Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Egy kocabringás Contadorrá nemesülésének igaz története

Szeged, Vajdaság – Az alábbi mese kizárólag valóságos elemeket tartalmaz. Történet egy díszkerékpárosról, aki megpróbálta elhitetni magával, hogy egy nap alatt, felkészülés nélkül, simán le tud tekerni közel 80 kilométert. Sikerült neki. A tekerés is.
Rosszul indult. Robogtam le a Bertalan-hídról Újszegeden, amikor a Bérkert utcai kereszteződésnél – ahol elvileg ugye kerékpárosbarát a járdasziget, gyakorlatilag azonban nem, mert akkorát döccen, hogy kis túlzással belehal a bringás – a kormányom megadta magát és csúnyán lehajlott. Pedig nem volt kilazulva, elvileg. Valahogy eltekertem a sportcsarnokig, s bíztam abban, hogy a szervízkocsiban lesz imbuszkulcs. Volt, így megúsztam, s én is elindulhattam a nagy túrára.

Zárféki tudósítás
A Magyarkanizsára tartó kerékpártúrát a Közéleti Kávéház szeptemberi programfüzetében láttam meg, s egyből azt gondoltam, annak ellenére, hogy mindössze másfél hónapja bringázom újra rendszeresen, kiválóan alkalmas vagyok ennek a laza, körülbelül ötven kilométeres túrának a teljesítésére. Ebből is látszik, induláskor nemcsak a kvalitásaimmal, a túra hosszával sem voltam tisztában, de erről később.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

A túravezető Tóth Imre valamiért fantáziát láthatott bennem, s megkért, legyek zárfék, azaz az utolsó kerékpáros, aki zárja a sort. A bringakígyóban általában tízen tekeregtünk – volt aki néha beült a szervízautóba, hogy ott nyerjen újra erőt.

Zárféknek lenni egyébként nem ördöngősség, a szitáló esőben még arra is ráértem, hogy pár mondatban beszámoljak a Szőregen történt balesetről is. Lassan csorogtunk a Tiszaszigeti határátkelő felé, s ahogy közeledtünk úgy erősödött az eső. Újszentiván környékén már javában a Creedence Clearwater Revival ideillő nótáját dudorásztam, kevés sikerrel.

Creedence Clearwater Revival: Who'll Stop The Rain


Egyrészt borzasztó hamisan, annak ellenére, hogy nincsenek a számban hatalmas énektudást megkövetelő részek, másrészt az eső szüntelenül szitált, csak valamikor Szerbkeresztúr után állt el észrevétlenül. De ott annak nem tudtunk örülni, mert a település határában mással voltunk elfoglalva, részletek hamarosan.

Dagonyázás a lucernások között
Ilyen könnyen és gyorsan sosem keltem át a határon még Tiszaszigetnél sem. Miután megkaptam a gyálai pecsétet az útlevelembe, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy leszállok a kerékpáromról a vámos előtt, és felnyitom a csomagtartót, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert nem biztos, hogy értette volna a poént.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

Szerbiában először Szerbkeresztúron álltunk meg. Szerettük volna a polgármesteri hivatalnál megnézni azt az emléktáblát, amelyet a túrát szervező Geo-Environ Környezetvédő Egyesület állíttatott, annak apropóján, hogy Szeged és Szabadka között elkészült a kerékpáros túraútvonal – ez látható a térképen is.

Csakhogy az emléktábla lekerült a hivatal ajtajáról. Hiszek abban, hogy nyitva tartási időben azért kirakják a helyiek...

A Szeged és Szabadka közötti kerékpáros túraútvonal. A térkép a Szeged–Szabadka testvérvárosok közötti kerékpáros túraútvonal programfüzetében található. Zsiga Attila László kartográfus munkája.
A Szeged és Szabadka közötti kerékpáros túraútvonal. A térkép a Szeged–Szabadka testvérvárosok közötti kerékpáros túraútvonal programfüzetében található. Zsiga Attila László kartográfus munkája. 

