszerű anyag marad, ebből vonják ki a nemesfémet Kanadában, a cég székhelyén. Richárd úgy tudja, aranyrögök is vannak a föld mélyében, de azokat robbantással hozzák majd felszínre.

Ember a gépben

Fendrik Richárd egyik ír kollégája, Zane addig nézegette a köveket fémgolyókkal és vegyszerekkel porrá alakító gépet, amíg a zsebéből kicsúszott a mobiltelefonja. A készülék egy pillanat alatt megsemmisült. Máskor Zoli, egy másik szegedi fiú mászott egy – szintén kőtörő gépbe –, amit a menedzser elindított. Szerencsére rögtön feltűnt, hogy a gép „töltve van", így nem történt baleset.

– Azt hittük, tele a zsebed arannyal – elégedetlenkedünk, mire némi sárga- és fehéraranyat tartalmazó csillogó ércdarabot vesz elő. Nyakláncnak kevés, de emléknek jó.

Miközben a Kárász utcán beszélgetünk, egy ismerős köszön a fiúra, és érdeklődik, „csurrant-e valami" az ír aranyból. – Jól fizettek, 400 fontot hetente – válaszolja, de ezért napi 12 órát (reggel héttől este hétig vagy este héttől reggel hétig) dolgozott és el kellett viselnie az állandó erős zajt, továbbá a – munkaadói szerint ártalmatlan – vegyszereket.

Munkaruhája „acélbetétes gumicsizmából" és vízálló overallból állt, maszkot és szemüveget nem kapott. Az utóbbi különösen hiányzott, egy fémszilánk ugyanis a szemébe fúródott, itthon gyógyították meg.
– Munka után és hét végén is tompák, fáradtak voltunk, sokszor fájt a fejünk. Lehet, hogy tényleg nem károsak a vegyszerek, de mégis hatottak ránk.

Írország olcsóbb

A külföldön munkát vállaló magyar fiatalok közül egyre többen választják Írországot. Anglia viszont már kevésbé kedvelt, mint korábban. Richárd szerint a magyarázat egyszerű: az íreknél olcsóbb az élet.

A felhasznált anyagokkal a környezetvédők sem voltak kibékülve, rendszeresen követelték a tárna bezárását, az ügy a helyi sajtóban gyakran szerepelt.

Voltak más elégedetlenkedők is: azok a korábbi tulajdonosok, akiktől a kanadai cég megvásárolta a bánya területét. A telkeket ugyanis legelőként vették meg, azt nem közölték, hogy a föld alatt arany van. A régi tulajdonosok közül többen most a kitermelésen, vagyis saját korábbi telkükön dolgoznak.

Richárd rövidesen visszatér Írországba, de a bányába nem. A fiatalember aranyláza elmúlt, szakácsként dolgozik majd.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ellentmondásos vallomások Kurai András perében

Várhatóan júniusban hirdetnek ítéletet a Pénzes Henrietta megölése miatt indított büntetőperben. A… Tovább olvasom