Kligl Sándor szegedi szobrászművész napra pontosan ma ünnepli 65. születésnapját. Az ünnepelt által szerkesztett és szinte teljes egészében végigfotózott Kligl című albumot tegnap mutatta be a kötetet gondozó Móra-múzeumban Pálffy István. Hogy jött a képbe a műsorvezető? – Kedves ismerősöm, nem a médiából. A művészeti írók nem ismernek, úgyhogy őt én választottam. A másik médiaszemélyiséget, Jakupcsek Gabriellát pedig kaptam az élettől, a menyem – indokol a szobrász. A 366 fényképet tartalmazó életműalbumnak a Múzeumi Tudományért Alapítvány, illetve 32 barátja és a támogató intézmény a kiadója. Élete társa, Lengyel Györgyi – akit a szegediek a fideszes szegedi városvezetés kancellárjaként ismerhettek – segítette, hogy napvilágot láthasson a különleges születésnapi meglepetés.
Végiglapozva a 40 éves pálya állomásait, megakad a szemünk a Mórahalmon befejezésre váró Korsós lányon, a szegedi Kárász utca eredeti tervétől eltérően felállított fogadószobrain, a heves viták kereszttüzébe került szintén szegedi Szent István és Gizella kompozíción és a vásárhelyi József Attilán. – Felülemelkedem a vitákon. Nem a szobraimat szeretem, hanem azt, akit vagy amit ábrázol. Azt az érzést próbálom megtartani magamban, ami az alkotáskor bennem volt – mondja Kligl Sándor. – Minden szobromat vállalom. A kínos politikai feladatok elkerültek. Makón ugyan felkértek a hetvenes években egy nagy Lenin-domborműre, helyette egy hagymafüzért csináltam.
 |
Kligl Sándorral Pálffy István beszélgetett. Fotó: Schmidt Andrea |
Miért nem szokott pályázni? – A pályázatok az Aczél- korszak csökevényei, azért maradtak meg, mert a pénzosztók nincsenek vele tisztában, ki van a pályán. Engem nem azért keresnek meg, mert támogatni akarnak, hanem mert tőlem akarnak szobrot – jelenti ki a szobrász. – Nem pénzelni, helyzetbe kellene hozni a művészeket, hogy meg tudják tenni, amire képesek. A művészetben nincs demokrácia. Nem a művésznek kell a szabadságot átélni munka közben; hanem a nézőnek kell felszabadultnak lennie, ha katarzist érez, mert jó a mű.
Mi a magyarázata, hogy 30 éve Szegeden él, ha úgy érzi, nem szeretik?Kligl Sándor szarkasztikusan fogalmaz: „régi mazochista családból származom". Szegeden a Kárász utcai Átrium udvarán Hermész-figuráját, a Dóm téri panteonban Kálmány Lajos portréját, a városházi házasságkötő teremben Szerelem című szobrát, a püspöki palotában Mária Boldogasszony Anyánk domborművét, a színházban kalaposlányos stukkóját láthatjuk, a megyeháza előtt áll legújabb, második világháborús emlékműve. Algyőn a Gondoskodás-szobor Vásárhelyen többek között a Bethlen-gimnázium kapuja őrzi keze nyomát. Szegedért emlékérmes, kitüntették a Hazáért érdemkereszttel és megkapta a megyei Prima Primissima Díjat. Miközben megbízásokra vár, szenvedélyesen vadászik, és a főzésben is kiéli alkotókedvét.