Itt derült ki az is, hogy a falu határában kezdődik a túrának a saras része: letértünk a műútról, és felmentünk a töltésre, hogy Martonos határában motorcsónakkal keljünk át a folyón. – Tizenhét kilométert nyerünk! – lelkesített minket Tóth Imre. Az ösztönöm azt súgta, mi az a 17 kilométer, az aszfalton gyorsan lehet haladni, különben is van miből leadnom, menjünk arra! Ám végül beálltam a sorba, s mentem a többiekkel.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

– Nem lesz itt gond! Nem olyan nagy a sár! – győzködtem magamat, miközben visszaváltottam, hogy tudjak tekerni a felázott földön. Nem kellett volna. A sár ugyanis pillanatok alatt agyaggá változott, a kerekem átmérője rohamosan nőtt, olyannyira, hogy az első sárvédőt tartó villák vagy mik feladták, s a jobb oldaliak elpattantak. Negyedórás szervizelés következett: puszta kézzel kapartam, szedtem az agyagos földet a kerekekről, a sárvédők alól, tisztogattam a fékeket. Szerencsémre a villák „életben maradtak", nem törtek el, így vissza lehetett őket dugni a helyükre. Ekkor örültem először és talán utoljára az esőnek, hiszen a nedves lucernaföldön gond nélkül kezet tudtam mosni.

A töltés tetejéig már csak toltam a megrokkant biciklit. Ott aztán újra nyeregbe pattantam, hogy a nedves fűben új nyomvályút csináljak: arra mindenképpen jó volt a terepezés, hogy az agyag szép lassan eltűnt a gumiról.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

Martonossal szemközt, az egykori rév helyén keltünk át több részletben a folyón. Az egyik helyi horgász motoros ladikjával fejenként 200 dinárért vitt át minket a túlpartra. Mialatt vártam a soromra igyekeztem minél jobban megtisztogatni a bringát, majd a meredek, agyagos, köves partról beleraktam a folyóba. Tengelyig merítettem a gépet, s ott áztattam egészen addig, amíg vissza nem tért alkalmi révészünk.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

A túlpart ugyanolyan tragikus volt, annyi szerencsénk volt, hogy nem volt agyagos, viszont sár volt bőven. Miután felevickéltünk a martonosi oldalon a töltésre, akkor mondta Tóth Imre, ez a sáros szakasz még két kilométer sem volt. Sokkal többnek tűnt.

Amikor a test kezdi föladni
Kifújtuk magunkat, majd indultunk tovább. A töltésen mentünk, ahol elvileg tilos biciklizni, mégis ott tekerünk, mert elvileg három kilométerrel rövidebb, mint a műút. Szerbiában egyébként még az autópályán is lehet biciklizni, csak a folyóparti töltéseken nem, ne kérdezzék, miért van ez így.

Itt kezdtem el fáradni. A töltés tetején egyre nehezebben tekertem, egyre jobban zúgott a fejem, zsibbadt a kezem és fájt a hátsó felem. Alig vártam, hogy újra aszfalton tekerjek, ezzel egyébként nem voltam egyedül.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)
Magyarkanizsára egy óra körül értünk. A Delikátesz Étteremben, amely abszolút rászolgált a nevére, zseniális túrós csuszás halászlevet ettünk. Igen, túrós csuszás halászlevet! Egész nap el tudtam volna lihegni az étteremben, de rögtön ebéd után továbbindultunk. Nem akarózott visszaülni a biciklire, de nem volt mit tenni, mennünk kellett tovább. Tettünk még egy kis kört Magyarkanizsán, a piacon hétvégenként éjjel-nappal nyitva tartó pékségben bureket, mákos bejglit, meggyes kockát vettünk, majd elkanyarodtunk a fürdő felé is.

