Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Egyik szegedi turkáló nyílik a másik után

A patinás szegedi belvárost a kínai boltok után a használt ruhások árasztották el. A konkurencia szerint már csak az olcsó ruhán van haszon, a turkálók tulajdonosain kívül mások nem tudják kifizetni a magas bérleti díjakat.
A belvárosi, Kiss Menyhért utcai kirakatok nem nevezhetnének be egy szépségversenybe. Fotó: Segesvári Csaba
Míg a szegedi turkálók korábban főleg a kiskörúton kívüli szerényebb üzlethelyiségekben, vagy beljebb, csendesebb utcák pincéiben húzódtak meg, ma hatalmas üvegportállal rendelkező, de igénytelen belvárosi kirakatok mögül csábítják a vásárlókat. A Kiss Menyhért utcában egymás mellett négy használt ruhás üzlet található, igaz, az egyik ideiglenesen zárva tart. A Kiss Menyhért utca mindössze pár méterre található a város szalonjától, a Klauzál tértől és a Kárász utcától. Egy másik frekventált helyen, a Passzázson három, a Tisza Lajos körúton két használt ruhás nyílt olyan üzletek helyén, amelyek korábban minőségi ruházatot árusítottak.

Havi egymillió az albérletért

A minőségi ruházatot kínáló kereskedők szerint csak azért tudják a turkálók kifizetni a horribilis belvárosi bérleti díjakat, mert óriási árréssel dolgoznak: a szinte ingyen megszerzett árukészletet tízszeres áron kínálják. Ezt a turkálós szakma természetesen cáfolja, és azt mondja, ha ilyen egyszerű a helyzet, tessék kipróbálni. Az azonban biztos: a Passzázson egy üzlet albérletéért olykor a havi 1 millió forintot is ki kell fizetni, a 600 ezer forint középárnak számít. Németh István, az IKV Zrt. elnök-vezérigazgatója elmondta, a belvárosban a bérleti jog tulajdonosai átlagosan havi 3200 forintot fizetnek egy négyzetméterért, tehát 60 négyzetméter havi díja sem éri el a 200 ezer forintot. Lapunk úgy tudja, a bérleti jog tulajdonosa az albérleteztetés során már minimum 10 ezer forintért ad tovább egy négyzetmétert, vagyis elkéri a 600 ezret.

A Kiss Menyhért utcában a Kígyó utca sarkától egészen a Széchenyi térig butik butik hátán élt meg mindeddig, csak az egyik kapualjban árusítottak már egy ideje használt ruhát. Majd sorra megadták magukat a régi üzletek. Az egyik, nívós női ruházatot áruló bolt volt tulajdonosa, Remes Krisztina vállalta, hogy elmondja, miért. Két és fél év után volt kénytelen abbahagyni a kereskedést, mert a magas bérleti díjat, s az alkalmazottak fizetségét nem tudta kitermelni. És nem tudta felvenni a versenyt a márkásnak mondott termékeket árusító használt ruhás boltokkal sem, amelyek szerinte – ha az emberek később, a „bevásárlás" után számolnak egy kicsit – nem is olcsóbbak. Remes Krisztinának ez az első és egyben utolsó próbálkozása volt, jelenleg alkalmazottként dolgozik.

A sors fintora, hogy helyére éppen egy használt ruhás költözött január elején. Az üzlet tulajdonosa Martonosi Lajosné azt mondta, egyszer már ő is belebukott egy minőségi ruházatot árusító üzletbe. Hiába árulna ő is szívesebben vadonatúj darabokat, ha az emberek nem tudják megfizetni az árát. Ilyen a gazdasági helyzet – tette hozzá. A Szegeden több turkálóval is rendelkező kereskedő arra a kérdésre, miért nyomult be a belvárosba, azt válaszolta, hogy kénytelen volt követni a többi turkálót. Mivel azok a vállalkozók sorra megnyitották üzleteiket Szeged szívében, ő sem hagyhatta veszni azt, amit tizenkét év alatt elért.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerzetesek ünnepeltek

Négy női és hat férfi szerzetesrend tagjai tevékenykednek Szegeden és a környező városokban:… Tovább olvasom