Délmagyar logó

2018. 11. 14. szerda - Aliz 8°C | 15°C Még több cikk.

Életet mentettek a rendőrök a Bertalan híd tetején

Szeged - Drámai események zajlottak szerda késő délután Szegeden, a Bertalan híd tetején. Egy nő öngyilkos akart lenni, előtte felhívta a 107-et. Átvetette magát a korláton, ám a víz fölött a rendőrök elkapták.
– A nő ott állt a Bertalan híd közepén, szorosan a korlát mellett. Telefonált. Sajnos ő is észrevett minket, pedig a szirénát már a hídfőnél kikapcsoltuk. Amikor meglátott, összecsukta a telefont, és elkezdett felmászni a korlátra. Már átvetette az egyik lábát, amikor megálltunk. Kiugrottam az autóból, átugrottam a járdát és az úttestet elválasztó korlátot, a nő szinte ugyanabban a pillanatban levetette magát. Már a levegőben volt, de az utolsó pillanatban sikerült elkapnom. Átöleltem a derekánál, és odaszorítottam a korláthoz. Megpróbálta kiszabadítani magát, közben azt kiabálta, engedjem el. Nem tudtam tartani, kezdett kicsúszni a kezemből. Az járt a fejemben, hogy elveszítem! Hiába tettem meg mindent, kicsúszott. De nem zuhant le, valószínűleg reflexszerűen belekapaszkodott a járdaszegélybe. A víz felett lógott. A korlát és a járda közötti szűk résen villámgyorsan átnyúltam, és megmarkoltam a kezét. Ekkor ért oda a társam. Gábor is letérdelt, belekapaszkodott a nő másik kezébe, aki továbbra is azt kiabálta, hogy engedjük el. Rángatózott, újra és újra megpróbálta kiszabadítani magát. Arra vártunk, hogy megérkezzenek a kollégáink. Nem tudtuk megkérdezni, hogy hol járnak, hiszen a kezünk foglalt volt. Már hallottuk a sziréna hangját. Alig bírtuk tartani – elevenítette fel a késő délután történteket Gulyás Antal főtörzsőrmester.

A rendőrautót vezető Zámbó Gábor a társánál egy-két másodperccel később ért oda a víz felett lógó és kapálózó nőhöz, de még időben.

Gulyás Antal és Zámbó Gábor a mentés helyszínén. Fotó: Karnok Csaba
Gulyás Antal és Zámbó Gábor a mentés helyszínén. Fotó: Karnok Csaba

– A nő mindenáron ki akarta szabadítani magát. A kezét odaszorítottam a járdához, hogy a fájdalomtól ne mozogjon. Szerencsére megállt egy autós és két kerékpáros. Az egyiket megkértem, nyomja meg a telefonunk piros gombját, ami azért volt fontos, mert csak így hallott bennünket az ügyeletes. Utána a segítségükkel felhúztuk a fiatal nőt, és mivel megpróbálta magát kiszabadítani, odabilincseltük a korláthoz. A nő ezután már egy szót sem mondott, belátta, hogy nem engedjük el, nem engedjük, hogy öngyilkos legyen. Nemsokára megjöttek a mentősök, velük együtt bementünk a klinikára – folytatta társa, a szintén dorozsmai körzeti megbízott Zámbó Gábor főtörzsőrmester.



„Azt kérte, köszönjek el a nevében a szüleitől"

A Szegedi Rendőrkapitányság ügyeletén 11 perccel korábban, 17 óra 9 perckor szólalt meg a telefon. Egy nő mobiltelefonon hívta a 107-et. A hívást az ügyeletvezető, Gera Ilona Mónika törzszászlós (képünkön) fogadta. A nő előbb köszönt, azt mondta a telefonba, hogy jó estét. A nevét nem árulta el. Azt kérte az ügyeletvezetőtől, hogy majd mondja el a szüleinek, mi történt vele, és a nevében köszönjön el tőlük. Többet, mást nem árult el.