Martonosnál a kísérő autó egy picit elhagyott minket, be kellett mennie a településre: két mentőmellény ugyanis véletlenül a kocsiban maradt, s be kellett adni a révésznek.

Horgosig „nagyfiúként", egyedül tekertünk. Egyre többször álltam ki a nyeregből, a zsibbadás is állandósult a tenyeremben. A falu központjában a körforgalomnál vártuk be az autót. Innen tekertünk el a túra utolsó kulturális megállójáig: a Brauswetter-villát néztük meg, ahol Bartók Béla is szívesen időzött, ezt emléktábla is tanúsítja.

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

Az autópályára a Vermes dűlőnél másztunk föl. Életünk kockáztatásával a nem túl hosszú sor elejére mentünk. Egy ukrán rendszámú, sötétített üvegű Dodge elé álltunk be nagy bátran, még most sem értem, hogy maradtunk életben...

Kerékpártúra Magyarkanizsára. A szerző felvétele (galéria)

A sztráda szélén iszkoltunk el a röszkei lejáróig. A faluba betekertünk, majd Szentmihály felé gurultunk. Ekkor már azt mantráztam, hogy ez már semmi, gyakorlatilag túlélted, sőt megcsináltad, tilos leszállni a bringáról. Vezetőnktől, Tóth Imrétől Szentmihályon búcsúztunk el, onnan mindenki önállóan röppent haza.

– Jól kibicikliztem magam! Kár hogy vége, még tekernék egy kicsit! – mondta a túra legfiatalabb résztvevője, a Béke utcai általános iskola második osztályába járó Kovács Levente, miközben hazafelé poroszkáltunk. Nem mertem megszólalni. Pedig Leventének igaza volt: sajnáltam, hogy vége. Közel nyolcvan kilométert tekertem, s most úgy érzem, jó időben, simán végigmennék újra.

Ha így haladunk, még a végén a Touron is elindulok. Már ki is néztem az Astanás szerkót... Nyugi, Alberto! Hagylak nyerni!

Olvasóink írták

23 hozzászólás
12
  • 23. Eper1201 2010. szeptember 21. 12:10
    „Szervízkocsival Magyarkanizsára .... ez komoly? :DD

    Mi 29-n mentünk bringával erre az útra szeptember elején. Teljesen vegyes volt a csapatunk bringában és életkorban is :-)
    A szerb határőr közös fotót készített rólunk a Tiszaszigeti határátkelőnél :) ... burek Magyarkanizsán ... napozás a töltésoldalban.
    Végig jó minőségű aszfalton mentünk, nekünk sehol nem kellett kompozni :) ... 2 defektünk volt összesen.
    Jó volt együtt... köszönöm mindenkinek :))”
  • 22. zumike 2010. szeptember 20. 23:47
    „Kedves Gubanc!

