Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Egyre több a fiatal az utcán

Az alsóvárosi ferences testvérek minden este meleg vacsorával várják Szeged hajléktalanjait – már évek óta. A négy-ötszáz náluk regisztrált fedél nélküliből hidegebb időben egy este akár kétszázat is ellátnak étellel, gyertyával.
Az étkeztetésnek szigorú szabályai vannak. Fotó: Gyenes Kálmán
Október negyedikétől, Szent Ferenc ünnepétől esténként megtelik hajléktalanokkal az alsóvárosi ferences rendház mögötti terület. Vacsoráért állnak sorba, köztük pedig – ha kell – kemény szavakkal tesz rendet Bertalan testvér, a szegénykonyha vezetője.

Kevés az adakozó

– Az elején kell nagyon szigorúnak lenni – mondja a ferences –, mert amikor karácsony táján száznál is többen jönnek, reggelente meg kétszázan, akkor már nem tudnánk fegyelmet tartani. – Több mint tíz éve indították a testvérek a hajléktalanétkeztetés misszióját, akkor még saját ételmaradékukat vitték ki a templom elé. Ma már nemcsak vacsorára, hanem reggelire is szívesen látják a fedél nélkül élőket. – Ezt a korszerű konyhát és étkezőt pályázati pénzből alakítottuk ki – mutat körbe a helyiségeken Bertalan testvér –, az ételeket pedig önkéntes segítők készítik el nagyrészt a hívek által adományozott alapanyagokból. Költségeink nagy részét a közüzemi díjak teszik ki. A Sole az egyetlen cég, amelytől fizikai támogatást is kapunk, ők bőven hoznak minden reggelihez joghurtot, vajat és egyéb tejtermékeket – nyitja ki a csordultig telt hűtőt a testvér.

A ferenceseknél vasárnap és ünnepnapokon is van étkeztetés, ezenkívül hétfőn, szerdán és pénteken a nagycsaládosok is kapnak ételcsomagot: kiflit, tejtermékeket, süteményt. – Szegeden meleg vacsora csak nálunk van – mondja Bertalan testvér –, négy-ötszáz fő a regisztrált emberünk, de szerencsére nem jön mindenki minden este, mert akkor nem tudnánk őket ellátni. Szeretnénk együttműködni a többi szociális intézménnyel, hogy szponzorokat keressünk, mert az adakozási kedv megszűnőben van – beszél terveikről a ferences testvér.

Előfordul, hogy megtépik egymást

Amikor beköszönt a fagy, gyertyával is ellátják az utcán éjszakázókat. Száz embernek egy-egy száz forintos gyertya tízezer forintba kerül naponta, szükség lenne a pénzre. Nyáron szünetet tart a szegénykonyha, május 13-a után a fedél nélkül élőknek maguknak kell gondoskodniuk a napi betevőről. Bertalan testvér szerint ebben pedagógiai célzat is van, próbáljanak meg egy kicsit segíteni magukon.

Az étkeztetésnek szigorú szabályai vannak. A regisztrációnál kötelező bemutatni a tüdőszűrő papírt, a testvérek megkövetelik a rendet, a pontosságot. Aki nem ér ide hét és fél nyolc között, annak le kell mondania a meleg vacsoráról. – Ha nagy perpatvar van, akkor néhány termetesebb testvérrel kiürítünk mindent, és egy-két napra lezárjuk a konyhát – mondja Bertalan. – Néha el kell tiltanunk embereket egy-két hónapra, van, akit végleg. Ittasan nem jöhetnek be, egymástól nem lophatnak... Voltak már kemény eseteink: például amikor megmérgezték egymást, és a helyszínen kellett kimosni az egyikük gyomrát. Előfordulnak verekedések is, érdekes módon inkább a nők között. Van, hogy szét se tudjuk őket szedni, és jól megtépik egymást – mesél a viszontagságokról a ferences.

A szegénykonyha ajtaja előtt sorban álló hajléktalanok a kíváncsiskodókkal is sokszor gorombák, de kifelé jövet egyikük sem mulasztja el udvariasan megköszönni a testvéreknek a vacsorát. Néha apró ajándékokat is hoznak. Erzsike saját maga által termesztett gyógynövénnyel kedveskedik a ferenceseknek: – Ültessék el, és aki ezt megeszi, a bőre nem lesz ekcémás! – mondja, és még áradna belőle a szó, de a testvérek egyelőre csak enni adnak a hajléktalanoknak, a lelkükkel nem marad idejük foglalkozni. Bertalan testvér szerint ezen változtatni kell, mert a lelki támaszt sokan jobban igénylik, mint a vacsorát.

Lelki támaszra is szükségük van

– Negatív dolog, hogy azok a lecsúszott emberek, akik idejárnak, nem látják a kiutat – mondja Bertalan testvér. – Egyre több köztük a fiatal, akik egy utcán töltött tél után már nem nagyon tudják fölvenni a munkát. Elszoknak tőle, megszokják, hogy itt kapnak reggelit és vacsorát, az Acél utcában ebédet. Amikor belekezdtünk, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz a konyhát működtetni – vallja be Bertalan testvér –, de nem vagyunk elkeseredve, mert azt tapasztaljuk, hogy nem mi cselekszünk: Isten cselekszik rajtunk keresztül.

Fazekas Gábor
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Anyakönyvi történetek

Az adószedéshez és katonaállításhoz, majd a hívek nyilvántartására vezették be az egyházi… Tovább olvasom