– Éreztem a hangján, hogy nagyon zaklatott. Kérdezgettem, hogy mit kellene elmondanom a szüleinek, miért akar elköszönni tőlük, van-e családja. Tudtam, hogy szóval kell tartanom. Talán női megérzés, de tényleg megéreztem, hogy valamire, talán öngyilkosságra készül. Megtudtam, hogy 18 éves, és azt is elárulta, hogy van egy 11 hónapos kisgyereke. Kértem, ne csináljon semmit, biztos szeretne még találkozni a kisbabájával és a szüleivel. A szívem zakatolt, a pulzusom kétszáz körül vert. Megpróbáltam rájönni, hogy hol van, mert azt nem árulta el. A háttérzajokból, a kamionok dübörgéséből arra következtettem, hogy a Bertalan hídon lehet. Miközben rá figyeltem, utasítottam a járőröket, hogy mindenki menjen a Bertalan hídhoz. Blöfföltem, azt mondtam a nőnek, hogy kamerák segítségével látjuk. Érdekes, a beszélgetés alatt végig titkolta, hogy mire készül. Amikor rákérdeztem, hogy ugye nem tesz magával valami jóvátehetetlent, ugye nem öngyilkosságra készül, akkor mondta ki, hogy de igen. Már tíz perce beszéltünk, amikor meglátta a kollégáimat, és megszakította a beszélgetést – mesélte el Gera Ilona Mónika, hogy mivel és hogyan tudta 11 percig szóval tartani az öngyilkosjelöltet.

Olvasóink írták

67 hozzászólás
  • 67. 2 gyermekes anyuka 2008. augusztus 07. 12:51
    „Névtelennek:Nem lehetsz büszke magadra és még le is irod:( Nem kell azonnal öngyilkolni magad mert csak ugyebár eggy életed van (hacsak nem vagy macska)”
  • 66. egy lány 2008. augusztus 04. 19:13
    „a cikkbol és a hírekböl kiszűrve elég gáz h a rendörök jó pár percig vagy ki tudja medig tartoták a lányt és mindenki ugy ment el h nézte az esetet és senki nem ált meg h megkérdeze h segitsen -e!de hála van aki megált még ép idöben h segitsen! eleve emberi dolog h megálok ha valakinek segitségre van szüksége és nem csak tátot szájjal nézem az esetet és kideriteni mi történt!szerencsére még nem voltam olyan helyzetbe h segiteni kéne valakin de ha valakinek kéne segitség nem érdekelne milyen ember de gondolkozás nélkül megteném!nincs gyerek nem tudom milyen érzés "elvesziteni".de két 3 éves unokahugom van és azokért ölni tudnék!szóval grt a rendöröknek és aki segitkezet a mentésbe! nórinak pedig kitartást!”
  • 65. g.y.ö.n.g.y.i 2008. augusztus 04. 18:59
    „névtelen___tejesen igazad van!!!!!!!”
  • 64. névtelen 2008. augusztus 03. 20:04
    „Bírom azokat az embereket,akik kigúnyolják ezt a szegény lányt..=/
    Nem a feltűnés miatt hívta a rendőrséget,hanem talál azért mert az utolsó perceiben még szeretett volna vkivel beszélni.
    Nagy elszántság volt benne,hogy egy ilyen nagy lépésre képes volt rászánni magat..ha jó,ha rossz döntés volt a részéről..
    Én most vok 16 éves,és én is többször probálkoztam hasonló kísérletekkel..nem sokan értik ilyenkor mit érez egy ember,és mik játszodnak le a fejében..=/”
  • 63. patriot 2008. augusztus 03. 01:14
    „Ah! Mennyi bolond! Itt is!

    By

    Gratulálok a rendőröknek!!!”
  • 62. vik 2008. augusztus 01. 11:48
    „A rendőrök mért nem ugrottak a nővel ?????????????????????”
  • 61. szerintem meg az orbán 2008. augusztus 01. 08:10
    „most már hagyjuk. a családot én asszondom”
  • 60. Gyurcsányahibás 2008. augusztus 01. 07:56
    „Végre!
    Gyurcsány a hibás”
  • 59. kötekedönö 2008. augusztus 01. 07:54
    „kedves monika!
    akkor ki az a k?
    nem gondolnám hogy bárki ezzel szorakozik?”
  • 58. Dr.Beliczay 2008. július 31. 23:08
    „Kíváncsinak, ha már ennyire kíváncsi...egy másik mai cikk okán.”
  • 57. hekus dönci 2008. július 31. 22:49
    „mi van kedvenc szegedi zsaruin, nem örültök velünk együtt a kollégáitok hősiességének?”
  • 56. kíváncsi 2008. július 31. 22:32
    „doki, és miért kerestek? hogy olvasd el a hozzászólásokat?
    egyébként egyetértek veled.”
  • 55. Dr.Beliczay 2008. július 31. 22:20
    „Talán sosem "keveredek" erre az oldalra, ha nem keres meg egy újságíró a Délmagyartól.
    Így viszont lapozgattam a hozzászólások közt...s elképedtem.