    Ha jól tudom, a leendő kerékpárút egy része érinti az Újszeged-Karlova/Beodra vasutat. Itt majdnem a határállomásig el lehet rajta tekerni a szőregi állomástól, de odaát még elég sok helyen megvannak a sínek...”
  • 21. RTM 2010. szeptember 20. 21:30
    „Sajnálom, hogy a határon túl már nem hallhattam Tóth Tanár Úr igazán élvezetes magyarázatait, én voltam ugyanis, aki visszafordultam, miután egész testemben átfagytam Tiszasziget IQ kocsmáig.
    László, minden elismerésem a cikkedért! Érzékletes, finom stílusú írás! Az égiek ezt most így akarták, és gratulálok Nektek a helytálláshoz! Az utat pedig jobb időkben mindenképp megjárom, azt már eldöntöttem szombaton. Engedelmeddel a cikkedet fogom használni bédekkerként. :) Üdv. minden "túlélőnek"!”
  • 20. szempila 2010. szeptember 20. 14:33
    „Kedves pq! A naci eredetileg futonadrag, biciklis alsonemuvel hordva rogton biciklisse avanzsal :)) Nem tudom, Magyarorszagon hol lehetne venni,mert ez Anliabol van. Udv:Szempila :))”
  • 19. gubanc 2010. szeptember 20. 11:10
    „A régi határállomást kellene megnyitni kerékpáros, motorkerékpáros, gyalogos utasoknak és a menetrendi buszjáratoknak.
    Kedvenc kormányunk éppen ideje, hogy ne fészkelődjön, hanem cselekedjen. Orbán Viktor ezt Palicson is megbeszélhette volna már régen.
    A sztráda jelenleg csak út. Most szélesítik 2x3 sávra. azután már ez nem fog menni.”
  • 18. tiktökmag 2010. szeptember 20. 11:00
    „"Szerbiában egyébként még az autópályán is lehet biciklizni, csak a folyóparti töltéseken nem, ne kérdezzék, miért van ez így." - próbáld meg és találkozz rendőrrel, majd utána megkérdezem! Ez ne igaz senki ne is próbálja, csak azért nem szólnak mert valahogy el kell jutni a határon. Ez körülbelül olyan mintha azt mondaná valaki, nyugati hazautazó, hogy magyar országon lehet az autópályán bicajozni, mert látta csapatot a határon a röszkei letérőig bicajozni!! Nem beszélve veszélyes is.

    Sajnálom, hogy sárba kellett bicajozni, ha mindenképp meg akarták esőben is tenni az utat, akkor lehetett volna útvonalat módosítani, de akkor nem keresett volna a ladikos. :-D
    Legközelebbre is kívánok szép túrát, és jobb időt a kitartóbbaknak.”
  • 17. kilo 2010. szeptember 20. 09:30
    „Ez jolesett igy hetfo reggel!

    Gratula a teljesiteshez, csak igy tovabb! Az elehezes tipikus tunetei ellen a legbiztosabb recept minden utba eso kis faluban egy-egy kremest elfogyasztani :D”
  • 16. Besenyő_Pistabácsi 2010. szeptember 20. 06:58
    „Végre egy remek beszámoló! :)”
  • 15. ráérő 2010. szeptember 19. 22:54
    „."Szerbiában egyébként még az autópályán is lehet biciklizni,.."Az elképzelhető hogy lehet,én még nem láttam olyat.Amerre a csapat tekert legjobb szándékkal is csak autoutaknak nevezhetők.Közéleti Kávéház szeptemberi száma nem kimondottan az ilyen turákat keresgélők lapja.Lehet hogy ezért voltatok ennyien? Amugy ebben az időben bicajozni....: szép volt!”
  • 14. Zsoltee0716 2010. szeptember 19. 22:04
    „Ennyi külön képet, még nem láttam mióta a DM-t olvasom!”
  • 13. pq 2010. szeptember 19. 21:16
    „Gratulálok a résztvevőknek!!!
    Kedves Bicajostól szeretném megkérdezni, hogy a Nike Barcás nacija kimondottan bicajozni való, bélelt ülepű gatyó vagy futni is lehet ilyet hordani?? Ha igen, hol és mennyiért lehet venni?? Köszi az információt!!!”
  • 12. szempila 2010. szeptember 19. 20:27
    „Kedves Gubanc!

    A túra során minderről, amit említettél, szó volt. Túravezetőnk minden nevezetes helynél elmondta a legfontosabb tudnivalókat, mindent meg is néztünk.

