Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Élet a szegedi Temető utcában

Szeged - A Dugonics temető melletti utca karéjában az óvoda és a távfűtéshez szükséges kazánház után magán- és társasházak sora: a szegedi Temető utcában özvegyek és kisgyerekes családok is élnek. Akik itt laknak, nem félnek: a halált az élet részének tekintik, a temetőt pedig sírkertnek látják.
– Ezekkel a szomszédokkal nincs baj – mutat a szegedi Temető utca túlsó oldalán sorakozó sírhantokra Kristóf Pál. A kedélyes özvegyember az utcán, kis háza előtt söpröget. – Nincs más dolgom. Ráérek: a feleségem már kiköltözött a temetőbe... Akkor halt meg, amikor én a kórházban feküdtem az agyvérzésem miatti nagy műtét után... Almáskamarásról jöttünk Szegedre 1972 decemberében. A munka hozott ide, aztán itt ragadtunk, hogy a gyerekek jó iskolába járhassanak... Akkoriban csendes volt a környék. De amióta megépítették az utat, túl nagy errefelé az átmenő forgalom – panaszkodik, miközben tekintete meg-megpihen a Dugonics temetőbe érkezőkön.

Krizantém a kertben

„Virág eladó" – hirdeti a kerítésre akasztott tábla. A sarki ház előkertjében, a banánfák és a szőlőlugas melletti ágyásokban rózsaszínű, bordó, sárga és fehér krizantém virít.

– A kert miatt költöztünk ide a közeli Szamos utcából. De most már, hogy beteg vagyok, ez a munka is nagy teher – néz bizalmatlanul az idegenre a rácsos kaput ki se nyitva Balogh Gáborné. „Jó napot!" – fogadja szomszédasszonya köszöntését. – Ismerik egymást a környékbeliek: sok öreg él errefelé – enyhül az idős asszony tekintete. – Aki becsönget, mert üres kézzel jött a temetőbe, annak adok egy csokorra való virágot. Ilyenkor beszélgetünk egy kicsit: például a banánfáimról, aminek a csodájára járnak.

Falfirkások csúfították el a rikító sárgára meszelt házat. Az öreg falak mellett társasházak sorakoznak.

Megzavart betörő

– A két kezemmel építettem: 1989-ben kezdtem, egy év múlva már be is költöztem – néz büszkén a két család otthonául szolgáló házra Kerekes István. – Sosem zavart, hogy Temető utca a lakcímem. Az ablakból a sírokra látunk. De én nem félek, az autót is az utcán hagyom, nem bántja senki. Inkább valamiféle parknak tekintem a sírkertet: ha a közeli boltba megyek, akkor úgy rövidítem az utat, hogy átvágok a temetőn.

Betörők próbálták feszegetni a bejárati ajtót – éjszakai akciójuk nem járt sikerrel. De a Kerekes-féle házat főszereplővé előléptető hírre összeszaladnak az utcabeliek. Megegyeznek: ritka az ilyen eset, bár a környék talán nem a legbizalomgerjesztőbb.

Bálint Jenőné és unokája, Dorka lakni és sétálni is szeret a Temető utcában. Fotó: Frank Yvette

– Az itteni kazánházban dolgoztam éveken át: mindennapos volt a környéken a lopás. Gyakran hajléktalanokba botlott az ember – int egykori munkahelye felé Tóth Zoltán. A nyugdíjas férfi Felsővároson lakik, autóval jött a családjával, hogy meglátogassák a Dugonics téri temetőben pihenő szeretteiket.

A Temető utcai óvodába járó gyerekekkel nem beszélgethettünk arról, miért látogatunk mindenszentek ünnepén a sírkertekbe. A város óvodapedagógusainak vezetői ugyanis megtiltották, hogy szóba elegyedjünk a kicsikkel. Ezt Pozsár Éva, a szegedi óvodák igazgatóságának általános helyettese azzal indokolta, hogy az elmúlás, az öregedés „nem szép" téma, nem is szerepel az ovik pedagógiai programjában. A gyermekintézmény címe – Temető utca 10. – eleve „ronda", ezért nem is innen, hanem a városrész nevéből eredeztetik a magukét: gedói óvoda. A felnőttek előítéleteivel és félelmetes szabályaival persze mit sem törődnek a kicsik: az ovi udvarán sepregetik az őszi levelet, csokorba szedik, mintha koszorút fonnának. Tán a felnőttek beszédének foszlányait fölkapva mondja egyik a másiknak: „Megyünk gyertyát gyújtani a nagyinak. A temetőben olyan fényesség lesz, mint a szülinapomon..."

Dorka és a tudás

– Örökölte a gyerekem a telket, ezért ide építkeztünk – veti oda a magyarázatot a Temető utcáról kíváncsiskodónak Éva asszony. Bálint Jenőné az unokájával sétálni indul, aztán bevásárolnak a Retek utcai ABC-ben. A nagyi kezét fogó Dorka elárulja: szereti a temető melletti játszótéri forgót. De az odáig vezető utat is. Például azért, mert a járdalapokon ugrabugrálva tanult meg számolni – százig! Magunkban megjegyezzük: a Temető utcában gyűjtött tudás Dorkának a „nagybetűs élethez" kell.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi pedagógusok díja

Szeged - Öt vidéki, köztük három szegedi, illetve három budapesti pedagógus nyerte az idén a Rátz… Tovább olvasom