Délmagyar logó

2018. 09. 26. szerda - Jusztina 6°C | 16°C Még több cikk.

Egy szegedi hajléktalan, akinek CD-je jelent meg

Hajléktalanok, akiknek nyomtatásban jelennek meg művei, sokan léteznek. Olyan hajléktalan viszont, akinek CD-je van – mindössze egy. Nemcsak Szegeden, valószínűleg országosan is csak Kovács Istvánnak jutott eszébe az ötlet: írásait dedikált CD-n terjeszteni.
Kovács István nyomtatás helyett CD-n terjeszti írásait. Fotó: Schmidt Andrea
Hogyan kezdődött? Ülünk a Propeller sörözőben, és Kovács István meséli az életét. – Két éve kezdtem el írni. Szegedi kocsmákban alkotok, a Propeller az egyik törzshelyem. Legföljebb pikoló sört fogyasztok, esetleg egy kisfröccsöt, és írok – mutatja a barna spirálfüzetet. Tele is van az versekkel, rímes prózával. Két okból is ír Kovács úr. Egyik az, hogy úgy érzi, írnia kell – ez magától értetődő –, a másik: szeretné kiegészíteni alkalmi munkákkal szerzett szűkös jövedelmét. Ez még inkább magától értetődő. Amit leír, elviszi egy magánstúdióba, felolvassa, fölveszik, a sokszorosítást ő maga végzi, internetkávézóban.

– Régebben legépeltettem az „anyagot", de mindig sok hiba maradt benne, ezért inkább így hagyom, kéziratban – mutatja a füzetet. Jobban megnézve észleljük: az ujjlenyomatok, amelyeket előbb még a hajléktalan-életformából adódó kényszerű velejáróknak véltünk, nagyon is szándékosak. – Így hitelesítem a műveket – mondja Kovács István. – És nem csak így: két tanúval aláíratom, hogy ők látták, jelenlétükben készültek. Védeni kell a műveket a plagizálók ellen. Hiszen ha CD-re kerültek, onnantól bárki eltulajdoníthatja őket, mondhatja, ő találta ki a szövegeket – mondja a szerző. Ha túlbiztosításra gondolunk szavai hallatán, akkor csak igyekezzünk beleélni magunkat egy olyan ember helyzetébe, akinek minden vagyona elfér a mindig, mindenhová magával hordott fekete táskában.

Lufiszüret, géppisztollyal

Angyalszárnyak; Kultúrdisznók; Lufiszüret, géppisztollyal – néhány cím a barna spirálfüzetben foglalt írások közül. Egy kétségbeesett ember segélykiáltásai? Lehet, hogy meg kellene mondani Kovács Istvánnak, inkább próbálja félretenni kis keresetéből, amit a CD-kre költ? Lehet – de az sem lehetetlen, hogy ez tartja életben. És különben is – hallottuk –, amit ír, sokaknak tetszik. Aki jót akar cselekedni, vegyen tőle CD-t.

A szegedi hangoskönyvírónak sosem volt otthona. Állami gondozottként nevelkedett, s mióta elérte a nagykorúságot, albérletről albérletre, munkásszállásról munkásszállásra vándorol. Évek óta a szegedi hajléktalanszálló lakója. Dolgozott az egykori Délépnél, tevékenykedett Pesten is mint segédmunkás. Jelenleg munkanélküli, azaz alkalmi munkákból él.

– Már tartottam fölolvasást is, társaimnak a műveimből a szállón – mondja. – Mit szólnak hozzá, hogy igazi CD-m van? Magához a tényhez semmit. A szövegeket szellemesnek, jópofának tartják. Egy haverom, négydiplomás, azt mondta: csak így tovább.

Mennyire sikerült Kovács Istvánnak kiegészítenie műveivel jövedelmét? Egyelőre nem túlzottan, a CD-zés inkább viszi, mint hozza a pénzt. – Elvállalok minden munkát, legyen akár építőipari, akár kertásás, és így tovább. Újszegeden volt egy ember, annyira megbízott bennem, hogy a munka idejére kulcsot adott a házhoz – mondja. Láthatólag ennek is nagyon örül – holott az örökkévalósághoz szeretne kulcsot kapni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem tart ki végig a fizetés

A megszorító csomag első nyomait októberi fizetésükön már érezhették az emberek, de sokan csak… Tovább olvasom