    Kivétel Törökkanizsán nem voltunk, mert a Tiszán keltünk át.”
  • 11. gubanc 2010. szeptember 19. 20:09
    „Az angolok a volt vasutak helyén építettek kerékpárút hálózatot.
    Hát abból itt is van. Újszeged-Gyála-Szerbkeresztúr-Csóka-Zenta
    Odaát: Magyarkanizsa-Zenta.
    Egyébként talán azzal is kellene foglalkozni, hogy Törökkanizsán a templomban ott vabn székely Bertalan 3x7 méteres oltárképe, Törökkanizsán az egyetlen kérész szobor, Magyarkanizsán a fürdő és számos olcsó szálláshely a Tisza partján, a magyar templom, Horgoson Kárász Benjamin a Kárász utca névadójának kriptája, a kastélya, az általa létesített iskola, Reök Iván sírja, Oromhegyesen az első zentai csata emlékhelye a Prgel dombon. Zentán a Savolyai által a törökök végleges kiverésére vezetett csata emlékhelye, a Szent István kápolnában a Barabás oltárképek.
    Talán mi magyarok vegyük már észre, hogy ezt a határt csak ide tették és olyan minden, mintha a panelban átmentünk volna szomszéd lakásba.”
  • 10. szempila 2010. szeptember 19. 19:51
    „Kedves Vega!

    Igen felemelő volt, hehe. Amúgy nem Csepel, hanem egy Carrera TDF. ELmondhatom, hogy nem tudtam mire vállalkozom... :D Volt másfél kili amíg a hátamon cipeltem a gépet, aztán az a töltéses móka is igencsak megviselt. :D CSak a társaság kárpótolt a lassú tempóért, az esőért, s a nem tervezett terepmókáért. :)))

    Legközelebb szívesen csatlakoznék valami hasonló kiránduláshoz mint amit CsImre vázolt fel. ;)

    Szempila”
  • 9. antikos 2010. szeptember 19. 17:38
    „vicc...”
  • 8. CsImre 2010. szeptember 19. 16:57
    „Na igen, E! a szakértője az ilyen dzsungelharcos mindent túlélő biciklizésnek....:))

    Mi május 1-én mentünk Szabadkára, a idő száraz volt, oda enyhe szembeszelünk, hazafelé hátszelünk volt. Reggel indultunk, du. 3-kor már újra Szegeden voltunk, közben Szabadkán burekeztünk, aztán gyors városnézés után még megnéztük a palicsi tavat. 100 km volt a napi számlálón, visszafelé a hátszélben 30 km/h alatt nemigen jöttünk, ezzel egyértelműen vertük a vonatot. A határon gyorsan átjöttünk, kerültük a sort amerről épp több hely volt. Mi voltunk a leggyorsabbak az autópályán, hehe. Sokat segítene, ha újra megnyílna a régi főút átkelője a biciklizőknek, mezőgazdasági gépeknek. Érdekes az is, hogy az országutak minősége nem rosszabb, mint a hazaiaké, sőt, egyes helyeken jobb is.”
  • 7. Vega 2010. szeptember 19. 16:54
    „azzal a sárga (ha jól látom csepel) outival azért ezt a túrát megcsinálni igazán felemelő lehetett:)
    egyébként tetszik az irás, főleg igy amatőr országutisként. jó bőre eresztettétek az étkezést, én általában egy szelet cerbonával megyek 70-90km-t:)”
  • 6. Mignon 2010. szeptember 19. 16:51
    „Nekem a terkep tetszik a legjobban!

    Szerbül:

    "Biciklisticka..."

    :)))))

    Különben, okos ötletnek tartom, es gratulalok!”
  • 5. Cyber 2010. szeptember 19. 16:25
    „#2!

    Az kb 220 km ha jól tudom, szép túra lehet!
    Csőszamár RULZ!”
  • 4. ametiszt51 2010. szeptember 19. 16:10
    „Nagyon jó írás! És még humoros is.
    Azért gondolom ott lenni nem volt annyira humoros, csak így utólag...
    Gratulálok minden résztvevő teljesítményéhez!
    A zenei betét is tök jó a "Kredenc" együttestől.”
23 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyílt levél Juhász Gyulának

Ami a lakossági fórumból kimaradt címmel juttatott el szerkesztőségünkhöz nyílt levelet Márta József… Tovább olvasom