    Van, aki poénkodik, van, aki a gyermeklány-anya felelősségét hangsúlyozza, az értelmesebb hozzászólók viszont tanácsolják, keresni kéne az okot, okokat, és segítséget kérni, adni.
    Velük értek egyet.
    (természetesen a rendőrök, az önkéntes segítők, az ügyeletes G.I.M-nek elismerésem!)”
  • 54. Végre 2008. július 31. 21:16
    „Végre a többség nem fikáz, hanem elismeri, hogy amit a három rendőr, majd a civilek tettek, az elképesztő, emberi, leg-, leg-, leg!!
    Végre nem gyurcsányozik senki, és nem orbánozik. Végre!!!
    Örüljünk, hogy a lány megmenekült. Hihetetlen, de van, amikor egy 18 éves nem lát más megoldást.
    Ha valaki nem lvasta végig a cikket, anak figyelmébe ajánlom, hogy a rendőrökazt mondták, a lány ki akarta magát szabadítani a szorításból, tényleg le akart ugrani!”
  • 53. ugorj Haresz! 2008. július 31. 21:06
    „Haresz, van egy délmagyaros barátom, szerintem ha szólsz nekik, megírják a csobbanásod. Persze a hídról ugorj!

    No6! Igazad van! 1értek veled mindenben.”
  • 52. kyrae. 2008. július 31. 20:02
    „Szegény:(”
  • 51. Exzsaru 2008. július 31. 19:06
    „Cila egyre szebb :-)”
  • 50. ad 2008. július 31. 14:33
    „Nem hiszem,hogy abbana pillanatban számított volna,hogy ki az,miért csinálja és komolyan gondolja-e.Én voltam az egyik bringás,aki segített.Pont akkor értem oda mikor ugrott a lány.Hárman feküdtünk a járdán és fogtuk a karját 1-2 percig,amíg a másik két ember oda nem ért,és öten rángattuk fel.Mellékesen,amíg ott fekudtünk rengteg autós,kamionos nézelődött és senki nem jött oda ,hogy segíthet-e.Inkább ez a gáz.”
  • 49. No.6-Sy 2008. július 31. 14:29
    „Itt van egy ember, egy ki tudja miért és milyen mélyen megtaposott lelkű embertársunk, aki ráadásul tinédzser. Olyan korban van, amikor az ember fia-lánya lelkileg akkor is instabil lehet, ha egyébként egész életében "töknormális", átlag ember, drótkötélidegekkel.

    Egy szenvedő ember, akinek - hála az égnek - szerencsésen megmentik az életét. A rendőrhölgy szövegében ott a lényeg, az, amire szerencsére volt füle. Neki volt. Sajna, úgy tűnik, nagyon sok embertársunknak nincsen. Sőt.

    Azt mondják, az öngyilkosságot elkövetni szándékozók igen nagy százaléka tudatos vagy tudattalan jeleket küld a környezetének, mielőtt a végső, visszafordíthatatlan tettere elszánná magát. Azért is hívják ezt a "cry for help"-nek, a lélek segélykiáltásának. Ezért hívta fel a rendőrséget, és szerencse, hogy felhívta.

    Azt is szokták mondani, hogy minden öngyilkossági kísérletet vagy arra utaló jelet komolyan kell venni. Vannak persze olyan emberek is, akik azzal szórakoznak, hogy kétnaponta-hetente öngyilkossággal zsarolják a környezetüket. Mint pl. a helyét nem találó ötvenes mama a leválni készülő felnőtt gyerekének: "ha elhagysz, megölöm magam". Na ez a hisztike, nem pedig az, amit ma olvashattunk. Az olyan embernek sem adnék két pofont, aki így él, nemhogy egy tinédzsernek, aki ki tudja, hogy miért látta kilátástalannak a további életét.

    Azért azon érdemes volna elgondolkodni, hogy egy szenvedő embert azonnal elítélünk, (értsd: az áldozatot elítéljük a tettéért, nemhogy segítenénk és melléállnánk!) és iziben két pofonnal akarunk "helyretenni", hogy ne "hisztizzen"... Fordítva is lehet nézni a dolgokat: jó eséllyel azért jutott ez a majdnem-gyerek ilyen helyzetbe, mert valamikor, valahol túl sok pofont kapott. Akár valósat, akár lelki nyaklevest.

    Részemről annak örülök a leginkább, hogy a lehető legjobb helyen van, a szakik kezében.”
  • 48. István M. 2008. július 31. 13:23
    „Jaj de sokat fog még a viccosztályra járni! Sajnos ez genetikailag is kódolva lehet,de a szocializálodás hiánya és a családi minta miatt is történhet sztem.Igaz amit" kuk" ír. Valóban még az önakasztott is probálja magát kiszabaditani az utolsó pillanatig.”
67 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Munkagödrök Szegeden úton-útfélen

Szeged - Az áradás miatt rakpartzár ugyan mégsem várható Szegeden, de enélkül is elég megbirkózni a… Tovább olvasom