Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Egyetemista a torták között

Kiss Adrienn egyetemista tanárnak készül, de úgy gondolta, szabadidejében még egy szakmát megtanul. Az idén beiratkozott a szegedi Hansági középiskolába cukrásznak. A harmadéves biológia–angol szakos hallgató úgy gondolja, a mai világban nem árt több lábon állni.
Adrienn élvezettel díszíti a tortát. Fotó: Karnok Csaba
A Szegedi Tudományegyetem harmadéves biológia–angol szakos hallgatója, Kiss Adrienn gondolt egy merészet, és beiratkozott a Hansági Ferenc Vendéglátó-ipari, Idegenforgalmi Szakiskolába és Szakközépiskolába cukrásznak. Elhatározása szüleit is meglepte. Persze tudták, Adrienn, ha teheti, szívesen „sütkérezik" a nagymamával. Azt viszont ők sem gondolták, hogy az egyetemi évek alatt lányuk ilyen elfoglaltságot is választ. Adrienn nyári munkával és korrepetálásokkal gyűjtötte össze a huszonötezer forintos féléves tandíjat.

A halk szavú, de határozott Adrienn egyáltalán nem csodabogár, csak úgy érzi, belefér még az idejébe egy másik szakma elsajátítása. Egyetemi óráit úgy rendezte, hogy azok ne ütközzenek a szakiskolai oktatással.

– Ha gyakorlaton vagyunk a cukrászdában, mint ezen a héten is, akkor hajnal ötkor kelek, mert hat órakor kezdjük a munkát. Körülbelül délután háromra végzünk, azután megyek az egyetemi órákra. Este tízre érek vissza a koleszba – mesél időbeosztásáról Adrienn, aki a cukrászatról máris olyan szakmaisággal beszél, mintha világéletében a sütemények között forgott volna. Szerényen, de hamiskásan megjegyzi: figyel az ember az órákon és a gyakorlaton is.

Marcipánzsiráf

Adrienn szenvedélyes gyűjtő. Biológusként ugyan jobban vonzódik a növényekhez, mint az állatokhoz, de kedvenc kabalafigurája a zsiráf. Bármilyen tárgyon meglát egy zsiráfot azonnal megveszi. A készletből azonban még hiányzik a marcipánzsiráf. – Ilyet még egyetlen cukrászdában sem láttam. Ha lesz rá módom, azonnal megformázom a kis kedvencemet, és nyilván igazi marcipánból.

Az egyetemista lány jelenleg az A Cappella cukrászdában, a tortarészlegen tölti gyakorlatát. Csillogó szemekkel magyarázza, hogyan készítik a fehér- és tejcsoki bevonatú gesztenyeszívecskéket és mire kell ügyelni a rizses szelet meg a firenzei mákos készítésénél. Az édesszájú, nassolós, mégis filigrán lány mindent megkóstol. Gyengéje a cukrászda zserbója, fagyija és marcipánja.

– A suli korszerű tankonyhájában fonott kalácsot, brióst és kakaós csigát is készítettünk, amit a hétvégén megcsináltam anyuéknak is. Mit mondjak, díjazták – mondja nagy boldogan a tanárjelölt cukrász.

Hangsúlyozza: azért választott még egy szakmát, mert a mai világban nem árt, ha az ember több lábon áll. A kutatás nem vonzza, mert sokáig kell várni a sikerre. A cukrászdában viszont mindennap lehet alkotni. Azért, hogy minél jobban elsajátítsa a szakmát a Hanságiban, egyetlen tárgyból sem kért felmentést, sőt még a testnevelésórákra is szívesen jár. Azt mondja, a testmozgás nem árt a tanórák között, ezért úszik is rendszeresen, az pedig már csak hab a tortán, hogy egyik szenvedélye a motorozás. Bár még csak úrvezetői jogsija van, de nagymotorra is szeretné megszerezni a vezetői engedélyt. És hogy teljes legyen az élete, az egyetemi kórusban énekel hetente két alkalommal.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A vandálok több tízmilliós kárt okoznak a szegedi járműveken

Több tízmilliós kárt okoznak évente a szegedi tömegközlekedésben a vandálok, akik a megállóktól a… Tovább olvasom